Szabad Nógrád, 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-03 / 1. szám

1 slj mmgm Viág leiárjai egyesüljetek! ZQRQD NÓGRÚD DP NOGRAD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA F.VF. I. SZ. ÁRA: 50 FILLÉR SOK KICSI SOKRA MEGY A­­ szocializmus építése megköveteli, hogy a termelésben, de a te­gnapi­­ életben is egyaránt a legkörültekintőbben takarékos­­u’ttunk az anyagokkal. Különösen felhívta a figyelmünket erre makov elvtárs az SZKP XIX. kongresszusain mondott beszé­lt. .­­.Minél teljesebben és észszerűbben használjuk fel a termelés irtásait, minél takarékosabban és körültekintőbben vezetjük­­ alágunkat, annál nagyobb sikereket érünk majd el a nép­­t­óság valamennyi ágának teljesítésében»,­­annál nagyobbak tesz­­eredményeink a nép anyagi és kulturális színvonalátunk emelés- Nem utolsósorban ennek a takarékossági rendszernek kő­zetes megvalósításává.) vált a Szovjetunió a’maradott orszá­g­­i világ vezető ipari nagyhatalmává. A takarékosság elvét a litunk is következet­esen érvényesíti. Ötéves tervünk törvényre­­isével, a törvény szavával figyelmezteti népünket: „az s népgazdasági­ terv sikeres megvalósításához elengedhetetle s zükséges, hogy szigorúan takarékoskodjunk, szálljunk szembe en pazarlással, erősítsük tervünket’­. A takarékosság, mint a szó­vajista gazdálkodás módszere nálunk is, mint a Szovjetunió­ban a szocialista iparosítás egyik forrásává, a termelés, termelé­kenység emelésének egyik igen fontos eszközévé kell, hogy váljon. A­­ gyárunk gyártmányának tekintélyes része közszükségleti cikk. Dolgozó népünk részére különböző típusú tűzhelyeket, kály­hává... húsörlőt, darálót és egyéb háztartási cikkekhez szükséges al­­•­••alrészeket állítunk elő. Vállalatunk jelentősen hozzá tudna já­­*•m­­­it ahhoz — amennyiben következetesem végrehajtotta­­ volna az önköltségcsökkentést, az a­ny­agtak­a­r­é­koss­á­gr­a való párt- és kör­nt á•)­határozatokat —, hogy pártunk Központi Vezetősége által meg­határozott életsz­ín­vonalemelkedést elősegítsük. Pártunk Központi Vezetőségének 195­ november 29-i ülésén (..■ [UNK] [UNK]) elvtárs a következőket mondotta: „Nagy a pazarlás az anyag­­i h­asználás terén, a minisztériumok felelős funkcionáriusai, gyá­rgazgatói igen gyakran szemrebbenés nélkül követelnek drá­­nehezen beszerezhető importanyagokat olyankor, amikor az­­ j­o­gokra nincsen szükségük, vagy csak a távoli időkben lesz rá­ségük.’’ Gerő elvtárs beszédében utalt a Szovjetunió Kommu­ Pártjának XIX. kongresszusán tartott beszámolóra,­ ahol ,V­­y nfeov elvtárs a népgazdaság, a párt előtt álló feladatokra a következőket mondotta: „Most az a feladat, hogy véget vessünk a Hiúsági vezetők és pártszervezetek közömbösségének a gondat­lan­ gazdálkodás és pazarlás irányában,­­4 legszigorúbb takarékos­sá­g megvalósításával összefüggő kérdéseknek mindemkor ,egész ■ > zémsónt és p/i­/munkák­ k­özéppontjában kel­ ttliiu...1 Gerő elvtárs beszéde alapján, de nem utolsó sorban Malenkov elv­árs útmutatása nyomán megvizsgáltuk vállalatunknál az ön­költség alakulását és a fő- és segédanyagok felhasználását. Mi vál­­ii­­ónkra is érvényes az, hogy nem hajtottuk végre következetesen a párt és kormány határozatait e tekintetben. 1952 harmadik ne­gyedévében az ön­költségelőirányzatunk 86.5 százalék volt, n é­vszámunk pedig 97.5 százalék. A 86.5 százalékos önköltségi reá reális volt, amelyet az alábbi okok miatt nem tudtunk telje­­s kerei. Többszázezer forint értékű minőségi kötbért kellett fizet­­nünk, mert az általunk gyártott tűzhelyeket és kályhákat az érté­kesítési­­ igazgatóság megfelelő szervei jogos kifogással viasza­u­t­a­sították, mert nem feleltek meg a dolgozók igényeinek. Az egyes lő- és segédanyagoknál a felhasználás során pazarlás történt, a helyesen megállapított normákon se­l­ használtunk fel anyagokat. 1952-ben 1 tonna „jó­­ öntéshez” 37 százalék import nyersvasat hsz­náltunk fel. Ha ezt­ a nyersvasi felhasználást 1953-ban 2 száza­lkkal csökkentjük, akk­or 250 tonna import nyersvasat­­ fogunk meg­takarítani, ami megfelel 150.000 forint értéknek. Hasonlóképpen ha az öntödei kokszfelhasználást 2 százalékkal csökkentjük 1953- ban, ak­kor ez­­ ugyancsak 250 tonna, öntödei import olva artó koksz­ meg­­hárítását jeleníti 120.000 forint értékben. C’­artmányainkhoz nagy mennyiségben használunk fel külön­­érett­ samottéglákat. Ezek a téglák a gondatlan kezelés, bánásmód következtében 5 százalékos törést szenvednek. _íu. i—r ugyancsak 2 százalékos csökkentése 50.000 forint megta­­k.a­­­ást eredményez. Ez a néhány példa fényesen bizonyítja, h­ogy va.Illatunknál a 86,5 százalékos óraköltség előirányzatunkkal szem­ben miért volt a tervszámunk 97,5 százalék. Gerő elv birs útmutatása, de nem utolsó sorban Malenkov elv­társ beszedj hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt a durva hiá­­n­­ jsságot rövid időn belül kiküszöböljük. Gazdasági és pártm­un­­kánk középpontjába állítjuk mi is a legszigorúbb takarékosság gyakorlatban való megvalósítását. A takarékosság helyes alkal­mazása vonatkozik az építkezésekre, az államapparátus működé­­sére az egész gazdasági életre. A takarékosság — belső tartalék —, melynek kihasználásával növelni le­het a népgazdaság, szinvo­­r­­.annak emelését és újabb bázisok megteremtését a szocializmus ép­tésében. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságra­­ is. Ha például, a begyűjtésből megfelelő harcot folytatunk a szemveszteség csok­or­nőjéért, a betakarításnál és cséplésnél, akkor az­ előforduló , ámveszteség egyszázalékos csökkentése elegendő ahhoz, hogy .... évig biztosít­ha­tnánk a 100.000 lakosú Debrecen kenyérszük­­ségletét. Mi, az üz­­leten belül, politikai felvilágosító munkával, a tech­­nil­ógiai fegyelem betartásával, a munkafegyelem megszilárdítá­­s­al, a helyében kialakított anyagnormák betartásáva­l biztosit­­' a párt és ormány határozatainak maradéktalan végrehajtását.­­ kap­it­a „nüsban a dolgozókat a nyomor, a nélkülözés­, a m­ukanélkü­l­ség kényszerítette a takarékosságra. ..A néps áemp­­­­­­eaban mondotta Rákosi elvtárs 1952 december 15-én az országgyűlési beszédében — a helyzet alaposan megváltozott; a *, ,n uuéikivu- a nyomor megszűnt és megszűnt az az ösztönzés, amely a kap­­nizmus idején a dolgozó tömegeket a maximális ta­karékosság írá­nyába szorította. A tőkés nyomorfegyelem eltűnt és helyette nvvei un kialakulóban az öntudatos szocialista fegyelem és vele egy­üt a szocialista takarékosság tudata. Amíg azonban megerősödik, fokozottan küzdenünk kell a front­on." ez a tudat kifejlődik a takarékosság,ot­t.• Fodor Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatója. 5? - J 1953 JANUÁR 3. ■ .. 130 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor 130 évvel ezelőtt, 1823 január elsején született népünk láfiglelke l költője, a nagy hazafi: Petőfi Sándor. Petőfi egész életét, költészetét a szabadság eszméinek szentelte. Tántoríthatat­lanul harcolt a nép igazi ügye mellett, s mint forradalmár, kezdeményezően, cselek­vően élte az életét. Munkássága a legszorosabban ös­­­szeforrott kora nemzeti függetlenségi törekvésével. Tisztán látta és hirdette a haza szabadságának és a népek szabadságának egységét. Petőfi Sándor az 1848-as­­ szabadságharc tevékeny részvevője volt. Nemcsak eszmei vonatkozásban, ha­nem a gyakorlatban, élete feláldozásával is képes volt a szabadság és függetlenség gondolatáért harcolni. Azóta nagyot fordult a világ. A nép lánglelkű költőjének gondolatai ma már nem könyvbezártan vár­ják a tettek óráit, hanem szabad népünk alkotó életében válnak valósággá. Születése óta több mint egy évszá­zad nehéz napjait élte, harcolta át a magyar nép, de már lehulltak a bilincsek s azóta fölszabadultan, bol­dogan épül a magyar nép szocialista hazája. Mi gátolja Nógrádmegyer községben a begyűjtési terv teljesítését A beadási kötelezettség tel­jesítése törvényerejű rendelet s számos község tanácsa még­sem harcol következetesen az állami fegyelem betartásáért, a begyűjtői terv minden részle­tében való teljesítéséért. Külö­nösen a szécsényi járásban ta­lálkozunk ilyen súlyos lazaság­gal. Nógrádmegyer község globá­lisan teljesítette begyűjtési ter­vét. De ha ezt részletére bont­juk, megállapítható a hiányos­ság. A­­ község nem teljesítette mindenből begyűjtési tervét. Tojásból nyolcvan­hét, baromfi­ból nyolcvankilenc százalékos » Mt-víel >?v­ és Kristinna Pál az állandó bizottság elnöke el­mondta, hogy a beadási terv minden részletében való teljesí­tését a Petőfi tszcs hanyag be­gyűjtési munkája hátráltatja. A tszcs nem já­r az élen jó pél­dával, mert tojásból 11.600 da­rab helyett, még csak nyolcvan darabot adtak be összesen. Ser­tésből egy, baromfiból tizenket­tő, tojásból tizennyolc dolgozó paraszt hátralékos még. Az ál­landó bizottság tagjainak mun­kája hozzásegíti e hátralékos dolgozó parasztokat is a be­gyűjtési terv tel­jesítéséhez. Nagy hiányosság tapasztal­ható még a tej átvételénél is. N­ap mint nap veszekedés van. Sorba­nállnak és mind azért van ez, mert kevés­ kannát küld a tejátvevő vállalat. A kivitt kan­nákba­ százötven százhetven li­ter tejet marta le átvenni, és így még kettő-háromszáz liter tej­­átvételről -nincs gondoskodva. A dolgozó parasztok­ jogosan há­borodnak fel azért, hogy a be­adásra szánt tejmennyiséget nem veszik át tőlü­k. Ebből adó­dik az, hogy a dolgozó paraszt saját hibáján kívül hátralék­­­ban marad tej­ beadásában, s jogtalanul róják­­ ki rájuk a kártérítést. Szemléltetően mu­tatja mindezt Gréczi Mihályné dolgozó parasztasszony nyilat­kozata: „Az elmúlt szombaton és vasárnap reggel öt órától sorban álltam s nem vették át tőlem a tejet, kannahiány miatt. Harmadik nap kértem a teját­­vevőt, hogy segítsen rajtam, hogy tudjam teljesíteni a tej­­beadási kötelezettségemet. Ne­gyedik nap, már reggel négy órakor rimer­tem a tej­átvevő helyre, hogy első legyek. Így sikerült aznapi tejmennyiséget beadni." . A tanács látja ezt a súlyos hibát, de két hét óta még sem­mi intézkedést­­ nem tett ennek megszüntetésére. Vajjon med­dig fog ez az állapot még Nóg­­rádmegyerben­ fennállni? Ugyan­ez a­ súlyos hiba áll fenn a zsírátvétel terén is. A­­ föld­­mívess­zövetke­zeteknek kevé­s zsírtároló edényük van s ezért számos dolgozó paraszt nem tudja beadni a beadásra köte­lezett zsírmennyiségét. A tanács feladata, az állami begyűjtési terv végrehajtása. Tehát a nógrádmegyeri tanács­nak kell gondoskodni arról, hogy a begyűjtési terv teljesí­tését gátló hibákat mielőbb megszüntesse. Ehhez komoly ■Sr ® C*-?'Tf'f fr-fv}! '-• /•T-W n­rt -r. v í*ci­ nyi járási tanácsnak is. Varga Bertalan Megye Tanács Begyűjtési Osztálya Több mint négymillió forintos megtakarítás az újításokból A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói a­ terv teljesítéséért folytatott harcban jó eredmé­nyeket értek el az újításaikkal és észszerűsítéseikkel. 1952. évben több mint 1000 javaslat érkezett be az újítási bizottsághoz. Az újítási javas­latok között olyan értékes ja­vaslatok voltak, mint Kalcsó József lakatos és Nagy János szegválogató együttes javasla­ta, amelyben pontosan kidolgoz­ták a szegválogató gép techni­kai kivitelezését. A szeg­válogató gép beállítása után a bizottság megállapította, hogy ezzel éven­te több mint 50.000 forint meg­takarítást lehet elérni. Értékes javaslatot dolgozott ki még Manker Lajos mérnök, Tóth Pál termelési osztályvezető, Ferenc Géza horganyozó csap. ve ®., Székely Mihály és Kovács An­dor műszaki dolgozókból álló újító brigád, amely a meleg­­horganyozó -kapacitás növelésé­vel több mint 374.000 forint évi megtakarítást biztosítottak a várt-adat számára. Kökény Árpád lakatos és Jancsek János művezető a hár­­m­a­s számú dróthúzógépeknél az eddig alkalmazott réz csapágy­perselyek helyett, kovácsolt vas­­perselyeiket készítettek, ugyan­akkor a t­engelycsapokat kemény réteggel látták­ el a­ kopás meg­akadályozása érdekében. Ezzel az eljárással évente 47.560 fo­rint megtakarítást érnek el. Ezenkívül a­z 1952-es tervév­ben közel 500 újítást vezettek be a gyakorlatban, amelyek a tervtel­jesítést, a mennyiség fo­kozását, se tejtcsökkentést, vagy a minőség megjavítását segítet­ték elő. A Salgótarjáni Acélárugyár­ban a döntő tervévben benyúj­tott és alkalmazott újítási ja­vaslatok alapján 4 millió 175 ezer 900 forint megtakarítást értek el. Nem egyes csoportok, hanem üzemrészek, üzemek mozgalmává kell fejleszteni Loy elvtárs kezdeményezését A Loy elvtárs nagyszerű kezdeményezésére a „Ter­melj ma többet, mint tegnap”­­m­ozgalomra az egész­­_ ország dolgozói fölfigyeltek, köztük a nógrádi s­zénmedence bányászai is. Megértették, hogy­­ iparunk fejlődését segítik elő, ha a moz­alomba bekapcsolódva nap nap után harcolnak a termelés eme­léséért. Megyénk bányászai kö­zül eddig 2054 dolgozó csatla­kozott­­ a Loy-mozgalomhoz. Cé­lul tűzték ki, hogy teljesítmé­nyüket napról napra fokozzák, a munkaidő minden percét a ter­melésre használják föl és har­colnak az anyagtakarékossá­­gért. A „Termelj ma többet, mint tegnap”-mozgalomban szép eredményeket értek el a nógrádi bányászok. Különösen a ménkesi­­ vállalatnál D­anyi István ha­­ngos csa­patía, mely a napi 66 csille előirányzat mellett célul tűzte ki, hogy termelésének ál­landó emelésével eléri a napi 80 csille szén kitermelését. Jelen­­leg­ még csak 71.4 csille szenet termelnek, de tovább harcolnak célok megvalósításáért. Da­­nyi István hanyató csapata, a Loy-mozgalom­ma! harcolva de­cember hónapban terven­ felül 119 csille szenet termelt­ nép­gazdaságunknak. Hasonló jó eredményt ért el még ennél a vállalatnál a Bakos András csapata, amely a napi 49 és fél csille széntermelést, termelésük egyenletes fokozásá­val 65 csille szénre vállalták fokozni. Csapata ebben a hónap­ban már 321,5 csille szenet ter­m­elt előirányzaton felül. A Kisterenyei Szénbányák­­ Vállalatnál Mizser József csapata ér el kiváló eredménye­ket. Előirányzaton felül naponta 15 csille szénkitermelését tűzték ki célul, a többtermelésért foly­tatott­­ harcnak meg lett az ered­ménye, mert eddig már 120 csil­le szenet termeltek terven felül. Eredményüket­­ m­ég fokozni tud­nák, ha biztosítanák számukra az üres csillét és az anyagot. A tiribesi üzemnél Lőrinc Já­nos csirke csapata a napi 100 cstike , tervükre még 50 csil­lét vállaltak. Eddig már 13,0 «litére fokozták napi terme­lésüket és a decemberi hó­napban már 300 csille szenet termeltek terven felül. A Loy-mozgalomban elért eredmények mellett azonban szá­mos hiányosság akadályozza a mozgalom kiszélesítését. Egyik ilyen döntő hiba, hogy egyes üzemnél a szakszerve­zeti vezetők maguk sem ér­tik a Loy-mozgalom jelentő­ségét, s így nem tudják megmagyaráz­ni azt a dolgozóknak, — bár a dolgozók egy része csatlakozk ugyan a mozgalomhoz, de a mozgalom félremagyarázása kö­vetkeztében nem a napi termelés egyenletes állandó emelését tű­zik ki célul, hanem vállalást tesznek, hogy egy egy hónapban terven­­ felül több csille szenet adnak ki.. Az 1953-as tervévben a " Nógrádi Szénmedence bá­nyászatra , háruló­­ feladatok tel­jesítése elengedhetetlenül szük­ségessé teszi«, hogy az eddigi­nél még nagyobb mértékben foglalkozzunk a „Termelj ma többet, mint tegnap“mozgalom­­mal. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha a műszaki vezetők — de a szakszervezeti vezetők is — tovább tanulmányozzák a mozgalmat és azt a gya­korlatban megvalósítják. E mellett azonban feladatunk, hogy a mozgalomban tapasztalt hiányosságokat rövid időn belül megszüntessük és a mozgalmat nem egyes csoportok, hanem üzem­i­észek, üzemek mozgalmá­vá fejlesszük. Az üzemeknél mind­en egyes dolgozó kapcsolód­jon a mozgalomhoz, így a mű­szakiak, fenntartók, számítócs­il­lések, akiknek kötelességük, hogy segítsék a csapatokat az eredményeik fokozásában. A szakszervezeti vezetőknek pedig a­z eddig végzett munkájuk mel­lett állan­dóan kísérjék Egye­temmel az elért eredményeket, népszerűsítsék a mozgalomban kiváló eredményt­ elérő csapato­kat, dolgozókat, s az eddiginél még többször tartózkodjanak "a­­ bányákba?»­, hogy a dolgozók észrevételeit, javaslatait figye­­lembe véve, azokat gyakorlatban m­egva kisíthassák. A vá­l­a­latok pártbizottságai­­nak állandó el­lenőrzést kell gyakorolni­, hogy a­ műszaki vá­zaitok, szakszervezeti aktíváik, ho­gyan segítik elő a mozgalom ki­­szélesítését, s a menetközben fel­merülő hibákra hívják fel azok­nak figyelmét, hogy a hiányos­ságok kiküszöbölésével­ is minél szélesebbre, tudják­ fejleszteni­­ a mozgalmat, mely az 1953-as tervezünk teljesítését segíti elő. Kürti Sándor a bányászszakszervezet területi elnöke -s

Next