Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-04 / 47. szám

VI. évfolyam, 47. szám. Ára 50 fillér ★ Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján! 1950 november 4 Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén BÉKÉNK VÉDELMÉRŐL, NÉPI DEMOKRÁCIÁNK ÉS PÁRTUNK TOVÁBBI ERŐSÖDÉSÉRŐL A M­agyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének október 27-i ülésén Rákosi Mátyás elvtárs beszámolójában a következőket mondotta: Kedves Elv­tánnak! Központi Vezetőségünk őrlése olyan A nemzetközi helyzetet az utolsó hó­napokban az jellemzi, hogy az Egyesült Államok vezetése alatt álló imperia­lista blokk a hideg­háború­­t egyre inkább „meleg háború­­ ra akarja át­változtatni. A szocializmust építő álla­mok gazdasági és politikai megerősö­désére, a Szovjetunió vezette békefront sikereire az amerikai imperialisták a harmadik világháború előkészületeinek meggyorsításával felelnek. Ezért nem­csak saját hadiiparukat és hadseregü­ket fejlesztik lázasan, d­e fokozódó nyomást gyakorolnak csatlósaikra, a marshallitán országokra, hogy azok is fokozzák fegyverkezésüket. A „New Statesman“ című liberális angol lap­­ négy héttel ezelőtt így írt erről: ..Amerika azt a célt tűzte maga elé, tt nytl rr világuralom megszerzésére fel­­fegyverzi Németorszá­gban ugyanazokat a csoportokat, amelyek az utolsó világ­háborút okozták, olyan békét köt Ja­pánnal, amely teljesen szabad kezet biztosít a régi Japán hadurainak, egyben úgy szervezi át a Nemzetek Szerveze­tét, hogy az minden körülmények kö­zött az amerikai politikát támogassa és a szovjet politikát elutasítsa.“ Ennek a támadó, világuralomra tö­rő politikának egyik megnyilvánulása az, ami Koreában történik. Az Egyesült Államok gondosan ké­szítették elő ezt az agressziót s meg voltak győződve, hogy Li Szin-Man könnyen elfoglalja számukra Észak- Koreát. Mikor délkoreai csatlósaik se­regét a Koreai Népköztársaság csapa­ta­ szétverték, a meglepett amerikai imperialisták először saját hadügymi­niszterüket okolták, akik szerintük nem fegyverezte fel eléggé Li Szin-Munékat A hadügyminiszter annak bizonyí­tására, hogy a támadás gondosan volt előkészítve, egyszerűen nyil­vánosságra hozta azoknak a hadi­anyagoknak imponáló listáját, ame­lyet Dél-Koreába küldött. Azt is közölte, hogy Li Szin­-Manék fél milliárd dollárnyi segélyt is kaptak. A kezdeti kudarcok igazi okai ha­marosan napvilágra kerültek. Maguk a Koreában lévő amerikai haditudósítók kezdték megírni, hogy a délkoreai nép gyűlöli Li Szin-Mant, akit „vén ször­nyetegének hívtak, kormányzását „a mészárosok uralmának“ nevezték és lelkesedve fogadták Kim Ir-Szen bátor felszabadító katonáit. Erre közbelépett a hadi cenzúra, amely csakhamar olyan alaposan működött, hogy­ a „szabad” amerikai sajtó nem hozhatta le Nehru indiai miniszter­­elnök javaslatát, amely a koreai kérdés békés megoldását célozta. Az amerikai imperialistáknak nem a tartós, békés, a koreai nép önállósá­gát és függetlenségét biztosító megol­dás kellett. Ők gyarmatosítani akarják Koreát s ezért utasítottak el minden indítványt, melyet a Szovjetunió, a népi Kína, vagy India a békés megol­dásra tettek. Közben mozgósították minden erejüket s mikor emberben és anyagban óriási fölénybe kerültek, megindították az ellentámadást. A ko­reai hazafiak hősiességét és önfeláldo­zását még az ellenség, is kénytelen elis­­mern­i.­­A fasiszta gyarmatosító kísérle­tek és a gyarmati népek felszabadító harcának tanulsága azt mutatja, hogy a gyarmatosító csak, területet, hó­díthat meg, de nem verheti le egy nép szabadságvágyát időre csek, amelyet a nemzetközi hely­zet fokozódó feszültsége és egyben a nemzetközi bék­em­ozgal­om erősödése jellemez. Belpolitikailag népi demokrá­ciánk egy sor sikerre­­ mutathat rá, amilyen a győzelmes tanácsválasztás, a milliárdos békekölcsön­ ötéves ter­vünk első évének eredményes végre­Ezt tapasztalták Koreában a japán im­perialisták és már most tapasztalják az amerikai gyarmatosítók, akiknek hátá­ban a hős partizánok tízezrei folytatják elszánt harcukat. A kezdetben elszenvedett kudarco­kért most úgy állnak bosszút az am­e­­­rikai megszállók, hogy térdig gázolnak a koreai hazafiak vérében. Ázsia né­pei, de az egész haladó világ felhábo­rodással­ látja, hogy az új gyarmato­sítók vadságban és embertelenségben felülmúlják mindazt, amit a gyarma­tok véres története eddig feljegyzett. A koreai nép hősi önvédelmi harca, szörnyű szenvedései különösen Ázsiá­ban gyakorolnak mély hatást. Alexan­der Worth, az ismert angol­ polgári újságíró erről szeptember elején azt írta: ,.Korea gyorsan jelképpé fejlődött egész Ázsiában. Akár azzal v­égződik, hogy az amerikaiakat a tengerbe szór­ják, akár a koreai nép vértanúságá­­val, egész Ázsiát az Egyesült Állam­ok ellen mozgósít­ja.“ Hasonlót állapít meg az angol nagy­­tökő lapja, a The Economist is a ko­reai bombázásotokal kapcsolatban. Az amerikai imperialisták ezzel a felhá­borodással szemben úgy akarnak vé­dekezni, hogy világhódító terveiket egyrészt mint ,,a kommunizmus terje­désének meggátlását" állítják be, más­részt a Nemzetek Szervezete mögé búj­nak. A liberális angol folyóirat, a New Statesman, ez év augusztusában azt írja erről: ..Ázsiában a kommunizmus meggát­­lásának fogalma azt jelenti, hogy tá­mogatják az elnyomást, a hozzánem­­értést, a korrupciót, a reakciót és ez­zel eltaszítják maguktól az ébredő ha­zafias erőket, melyek függetlenséget és szociális változást óhajtanak... Az ázsiai eseményekből már megtanulhat­­tuk, hogy ez a politika olyan szövet­ségeseket eredményez, mint Bao-Dai, C­sang Kai-Sek és Li Szin-Man és ez hozzájárul ahhoz, hogy a kommunis­ták a népi függetlenség és a szociális haladás bajnokaiként léphetnek fel." A cikk elégedetlenül azzal a megálla­pítással végzi: „Az elnyomás csak elodázza a kérdést addig az ideig, amíg a kommunizmus lesz az egyedüli kiút." Ez a felismerés az amerikai impe­rialisták előtt is feldereng. Az ameri­kai nagytőke folyóirata, az „U. S. News & World Report“ például ez évi szeptember 22-i számában kénytelen volt megállapítani, hogy „Az Egyesült Államok kommunistaellenes hadjárata azt jelenti, hogy azokban az országok­ban, ahol a kommunisták állnak a füg­getlenségért vívott harc élén, az Egye­sült Államok szembeszállnak a nép kö­vetelésével.“ Érthető tehát, ha az amerikai impe­rialisták világhódító és gyarmatosító terveiket igyekeznek inkább az Egye­sült Nemzetek zászlaja mögé rejteni. Ezért akarják most úgy átalakí­tani az Egyesült Nemzetek Szerve­­­zetét, hogy az számukra nemcsak készséges szavazógép legyen, de csatlósok hadseregével is rendel­kezhessenek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete meg­alakulása a második világháború szen­vedéseitől elgyötört emberiség legna­gyobb­­ reménysége­,volt. Azt várták tő­­­le, amit létrejöttekor ígért, hogy egysé­gesen és keményen fogja elutasítani a szétzúzott fasizmus­ minden feltáma­dajtása. Ugyanakkor mutatkoznak az egészséges növekedés velejárójaként bizonyos átmeneti nehézségek. Beszá­molómban ismertetem e kérdéseket s azokat a feladat­okat is, melyek Pár­tunk és dolgozó népünk számára eb­ből a nemzetközi és belső helyzetből adódnak. dás­i kísérletét, erőteljesen támogatni fogja a demokrácia, az emberi haladás ügyét. Az amerikai imperialistáknak világhódító törekvései azonban egészen mást irányt adtak az Egyesült Nemze­tek Szervezetének. A Marshall-tervvel és egyéb rendszabályokkal anyagi füg­gőségbe hozták az Egyesült­ Nemzetek egy sor államát. Az Egyesült Nemze­tek országainak jelentékeny része, mint Anglia, Franciaország, Belgium­, Hollandia, Ausztrália, a Délafrikai Unió és a többi, maga is gyarmat­tartó, sőt nem egyszer rabszolga tar­tó állam és helyenként mtd­ Vietnamban, Ma­lájban. véres gyarmati háborút folytat az Egyesült Államok segítségével. Ezek az országok torgiyszere­sen sm­­ix’vállcak ^^­Szovjetunióval, a népek feiszahauftfi^nak bajnokával és a vi­ Ingii­ulimfra törekvő, gyarm­atosító Amerika mögé­­ sorakoznak fel. A Nem­zetek Szervezetének egy sor olyan kor­mány a tagja, amely az amerikai dol­lárok vagy az amerikai szuronyok nél­kül nem sokáig ülhetne népe nyakán. Ezek a kormányok szolgaian követik az Egyesült Államok minden utasítá­sát. Ezek képezik azt a többséget, a­melyról minden érvelés bepattan és amely gépiesen szavazza meg az Egye­sült Államok követeléseit. Minél kevésbbé képviseli valamely kormány saját népének érdekeit, minél gyűlöltebb és ellenszenve­sebb otthon, annál megfelelőbb Amerika számára, mert atillát szolgaiabban teljesíti uta­sításait. Ezért is ragaszkodik Amerika olyan görcsösen Csang Kai-Sekhez és ezért akadályozza meg­ a hatalmas kí­nai nép igazi képviselőinek felvételét. Neki nem a népek képviselőinek szö­­­vetségére, hanem csatlósok­ szövetsé­gére van szüksége. Rá kell mutatni­­ arra is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete lehetővé teszi az Egyesült Államok kis csatló­sainak segítségével a többség akaratá­nak elutasítását. Amikor például a ko­­­reai kérdésben India képviselője bi­zonytalan és radikálisnak egyáltalán nem nevezhető közvetítő megoldást ajánlott, ezt a javaslatot annyi ország támogatta, amelynek lakossága jóval meghaladta az Amerika vezette impe­rialista tábor lakóinak számát. Ennek dacára a közvetítést az Egyesült­ Álla­mok apró csatlósai segítségével el tudta utasítani. .Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek fejlődése azzal fenyeget, hogy az amerikai imperializmus egyik fedő­szervévé, vak eszközévé válik. Mi, ma­gyarok is nemrégen­ tapasztalhattuk, mlyen készséges eszköze az amerikai agressziónak és hírverésnek a Nemze­tek Szervezete. Amikor az amerikaiak koreai kegyetlenkedése miatt szerte a világon nagy volt a felháborodás — abból a célból, hogy eltereljék erről a figyelmet­­ és hogy az Egyesült Államo­kat a szabadság bajnokainak tüntessék fel, hirtelen napirendre tűzték Ma­gyarország, Románia és Bulgária ügyét. Azt állították, hogy ezek az or­szágok megsértik a szabadságjogokat. Kierőszakoltak egy megbélyegző hatá­rozatot, mely felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjait, hogy igyekezzenek olyan adatokat gyűjteni,a­melyek azt bizonyítanák, hogy mi meg­sértjük a szabadságjogokat. Nagyon csábító feladat volna sorra venni azokat az országokat, melyeknek kormányai ezt a javaslatot megszavaz­­ták és külön-külön megmutatni, ho­gyan áll a­ Harc a szabadság ügye. Én csak egyetlen egyet ragadok ki. Az ellenünk szavazók között ott volt a monarchofasiszta Görögor­szág is. Hogy hogyan áll náluk a szabadság, arról egy tényt idézek, melyet a reak­ciós­ svájci ,,Die Tat“ című újság ez év július 2SM száma közöl. Egy szemtanúv leírja, mit látott a görög Makrónizosz szigetén, a politikai foglyok táborá­ban. Azt mondja: „Láttuk a tüzes vas okozta friss égési sebeket, az eltört ke­zeket és térdeket és ami a legször­­nyűbb, a néma férfiakat, akiknek a gé­géjét zúzták szét.“ Még hozzá kell tennem, hogy ez a monarchofasiszta Görögország elhatá­rozta, hogy csapatokat küld a koreai szabadságharcosok ellen. A magyar népi demokrácia kor­mánya helyesen cselekedett, ami­kor a Nemzetek Szervezetének erre az amerikai imperialisták által kezdeményezett határozatára jogi és erkölcsi igazának tudatában éles és szilárd tiltakozással és elutasí­tással válaszolt. A mi déli határainkon ágál és provo­kál­­ az­ amerikai imperialisták ügynök­sége, a Tito-kom­ány. Ez a maga mód­ján igyekszik segédkezni amerikai gazdáinak. Különösen a háborús uszí­tás és kardcsörtetés terén fejtenek ki Titóék nagy tevékenységet. Ennek megfelelően az imperialista sajtó hol aláhúzza azt, hogy a Tito hadserege erő­sebb, mint a környező békés országoké együttvéve, hol pedig ennek ellenkező­jét, hogy­ a népi demokráciák meg akarják rohanni Jugoszláviát. Most azonban az imperialisták nagy gond­ban vannak. Jugoszlávia miatt, mely­nek gazdasági helyzete­­ olyan válsá­gosra fordult, hogy a kapitalista or­szágok sajtója is az egész rendszer megingásáról beszél. A Tiki-banda a gazdasági válságért és zűrzavarért az idei szárazságot te­szi felelőssé. Nálunk Magyarországon is volt az idén szárazság, semmivel sem ki­sebb, mint Jugoszláviában. Tud­valévő, hogy a legfontosabb jugo­szláv mezőgazdasági területek a magyar határ mentén húzódnak. A szárazság teljesen egyforma volt Makón és Nagykikindán, Sze­geden és Szabadkán, Baján és Zomborban, Pécsett és Eszéken. Ennek dacára nálunk távolról sem okozott olyan bajokat, mint Jugo­szláviában, mert a mi megelége­dett parasztságunk a népi demo­krácia segítségével lelkesen, pon­tosan és idejében elvégezte mind­azokat a mezőgazdasági munkála­tokat, amelyek jórészben ki tud­ták védeni vagy csökkenthei az aszály hatását. Egészen más a helyzet Jugoszláviá­ban, melynek kormánya imperialista zsoldosokból, kémekből és­­ provokáto­rokból,1, a dolgozó­­ nép ellenségeiből áll. A Tito-banada már tavaly ősszel elh­a­­rácsolta a jugoszláv parasztoktól a jó vetőmagot, a mezőgazdasági munkák idején százezrével hurcolták el a pa­rasztokat erdőirtásra, vagy mint az idén, az aratás kellős közepén a had­seregbe. Ezek az elkeseredett jugoszláv parasztok természetesen nem törték magukat a termelésnél ás még ke­­vésbbé a termésbeadásnál. Ez az oka annak, hogy a százezrekre rúgó t­it­óista janicsárhad nyomása dacára Jugoszlávia élelmezési helyzete és egész gazdasági élete az aratás utáni hetekben már katasztrofálisra fordult. Természetesen az­­ elkeseredett ipari munkások sem dolgoznak úgy, mint nálunk. Fokozza a gazdasági zűrza­vart az, hogy Titóék a parasztoktól, az aszály­ dacára, az aratás után is erő­szakkal elrekvirálták a termés jelentős részét és azonnal imperialista gazdáik országába exportálták. Rendkívül tanulságos az a látvány, ami a jugoszláv válsággal kapcsolat­ban az imperialista országokban mu­tatkozik. Ugyanaz az amerikai sajtó, amely kéjjel uszít a szocializmust építő országok ellen, amely napról napra vérgőzös jelentéseket közöl a koreai néppel szemben elkövetett kegyetlensé­gekről, most már nem kertel, hanem féltő aggódással ír arról a válságról, amelybe Tito és bandája került. Félre­veri a harangokat és nyíltan követeli Titónak, mint az amerikai imperializmus fontos szö­vetségesének azonnali megsegítését. Nagyon sokan vannak a jugoszláv dol­gozók között, akiket két évvel ezelőtt Titónak sikerült megtéveszteni azzal, hogy ő is kommunista, aki csak „fél­reértésből“ került ellentétbe a felsza­badító Szovjetunióval. Az elmúlt két esztendő keserves tapasztalatai ezeket a jóhiszeműeket is meggyőzhették ar­ról, hogy nem holmi félreértésről volt itt szó, hogy Tito és cinkosai már ak­kor is, akárcsak most, az imperialisták aljas és alattomos ügynökei voltak. Ennek a felismerésnek megfelelően egyre erősödik a jugoszláv dolgozók ellenállása Tito bandájával szemben, szaporodnak a hírek az ipari munká­sok és parasztok szabotázsairól és egyre gyakrabban fegyveres ellenállá­sukról is. Mi a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel kísérjük ezt a harcot, ame­lyet a jugoszláv dolgozó nép az ame­rikai imperialisták szocialista mezbe öltözőtt aljas segédcsapataival folytat és számunkra nem kérdéses, hogy ez a harc előbb vagy utóbb, de a jugo­szláv népszabadság és a szocializmus híveinek győzelmével fog végződni. Mi itt közvetlenül déli határainkon láthatjuk, hogy a dolgozó nép életszín­vonalának milyen gyors süllyedésével, a népszabadság milyen gúzsbakötésé­vel jár az, ha egy országot az ameri­kai imperialisták szolgálatába állíta­nak. Többé-kevésbbé hasonló jelenség­gel találkozunk mindazokban az or­szágokban, melyeket Amerikának si­került uszályába vonni. Mindenütt azt látjuk, hogy a fokozott hadikiadások miatt egyre csökken a dolgozó nép életszínvonala és ugyanakkor növek­szik a tőkések profitja. Így van ez az Egyesült Államokban is, ahol Truman­­tól lefelé, mindenki a dolgozó töme­geket hívja fel takarékosságra és ön­megtartóztatásra. Ugyanakkor ugrás­szerűen nőnek a hadianyag-gyárosok és bankárok jövedelmei és emelkedik a részvények árfolyama a tőzsdén. Európa marshallizált országaiban eleinte a náci Göring jelszavát kezdték prédikálni: kevesebb vajat, több ágyút. Minthogy ezekben az országokban ed­dig sem so­k vajat fogyasztottak, a jel­szó most az: kevesebb kenyeret, több ágyút. Természetes, hogy a dolgozó néptö­megek, amelyeknek életszínvonala ed­dig sem volt magas, elkeseredetten vé­dekeznek nemcsak a tőkés kizsákmá­nyolás fokozása, de a háborús uszítás ellen is. Válaszul erre általános táma­dás indul meg, nemcsak a dolgozók életszínvonala, de politikai jogai és sza­badsága ellen. A fasizálódási hullám elsősorban Amerikából indul ki, ahol minden szabadságmozgalomra hisztérikus kitörésekkel válaszol a reakció. Nyugat-Európában egyre sza­porodnak a brutális gyilkosságok, fegyveres támadások a dolgozó nép legjobbjai, az élen harcoló kommunis­ták ellen. Hogy Amerikában magában mi a helyzet, arra jellemző a nyugat­­amerikai matrózok szakszervezeti ve­zetőjének, Harry Budgesn­ek a kijelen­tése. Harry Bu­dgest a koreai agres­­­szió kezdetén minden törvényes alap nélkül börtönbe vetették. Mikor a matrózok nyomására kieresztették, az újságírók megkérdezték tőle, hogy érzi magát szabadon. Bridges azt válaszol­ A Szovjetunió és a vele szövetséges kormányok el vannak szánva gátat emelni minden támadó törekvéssel szemben

Next