Szabad Nógrád, 1950. szeptember (6. évfolyam, 35-39. szám)

1950-09-02 / 35. szám

4 VI. évfolyam, 35. szám. TERJEDJEN ÉS NÖVEKEDJEN A BÉKEMOZGALOM „­A stockholmi k­ihívás köré a fér­fiak és nők százmilliói tömörültek és tömörülnek" — állapítja meg a Béke Hívei Állandó Bizottságának prágai ülése. Nem régen még arról adtak je­lentést, hogy a békealáírások száma elérte a 200 milliót. Azóta a békealá­­írások szám­a közel másfélszázmillió­val növekedett, ma 336 millióra te­hető. Ezek nem puszta számok. Ezek mögött emberek vannak, akik harcos aktivitással veszik ki részüket a béke­küzdelemből. Tiltakozás ez az angol­amerikai imperializmus agresszív po­litikája ellen, a koreai intervenció azonnali megszüntetéséért, az atom­fegyver használata ellen, a népek bé­kéjéért és függetlenségéért. Nem volt hasonló még a világtör­ténelemben, mint ez a hatalmas, egy­­«»áges nemzetközi mozgalom. Részt­­vesznek benne elsősorban a Szovjet­unió népei, mögöttük felsorakozva fe­hérek, sárgák, négerek és rézbőrűek, fajra, vallásra és nemre való tekintet nélkül mindazok, akik drágának te­kintik a békét, akik tisztában vannak azzal, hogy a békét­­ nemcsak akarni kell, hanem napról-napra harcolni érte és meg is védeni. Amint Malik elvtárs a Biztonsági Tanács augusztus 26-i ülésén bejelen­tette, a Biztonsági Tanács elnökségé­hez ezidáig 3500 levél és távirat fu­tott be különféle női és ifjúsági szer­vezetektől, tudósok szervezeteitől és másoktól. Külön ki kell emelni a 80 millió munkást egyesítő Szakszerve­zeti Világszövetségnek, a szovjet szakszervezeteknek, a 70 millió ifit és leányt egyesítő DJVSZ-nek és a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának táviratát. Ezek a leve­lek, valamint a kormányoktól, köztük a magyar kormánytól is érkezett til­takozások egységes fellépés azok el­len az amerikai banditák ellen, akik Koreában ártatlan gyermekeket bom­báznak halomra és legyilkolják a legjobb hazafiakat. E tiltakozó­­ moz­­galomban ott áll a maga erejével a magyar nép, köztük Nógrád megye dolgozói is. Megyénk Békevédelmi Bi­zottsága táviratot küldött a Biztonsági Tanácshoz, tudatában annak az igaz és legyőzhetetlen ügynek, amelyet a Szovjetunió vezet és amelynek kato­nái megyénk dolgozói is. Amint a prágai békeülés megálla­pította: „az utóbbi időben kiéleződött nemzetközi helyzet közvetlenül kezdi veszélyeztetni az általános békét és a béke valamennyi hívére új kötelezett­ségeket ró, fontosabbakat mint bár­mikor ezelőtt." Ez a megállapítás, va­lamint az a tény, hogy Nógrád megye dolgozói táviratban követelték a Biz­tonsági Tanácsnál a koreai agresszió megszüntetését, konkrét feladatokat állít elénk. Koreában fegyverrel a kézben har­colnak szabadságukért és független­ségükért, nálunk pedig az a feladat, hogy a termelés frontján, országunk mezőgazdaságának fejlesztésével, a hivatalban napról-napra jobb és szebb eredményeket érjünk el, ismerjük fel, hogy az ötéves tervet teljesíteni és túlteljesíteni harcot jelent a békéért, egyet országunk és a nemzetközi béke­­tábor erősítésével. A békéért való konkrét harcot jelenti, amikor a ko­reai hét után a salgótarjáni bányá­szok a kerület heti átlagteljesítmé­nyét 106,9­­ százalékra teljesítették. Vagy az üveggyárban a IV-es kemen­cénél Varga Sándor pongi, a koreai hét után növelte teljesítményét. A bé­kéért való harcot jelenti, amikor a salgótarjáni vasutasok egymásután indítják el a 2000 tonnás vonatokét az 500 kilométeres mozgalom kereté­ben. Új termelőcsoportjaink, a szövet­kezeti gazdálkodás útjára lépő dolgozó paraszt­családok magukénak tudhat­ják a békeharc egy-egy csatájának győzelmes megnyerését. De rést jelent a béke frontján, amikor engedik az el­lenséget dolgozni, mint a Salgótarján Vasöntő- és Tűzhelygyárban. A békét gyengíti, ha nem fokozzuk a harcot a jobboldali szociáldemokrácia, a kleri­kális reakció és a kulákság aljas mes­terkedései ellen. A békefront reánk eső­­ szakaszén a munkával, az új normák túlteljesíté­sével, a mezőgazdaság erőteljes fej­lesztésével és az ellenség leleplezésé­vel kell harcolni. Ebből a­ békebizott­ságoknak is alaposan ki kell venni részüket. Megyénk békebizottságai, a békebizottságok tagjai járjanak elő jó példával a feladatok végrehajtásában A világ béketábora, a leghatalmasabb szervezet soraiban százmilliók­­ mene­telnek a Szovjetunióval, a kommunis­tákkal az élen. Itt a megyében a párt­­szervezetek úgy segítsék munkájuk­ban a békevédelmi bizottságokat, mint azt a szervezetet, amelyben részt vesznek mindazok, akik harcol­nak a békéért. A békemozgalom egyre fokozódik és a növekvő agresszióval, imperialista támadással szemben a vi­lág népei erősítik soraikat, mert tisz­tában vannak azzal, hogy csak akkor tudják megkötni az amerikai imperia­listák­­ és csatlósaik kezét, ha azt az­ egységet ■— amely ma fennáll és gátja az amerikai tőkés uralmi körök aljas terveinek —, még szilárdabbá teszik, még tovább szélesítik. Béke­bizottságaink is úgy dolgozzanak, hogy e feladatot maguk előtt látva a falvak, az üzemek dolgozóit és mindenkit, aki elszántan részt vesz a békemozgalomban, aktívan be is kap­csoljanak e nagyszerű feladatba, ve­zessék rá őket arra, hogy több és jobb munkával lehet igazán és csak így lehet bebizonyítani, hogy szá­munkára a béke életet, jobblétet, bol­dogulást jelent. Békebizottságaink fejlődjenek együtt a feladatokkal. Ma még van­nak községek, üzemek, ahol csak pa­píron vannak meg a bizottságok, sőt egyes helyeken, olyan kérdéseket tesznek fel, hogy minek a békebizott­ság, ez i­s békebizottság feladata. Abból kiindulva, hogy a békéért való harc­ban a kommunis­ták járnak élen, eze­ken a helyeken pártszervezeteink for­dítsanak­ több gondot a békebizottsá­gok felé.­­ Erősítsék és­­,építsék­ őket olyan mértékben, hogy az amerikai imperialisták az új háborúra speku­lálók mindenkor áthidalhatatlan gát és szétszakíthatatlan lánc legyen a béketábor, ezen belül országunk és megyénk békemozgalma erős bástyá­nak bizonyuljon. Amint Andics elv­­társnő a vasárnapi Szabad Nép ve­zércikkében megállapította: „Egy újabb világháború kitörését megaka­dályozni teljes mértékben lehetséges, de nem könnyű feladat.” A Béke Hívei prágai ülése köz­leményében ezt írja: „A béke hívei követelik mindennemű agresszió be­tiltását, amely bármely országban há­ború kirobbantását idézheti elő. Fel­hívjuk a béke valamennyi hívét, az egész világon szervezzék meg e ja­vaslatok széleskörű, nyilvános megvi­tatását és válasszák meg a második kongresszusra azokat a küldötteket, akik az ő véleményüket juttatják ki­fejezésre." A béke hívei tehát az első lépést megtették és most a Béke Hí­veinek második világkongresszusával, amelyet november 13-a és 19-e között tartanak meg Angliában, azt a célt fogják szolgálni, hogy tovább erősít­sék a békemozgalmat, egyre inkább biztosítsák a tartós békét, amelyet a világ békeszerető emberiségének egy­séges akciójával lehet elérni. A má­sodik békevilágkongresszusra való készülődés jegyében végezték mun­kájukat a magyar békevédelmi bizott­ságok is. A harc a béke hívei és a háborús uszítók tábora között egyre erősödik. Ebben a harcban a megyei békevédelmi bizottságok legyenek éberek és elszántak. Tartsák szem előtt, hogy minden eredmény, minden új százalék, a jól elvégzett őszi munka, újítási javaslat vagy új munkamódszer a békéért való kon­krét lépést jelent. Tudatosítsák en­nek jelentőségét és a prágai ülés közleményének szellemében dolgoz­zanak, amelyben: „Azzal a javaslattal fordulunk valamennyi politikai, szak­­szervezeti, kulturális, társadalmi és vallásos szervezethez, a nők és az ifjúság tömegeihez — mindazokhoz, akik a világbéke megóvására töreked­nek, vegyenek részt e feladat végre­hajtásában, bárminő politikai meg­győződés és ideológiai indító ok is ösztönzi erre őket. Ismerjük azt az erőt, amelyet a stockholmi békehívás köré tömörült emberek óriási több­sége jelent. Ennek az egyesülésnek terjednie és növekednie kell,1' Ára 50 fillér j I Póri én a Megyei Tanác» f­elhívása a dolgoz«» parasztsághoz Hosszúlejáratú versenyszerződésekkel az új normák túlteljesítéséért KEZDŐDIK A TAMÉV! 1950 szeptember 2 ­.Követeljük* hmtjip hiiiiulvkiith­inul ven­jók ki as amerikai esugsutitkai Kurvából** Nógrád mrgyr dolgozóinak távirata az IENS5E-s»«* Malik elviére közölte a biztonsági tanács ülésén, hogy eddig négy kor­mánytól és 3500 szervezettől érkezett tiltakozás az amerikai agresszorok ko­reai "kegyetlenkedései ellen. A magyar kormány nevében Kállai Gyula elvtárs, külügyminiszter küldött tiltakozó táv­iratot Trygve Liehez, az ENSZ főtit­kárához és J. Mank elvtárshoz, az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöké­hez­. Mennénk dolgozói nevében a­ Me­gyei Békevédelmi Bizottság, a követ­kező táviratot küldte az Egyesült Nem­zetek Szervezete Biztonsági Tanácsá­nak:­­ „Nógrád megye valamennyi béke­­szerető lakosa mély megdöbbenéssel vett tudomást arról, hogy Amerika rabló imperialistá­i ezer tonnaszámra dobják le bombáikat koreai városok és falvak békés lakosságára. Védtelen gyermekeket és ártatlan asszonyokat pusztítanak el. Felháborodással fogadja az amerikai imperialisták hódító szándékú beavat­kozásának híreit és a leghat­ározottab­­ban elítéli a légibombázásokat és egyéb terrorcselekményeket, amelyekkel az el­nyomás alól felszabadult koreai népet ismét a nyomor­elnyomás, kizsákmá­nyolás igájába akarja hajtani. Nógrád megye békeszerető népe til­takozik az ellen, hogy az amerikai im­perialisták és csatlósaik a Biztonsági Tanácsot a háborús uszítók fedezékévé tegyék és követeli, hogy a Biztonsági Tanács minden eszközzel támogassa a világbéke őrének, a hatalmas Szovjet­uniónak a koreai kérdés békés rende­zésére irányuló törekvését. Követeljük, hogy az ENSZ Bizton­sági Tanácsa ítélje el az amerikai im­perializmus ezen újabb háborús garáz­dálkodását és hathatós eszközökkel vessen véget a koreai háborúnak. Ha­ladéktalanul von­ják ki az amerikai in­tervenciós csapatokat és azonnal szün­tessék be a békésen fejlődő városok bombázását, a jogtalanul letartóztatot­tak és a hadifoglyok megkínzását és töm­e­gmészárlását. Nógrád megye Békevédelmi Bizott­ságai ígérik, hogy a termelés frontján a koreai kérdés békés rendezése érde­kében a termelékenységet fokozni fog­ják, az új normát túlszárnyalják, me­zőgazdasági vonalon pedig a tszcs-k fejlesztését és az őszi munkálatok idő­beni teljesítését végrehajtják, hogy ez­zel is csapást mérjenek a Koreába be­tolakodó imperialistákra. El a kezekkel Koreától! Korea a ko­reaiaké!” Balassagyarmat békeszerető dolgo­zóinak a nevében küldött­ táviratot a Biztonsági Tanácshoz a város béke­védelmi bizottsága. A távirat így hang­zik: „Balassagyarmat város békeszerető lakossága mély megdöbbenéssel és fel­háborodással fogadja az amerikai im­perialisták hódító szándékú , beavatko­zásának híreit Koreában és a leghatá­rozottabban elítéli a légibombázásokat és egyéb terrorcselekményeket, ame­lyekkel az elnyomás alól felszabadult koreai népet ismét a nyomor, elnyomás igájába akarja hajtani. Balassagyarmat város Békevédelmi Bizottsága a békeszerető lakosság ne­vében forró üdvözletét küldi a hazájuk szabadságáért küzdő hős koreai nép­nek és a stockholmi békenyilatkozatot aláírói, százezrek nevében követeli az ENSZ Biztonsági Tanácsától, ítélje el az amerikai imperializmus ezen újabb háborús garázdálkodását és hathatós eszközökkel vessen végett a koreai há­borúnak. Követeljük, hogy haladékta­lanul vonják ki az amerikai interven­ciós csapatokat és azonnal szüntessék meg a békésen fe­jlődő városok és falvak bombázását, a jogtalanul letartóztatot­tak és hadifoglyok megkínzását és tö­meges lemészárlását.” A va* árnapi gyűlések «sian még több d­öíg*»20 ki«*- és középparasztot­­ győzzünk meg a csoport baiégzésről A vasárnapi ünnepélyes csoporté­rte­­kezleteken igen jelentős számú új ta­gokkal és új termelőcsoportokkal erő­södött megyénk termelőszövetkezeti parasztjainak tábora. Az elmúlt hét folyamán megyeszerte fokozódott a felvilágosító munka, a régi és új cso­porttagok lelkes, meggyőző érvei egyre jobb eredményt hoztak. Az ed­digi eredmények, a falvakban termelő­­csoportok irányában mindjobban ta­pasztalható mozgás arra ösztönzi a csoportok pártszervezeteit és a cso­porttagokat, hogy még jobban erősít­sék a felvilágosító munkát és még több dolgozó parasztot győzzenek meg a belépésről. Megyénk igen sok közsé­gében, ahol folyik a részleges tago­sítás, a csoporttagok kezdeményezé­sére kedd este ismét ünnepélyes tag­felvételt tartanak, hogy még több dol­gozó paraszt a nagy szövetkezeti tábla kialakítása idején csoporttag lehessen. Szerdától kezdve ugyanis ott, ahol tagosítás van, előjegyzésbe veszik a jelentkezőket és tagosí­tás után került sor a felvételre. Ahol nincs részleges tagosítás, ott továbbra is előjegyzés nélkül azonnal beléphetnek a dolgozó parasztok a csoportokba. Legfontosabb feladat most az, hogy a felvilágosító munka erősítése mellett keményen lekü­zdjük azokat a fogya­tékosságokat, amelyek — mint a ké­nyelmesség, elzárkózás, az agitáció el­hanyagolása, az ellenség támadásai iránti figyelmetlenség — hátráltatják a csoportok fejlesztésének munkáját. A termelőcsoportok pártszervezetei a falusi pártszervezetekkel együttmű­ködve igyekezzenek minél jobban be­vonni a DÉFOSZ, a DISZ, az MNDSZ tagjait is a meggyőzés munkájába, hogy minél több új tagot vezessenek a felemelkedés és jólét, a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A 28-án beérkezett hírek az új cso­portok megalakulásáról, a régiek meg­erősítéséről számolnak be. Az elmúlt vasárnap öt előkészítő bizottság alakult át termelőcso­­porttá. Majlátgárdonyban 17 csa­lád 53 kat. holddal, Érsekvadker­­ten 17 család 57 kat. holddal, He­­nyespusztán­­ 25 család 70 kat­­holddal, Balassagyarmaton 27 család, Herencsényben 21 család lépett rá a nagyüzemi gazdálko­dás útjára, örökre hátuk mögött hagyva ,a kis­­parcellás gazdálkodást. A meglévő termelőszövetkezeti­ cso­portjaink is számos új­­ belépővel erő­sítették meg csoportjukat. Ipolytarnó­­con 1, Varsányiéin 6, köztük négy kö­­zépparaszttal, Rimócon 5, Nagylúcon 5, Nagy­keresz­túron 2, Karancskeszi­­ben 3, Héhalom­ban 1, Magyargécben 3, Prinyben 3, Nógrádmegyerben 1, Nagyorosziban 1, Berkenyén 8, Pata­kon 16, Szandál­ 54, Patvarcon 3, Dej­­táron 11, Mátramindszenten 3 új be­lépővel gyarapodott a termelőcsopor­tok tagságának száma. Ugyancsak elő­készítő bizottságok működnek még Felsőpetényben 14, Tolmácson 11, Legénden 17, Nógrádsipeken 5, Nagy­ba­r­kony­ban 10, Sámsonházán 9 csa­láddal. Az elmúlt vasárnap alakult át a he­­rencsényi előkészítő bizottság termelő­­csoporttá. Az ünnepélyes megalaku­láskor a 21 új csoportbelin­ kívül még vagy 100-ig való egyénileg gazdál­kodó dolgozó paraszt is elment az ünnepélyes átalakulásra, ahol meghallgatták Lombos Márton­nak, a járási pártbizottság előadójá­nak ünnepi beszédét. Lombos elvtárs hangoztatta, hogy az új úton való járás nem lesz könnyű. Sok akadályba fog beleütközni a csoport, amelyet csak a Párt segítségével, a Szovjet­unió kolhozainak útmutatása alapján tudják elhárítani az útból. Az ünnepi beszéd elhangzása után Varga Imre hatbalidas újgazda szólalt fel: — Én a nedecki birtokon voltam cseléd, 44 éves vagyok és ez a 44 év csupán nehézséggel és küszködésekkel telt el. Azért léptem be a termelőszö­vetkezeti csoportba, mert hallottam S­zalai elvtárst­ól, hogy a szovjet kol­hozparaszt milyen jó módban él és hát azok példáját követve én is vál­toztatni akarok eddigi életmódomon. Ha még egy-két év a tszcs-ben nehéz is lesz, még mindég csak 46 éves le­szek, de tudom határozottan, hogy a hátralévő éveimet jólétben és bol­dogságban fogom eltölteni. Varga Imre beszédét viharos taps fogadta. Még le sem csitult a tapsvi­har, amikor Szota József egy 12 hol­das középparaszt gyermeke, aki egyébként a helybeli DISZ-nek harcos építője, felállt és elkezdett beszélni. — Én sokat olvastam a kolhozok­ról. Hallottam a Szovjetunióban kint­járt­­ parasztküldöttek beszámolóit is, amely döntő változást hozott be fia­tal életembe. Épp ezért látom én is, hogy helyes ez az úr, mert csak a nagyüzemi gazdálkodás adhatja meg a dolgozó­­ parasztságnak végérvényesen a jobb életet. Hogy beléptem a tszcs­­be, hozzájárult az is, hogy voltam üej­­táron, Lőrincpusztán tszcs-lát­ogat­áson. Ott már nemcsak könyvből, hanem saját szemeimmel valóban meggyőződ­tem a nagyüzemi gazdálkodás előnyé­ről. Sokan léptünk be fiatalok a he­­rencsényi tszcs-be, ahol alkalmunk lesz a szovjet kolhoz-brigádok példája nyomán a termelékenységet a leg­magasabbra fokozni. A fiatal Szota József beszédét is lelkes tapssal jutalmazták. Ezután Ve­res János DISZ-titkár szólalt fel: — tr én szüleim is gróf Teleki birtokán voltak cselédek. Jómagam is épphogy kimaradtam az iskolából, napszámba jártam. A nyomorúságos cselédi életnek a Szovjet Hadsereg ve­tett véget. .A népi demokrácia öt hold földet juttatott nekünk. Ezen az öt hol­don gürcöltem szüleimmel együtt egész a mai napig. Ha visszagondo­lok arra, hogy ha családunk mindjárt beállt volna a termelőcsoportba, meg­szabadultunk volna az állandó bizony­talanságtól és az örökös látástól vaku­­lásig tartó munkától. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már a termelő­­csoportban nem lesz munka, hanem azt, hogy az emberi erőt megkíméli a gépesítés. Ezáltal könnyebb lesz a munka. Szakszerűen és tervszerűen fogjuk művelni a földünket, és remé­lem, hogy a kollektív munka m­ind­­annyiunk számára meg fogja hozni a jobb és boldogabb életet, amelyben mi kommunista fiatalok a termelés ál­landó növelésével akarunk élenjárni. A DISZ-titkár szavai után a többi DISZ-fiatal lelkes éljen­kiáltása vihar­­zott fel amelyből meg lehetett látni, hogy titkáruk az ő véleményüket adta tudtára a gyűlésen résztvevőknek Az öregebb csoporttagok is örömmel te­kintenek fiatal tagtársaikra, akiktől so­kat várnak Racskó Andrásné is fel­szólalt: — Nedecki földbirtokosnál voltam cseléd évek hosszú során, majd a földreform négy holdat juttatott. Ez némileg változtatott életemen. Most, hogy Szalai elvtárs világosan feltárta előttem a Szovjetunióban látot­takat. én is sokkal jobbnak látom, ha nagyüzemi gazdálkodást folytatunk. Habár a kulák a héten is azzal ijeszt­getett, hogy úgysem fogjátok megkapni a nedecki földesúr földjét és majd ti*

Next