Nógrádi Népújság, 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-02 / 9. szám

IS ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 1957. FEBRUÁR 2. TANÁCS LAPJA Adjunk meg minden támogatást a munkástanácsoknak! Szinte kimeríthetetlen gazdag, sokoldalú a témáknak az a változatossága, amivel a munkástanácsok szolgálnak. A fiatal, rendkívüli időkben létrejött munkásönigazgatási szervek terebélyesedő szocialista demokratizmusunk új, életerős hajtásai. A munkástanácsok keretében nyílik lehetősége annak, hogy a munkások nemcsak jelszavakban, hanem a valóságban is gazdái, tulajdonosai legyenek az üzemnek. Hogy viszont ezt nem könnyű megvalósítani, azt az élet mutatja. A teljesebb kibontakozás akadályai közül most olyan jelenséggel szeretnénk foglalkozni, s segíteni elhárítani, amely életünk egész területén károsan hatott és hat most is — ez pedig a szektásság, a merevség. Nem szükséges külön bemutatni, milyen súlyos következményekkel járt az a politika, amely elszakadt a dolgozóktól, öncélúvá lett, s a bizalmatlanság légkörét teremtette meg. A történelem kimondta róla a megfelelő ítéletet. De a történelmi leckéből nem tanulni, tovább űzni a merev politikát — ez bizony már manapság teljesen tarthatatlan. A szektás politika talán legfőbb jellemzője a minden újtól, sarjadótól való irtózás, görcsös ragaszkodás minden régi megszokotthoz, még akkor is, ha az már idejét múlta. Ostobaság lenne azt képzelni, hogy a szektariánizmus csak úgy magától eltűnt, vagy el fog tűnni. Gyökerei, sajnos, olyan mélyek, hogy még legdurvább megnyilvánulásai ellen is jó hosszú ideig keményen fel kell lépni. A kóros, merev politika gyakorlati megnyilvánulásának egyik területe ma, a munkástanácsok iránti magatartás. A kormány nemcsak nyilatkozatában, hanem az életben is támaszkodik a munkástanácsokra, gyakorlati segítségüket igényli gazdasági feladatainak megoldásához. A párt és a kormány teljes súlyával amellett van, hogy a termelő üzemekben a munkástanácsok fejlesztésével, működésük állandó javításával szélesedjen a demokrácia, érvényre jusson a munkások helyes elgondolása, akarata. A fiatal, még sok tapasztalattal nem rendelkező tanácsok dicséretére is legyen mondva, hogy megyénkben rohamosan megindult a termelőmunka, s egyre több termék hagyja el gyárainkat. Csak az 1000 vagonos széntermelés elérését említve látnunk kell, hogy abban benne van a munkástanácsok sokszor fáradságos munkája is. S sorolhatnánk még tovább azokat a — nem egyszer pillanatnyilag népszerűtlen — tennivalókat, amelyeket a munkástanácsoknak rövid fennállásuk alatt meg kellett oldaniok. Mégis tapasztalható, hogy egyes üzemekben, bányákban a párt- és szakszervezetektől, vagy az igazgatótól nem kapják meg azt a politikai és erkölcsi támogatást, amelyre nagyon is szükségük lenne. A szektás felfogás egyik jellemző megnyilvánulása, amikor olyan véleményeket hallani, hogy „nem tárgyalunk velük”. Az ilyen megnyilatkozások hangadói abból a helyes elvből indulnak ki, hogy a munkástanácsokba befurakodtak oda nem való elemek is. De a következtetésük már rossz, mert ezért nem az egész munkástanácsot kell elmarasztalni, hanem leleplezni és kiebrudalni a tanácsból a jobboldali, fasiszta, rovott múltú elemeket. Ez szolgálja a munkástanács igáz, a demokratizmust fejlesztő erősödését. Még ettől is gorombább hiba, hogy megyénk több, jelentős üzemében csak névlegesen létezik a munkástanács, valójában semmiféle gyakorlati tevékenységet nem fejt ki. Nem igaz az a nézet, hogy a dolgozók nem nagyon törődnek azzal, van-e, dolgozik-e a tanács vagy sem. Igenis a munkások bíznak a munkástanácsban és sokat várnak tőle. A saját bőrükön tapasztalták, hogy mit jelent a bürokratikus gazdaságvezetés, s most az a vágyuk, hogy a tanácsok működésével a lélektelen, gúzsbakötött módszerektől megszabaduljanak. A kommunisták legyenek azok, akik a munkások ilyen irányú jogos követeléseinek az élére állnak, s síkraszállnak a harcos, a valódi munkásérdekeket képviselő tanács megalakításáért. Semmiféle halogatás, helyi érdekellentét, vagy egyéb ját a szocialista demokrácia tarthatatlan nézet ne állja átkibontakozásának. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a munkások egyre határozottabban követelik és valósítják meg a munkástanácsokba beférkőzött s oda nem való elemek eltávolítását. Ezért sem állja ki a kritikát az a bizalmatlanság a munkástanács iránt, amelyet több helyen lehet tapasztalni és amely ennek okát egyes, nyilvánvalóan jobboldali elemekre vezeti vissza. A bizalmatlanság, akár a munkástanács, akár a párt- és szakszervezet részéről nyilvánul meg — mindenféleképpen helytelen. Végső soron vagy az ellenforradalomnak, vagy a szektás politikának használ. Persze senki se gondolja azt, hogy írni a munkástanácsok iránti bizalomról, támogatásuk szükségességéről, valamiféle menlevél a tanács hibái ellen. Szó sem lehet róla! A munkástanácsoknak is meg kell tenni mindent, hogy józanul, a szocialista építés érdekében fogadjanak minden észrevételt, amely tevékenységüket érinti. A párt- és szakszervezeteknek pedig egyenesen kötelességük, hogy hallassák hangjukat, ha a munkástanács az összdolgozók, a társadalom érdekeit sértő határozatokat hoz, intézkedéseket tesz. Lenin nemegyszer hívta fel a kommunisták figyelmét arra, hogy bármilyen nehézség kézlegyintéssel történő elintézése vagy a megoldás elől való elzárkózás — a legmélyrehatóbb hiba, amelyért drágán meg kell fizetni. Napjaink egy ilyen nehézsége, — leküzdhető nehézsége — a munkástanácsok működésének fejlesztése, az oda nem való elemektől történő megtisztítása, s a bizalmon alapuló kölcsönös együttműködés a párt- és szakszervezet, valamint a tanács között. Ennek pedig közös alapja: a szocializmus magyarországi felépítéséért, dolgozók jóléte megteremtéséért folytatandó közös harc. Kétségkívül nem könnyű, de lehet és nélkülözhetetlen megtanulni úgy dolgozni, mind a párt- és szakszervezetekben, mind a munkástanácsokban, hogy az megfeleljen a dolgozók érdekeinek, minél több eredménnyel járjon a köz javára. Csak így haladhatunk előre a demokratizmus szélesítésének, a munkás-paraszt hatalom erősítésének útján! Két nap az ellenforradalom fogságában ♦ Nem változik az adó! ♦ Rádióműsor -4V W A szép fotók kiállításáról —„Egy boldog nap“— Az elmúlt vasárnap nyílt meg a Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesülete XII. országos művészi fotókiállítása. A tárlat csaknem félezernyi színes és felete-fehér felvétele reprezentatív igénnyel mutatja be: hol tart ma a művészi magyar fényképezés. Az elmúlt tíz évben még nem láttunk ennél színesebb, gazdagabb, igényesebb fotótárlatot. A tárlat egyik legvonzóbb, s legigézőbb témája a gyermek. Az apróságok könnyen fölgyöngyöző kacagása vagy sírása oly spontán varázslattal bontakozik ki az e zsáner képeken, mint Skita: „Egy boldog nap” című felvételén. w NÉGY BÁNYAÜZEM TÚLSZÁRNYALTA A SZEPTEMBERI TERMELÉST A szénmedence dolgozói szilárdan tartják vezető helyüket kimagasló termelési eredményeikkel. A megindulás nem volt könnyű. Január 2-án 514 vagon szenet termeltek még csak. Az üzemek létszámhiánnyal küzdöttek. A hónap végére a létszámhiány már megszűnt, de újabb akadály jelentkezett: a hófúvás a fagy. S lehetne sorolni a nehézségeket tovább. A nehézségek láttán mindenki azt hinné, hogy a termelés nem emelkedett. Pedig bármennyire is hihetetlen, a tények, a sok száz vagon szén ezt bizonyítják. Egyre több azoknak az üzemegységeknek a száma, amelyek már nemcsak elérték szeptember havi termelésüket, hanem azt, túl is haladták. Január 29-ig az előírt 700 vagonos napi termelésen felül már 22578 tonna szénnel termeltek többet bányászaink. A januári tervet már teljesítették, a küzdelem azonban nem ért véget. Bányászaink végső célja, hogy mindenütt elérjék az október 23-a előtti termelést. Ez a harc már érleli gyümölcsét, nem bűvös szám az 1000 vagonos napi termelés. 29-én a napi termelés például 999 vagon szén volt. E szép eredmények elérésében nem kis része van annak, hogy mind a tröszt, mind az üzemek vezetésében változás történt. Az új trösztvezetőség bátran támaszkodik a bányászokra. Hogy eddig még nem érték el az október 23-a előtti termelést, abban nagy része van a bányák rossz ürescsille ellátásának. De ez a probléma is hamarosan megoldást nyer olyformán, hogy a szolgáltató vállalattól a vontatás ismét bányai kezelésbe megy át. Most közöljük az üzemegységek 29-i termelését, valamint azt, hogy ez a szeptemberi termelés hány százaléka. A tröszt eredménye 95.4% Újra bővül a tűzhelygyár A legújabb tervek szerint új temper-öntöde építkezéseit kezdik meg a Vasöntöde- és Tűzhelygyárban. Az új öntödében mintegy ezer tonna öntvény és 200 tonna kulcs kerül legyártásra egy év alatt. A meglévő öntödében pedig, ahol jelenleg a kulcsgyártás folyik újabb évi 1400 tonna béröntvény előállítására szabadul fel kapacitás a formázógépek beállításával. A vállalat által már régebben gyártott és közben elprofilírozott temperöntvények saját magunk által történt gyártásával megszűnik történt gyártásával megszűnik a Kisvárda—Salgótarján bió forinttal olcsóbbítja a temperöntvények gyártását. A termelés előreláthatólag a második negyedévben kezdődik el; Kik bajtatnak A megyei rendőrkapitányság vezetője közli, hogy az útlevél előadó, a megyei rendőrkapitányságon hetenként kétszer tart fél fogadó napot: kedden és pénteken fél 9—17 óráig. A járási rendőrkapitányságokon a fogadónapot az alábbiak szerint tartja meg: Balassagyarmaton minden hó első, Pásztón minden hó második, Szécsényben minden hó harmadik, Rétságon minden hó negyedik szerdáján. A népi demokratikus államokban: Román Népköztársaság, Szovjetunió, Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovák Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Bolgár Népköztársaságba szóló útlevél betétlapot az erre rendszeresített kérdőíven kell kérni. Ez a kérdőív beszerezhető valamennyi járási rendőrkapitányságon. Az útlevél betéthez abban az esetben szükséges 2 darab fénykép, ha olyan 16 éven aluli gyermekről van szó, aki személyi igazolvánnyal nem rendelkezik és nem a szüleivel kíván külföldre utazni. A fent fel nem sorolt államokba érvényes útlevelek kiállításához az alábbi okmányok benyújtása szükséges: egy darab kitöltött kérdőív (melyet a rendőrségen lehet szerezni), két darab fénykép, hívólevél, amelyben az van feltüntetve, hogy mi célból és kihez kíván utazni. Ha gyógykezelés céljából kíván külföldre utazni, akkor szükséges a kérelmezőnek olyan irányú igazolás, hogy az országunkban nem tudják betegségét gyógyítani. Ha a gyermek szüleitől külön megy, úgy szülői hozzájárulás szükséges. Kivándorló útlevélhez az alábbi okmányok szükségesek: Kitöltött kivándorlási kérdőlap (melyet a rendőrségen lehet beszerezni). Előzetes beutazási engedély (elővízum) kivéve a népi demokratikus országokat, hívólevél a kint élő hozzátartozóktól, adóigazolás az illetékes tanács pénzügyi osztályától, hogy adótartozása nincs, tanúsítvány az illetékes tanácstól, hogy kivándorló nem hagy hátra eltartásra szoruló személyeket. A kérelmeket a személyiigazolvány betét, vagy útlevélhez a járási rendőrkapitányságokon és a megyei rendőrfőkapitányságon lehet a fentebb említett napokon benyújtani; Átszervezik a külszíni szállítást a szénmedencében A nógrádi bányászok termelésében évek óta a külszíni szállítás okozta a legtöbb gondot. A bányászok bőviben vannak a munkahelyeknek és most is csak a szállításon múlik termelésük régi színvonalának elérése. A külszíni vontatás gondja leginkább a szénmedence északi bányáiban dolgozók homlokát felhoz:. Ennek a területnek mintegy 75 kilométer hosszú kisvasúti hálózata a Salgótarjáni Szolgáltató Vállalathoz tartozik, ahol a javítóműhelyek, a szénosztályozók, a lakótelepi karbantartás és a fuvarozás teendőinek irányítása mellett látják el a kisvasúti szállítás feladatait is. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt ezért most olyan terven dolgozik, hogy a vasúti vontatást műszakilag önálló üzemegységgé tegye. Az új üzem vezetőjének így nem mellékes teendője, hanem fő feladata lenne a szállítás lebonyoltása, a vontatási menetrend elkészítése és betartása, valamint a pályák korszerűsítése. Az elgondolások szerint az adminisztrációt továbbra is a szolgáltató vállalat végzi, ami jelentősen csökkenti az új üzemegység átszervezési és fenntartási költségeit, s nem duzzasztja az improduktív létszámot. A szénbányászati tröszt komoly javulást vár az átszervezéstől, amelynek végleges terveit a napokban hagyják jóvá és előreláthatóan február közepén megkezdi munkáját az új vontatási üzemegység. Több mint ötszáz tűzhely naponta A Salgótarjáni Tűzhelygyárban a vasöntők voltak az elsők, akik január elejei termelésüket megkétszerezve már a hónap közepén elérték az október előtti eredményeket. Ez tette lehetővé, hogy az üzem bőven ellátja tűzhelyalkatrésszel a megmunkáló- és a szerelőműhelyt. A tűzhelyszerelők így a hó elején összeállított 296 tűzhely mellett az utóbbi napokban több mint 500 darabot bocsátanak ki naponta a kezük alól. Most úgy tervezik, hogy az anyagellátás további megjavulásával februárban már 600—700 tűzhely kerül le naponta a futószalagról. Megbeszélést tartottak Nógrád megye képviselői Az októberi események óta először kedden jöttek össze Nógrád megye képviselői. Megbeszélték az elmúlt hónapok eseményeit, leszögezték az október 23-a utáni események ellenforradalmi voltát, majd felmérték a megye jelenlegi helyzetét és a tennivalókat Megállapodtak abban, hogy a képviselő csoport munkáját az eddiginél tervszerűbbé és rendszeresebbé kell tenni. A legközelebbi idők egyik fontos feladatául jelölték meg, hogy a képviselők mindenhol magyarázzák a kormány rendeleteit, intézkedéseit és oszlassák el a parasztság azirányú aggodalmát, hogy a begyűjtés eltörlése csak ideiglenes, átmeneti intézkedés volt. Az eddiginél sokkal többet járjanak választóik közé és ne aprózzák el erejüket, idejüket apró, a tanácsok által is megoldható ügyek intézésére, hanem csak a sok embert foglalkoztató nagyobb kérdések megoldására törekedjenek. A képviselőcsoport munkája eredményesebbé tétele érdekében határozati javaslatot hozott. Ebben a többi között leszögezték, hogy a legteljesebb mértékben egyetértenek a munkás-paraszt forradalmi kormány január 6-i határozatával és annak a szellemében dolgoznak. Február folyamán és a további hónapokban is legalább két községet keres fel minden képviselő, ahol fogadónapot és falugyűlést tartanak a választóiknak. Azonkívül elhatározták azt is, hogy rendszeresen minden hónapban ülést tart a képviselőcsoport, ahová más megyék képviselőit is meghívják a jó tapasztalatok kicserélése érdekében. Az országgyűlési ülésszakok előtt pedig közösen beszélik meg azokat a kérdéseket, amelyekben interpellációt nyújtanak be.