Nógrád, 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-29 / 100. szám

A példa legyen követendő Európa számára Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter ked­den vacsorát adott Andrej Gromiko­­ szovjet külügymi­niszter tiszteletére. A vacso­rán szovjet részről Valerian Zorin, a Szovjetunió pári­zsi nagyikövete is jelen volt. Francia részről megjelent Joxe állami miniszter, Peyre­­fitte tájékoztatásügyi minisz­ter és Maziol építésügyi mi­niszter. Couve de Murville pohár­­köszöntőjében hangoztatta, hogy a francia—szovjet meg­beszélések megmutatták: a két országnak folytatnia kell az eszmecserét, vagy leg­alább­is konzultálnia kell bizonyos kérdésekről. Hozzáfűzte, hogy Francia­­ország és a Szovjetunió pél­dát mutathat arra vonatko­zóan, hogyan lehet olvadást előidézni Kelet- és Nyugat- Európa között. Példánk le­gyen követendő, amely békét és biztonságot ad egész Euró­pa számára — mondotta a francia külügyminiszter. Gromiko válaszában kije­lentette, hogy Franciaország és a Szovjetunió azonos cé­lokat követ, amikor a béké­ért harcol. — Készek vagyunk min­den olyan országgal együtt­működni, amely elkötelezett­je a békének. Ilyen értelem­ben e problémák, az európai biztonság problémáinak ren­dezésére hívjuk fel Francia­­országot — mondotta a szov­jet külügyminiszter. nem szigetelődhet el Parlamenti vita Ankarában a török külpolitikáról Szófia (MTI) Az utóbbi napokban — mint Ankarából jelentik — kiélesedett és külpolitikai sík­ra terelődött az a vita, amely a török parlament költségve­tési vegyes bizottságában az ország tervezett katonai kia­dásai, s egyálalán: a költség­vetés tervezete körül kiala­kult. Egyes képviselők, főként a közelmúltban hatalomra ke­rült Igazságpárt képviselői bírálták Inönü volt miniszter­­elnököt a török-szovjet vi­szony megjavításáért, s be­szédeikkel azt a benyomást akarták kelteni, hogy Török­ország számára az Egyesült Államok segítsége 2.7 egyetlen lehetséges út. Számos szenátor és képvi­selő élesen visszautasította ezt a kritikát és tagadta, hogy Törökországnak ,,vakon kell követnie” az Egyesült Államo­kat, a NATO-t és a­­ Cento-t. Dizdoroglu képviselő kijelen­tette: ..ha örökké csak a NATO-ról és a Cento-ról be­szélünk, Törökország teljesen elszigetelődik”. ­:—1 TMr~T’ 1 Az amerikai repülőgépek mérgező vegyszereket szórtak egy észak-vietnami szigetre HANOI (TASZSZ, UPI, REUTER) Mint a TASZSZ a vietnami tájékoztató iroda jelentésére hivatkozva közli, a vietnami néphadsereg főparancsnoksá­ga erélyesen tál­tokozott a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságnál amiatt, hogy amerikai repülőgépek a VUK területéhez tartozó Con Co sziget ellen április 25-én végrehajtott légitá­madások során mérgező vegyszereket szórtak. A jelentések szerint a vegy­szerek égési sebeket okoznak az emberi testen, továbbá el­pusztítják a növényzetet. — Minthogy az amerikaiak kudarcot vallottak a sziget levegőiből és tengerről való támadásával a mérgező vegy­szerek alkalmazásának bar­bár módszeréhez folyamodtak — hangzik a vietnami néphad­sereg főparancsnokságának til­takozása. Nyolc b—57 Camfoerra tí­pusú amerikai bombavető re­pülőgép szerdára virradó éj­szaka ,,fegyveres felderítés köz­ben” közutakat és hida­­kat bombázott és lőtt Észak-Viet­nam területén — je­lenti a UPI hírügynökség. A Vietnami Demokratikus Köztársaság területe fölött ka­­lóztevékenységet folytató ame­rikai gépek 40 percen át tá­madták a Laosz felé vezető 7-es, 8-as és 12-es számú mű­utat. A saigoni amerikai katonai szóvivő szerint az észak-viet­nami területre behatoló re­pülőgépeket légelhárító gép­fegyverek tüze fogadta. Szerdán a reggeli órákban Saigonba érkezett Cabot Lod­ge az amerikai elnök külön­­megbízottja, aki a Fehér Ház felhatalmazá­sával délkelet-ázsiai kör­utat tett, hogy a vietnami amerikai ak­ciók támogatására bírja Auszt­rália, Új-Zéland, a Fülöp-szi­­getek, Japán és Dél-Korea kormányát. A saigoni látoga­tás nem volt beiktatva az útitervbe, s Lodge dél-vietna­mi utazására Taylor amerikai nagykövet meghívása nyomám került sor. Megérkezésekor a repülőtéren azt állította hogy az általa meglátogatott országok ,,helyeslik a dél-vi­etnami amerikai erőfeszítése­ket”. A fegyverek visszafordulhatnak A Pravda szemleírója az amerikai nukleáris zsarolásról Jurij Zsukov, a Pravda szemleírója kommentálta azt a lármás vitát, amely az Egyesült Államokban i­ng a körül a kérdés körül, hogy esetleg nukleáris fegyvert al­kalmaznak a vietnami nép el­len. Zsukov megjegyzi: nem véletlen, hogy a napokban az amerikai könyvpiacot elárasz­tották szakértői tanulmányok­kal, amelyek során sokolda­lúan taglalják a háború to­vábbi kiszélesítéséhez vezető utakat. Közvetlenül a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság elleni bombázások meg­kezdése után megjelent pél­dául Thomas Power tábornok könyve. Power 1945. március 9-én személyesen vezette a „repülőerődök” támadását Tokió ellen, amely során megöltek 125 000 békés lakost és felégették ennek az óriási városnak egynegyedét A Pravda szemleírója em­lékeztet arra, hogy „az Egye­sült Államok nem egyedüli birtokosa a korszerű fegyver­­fajtáknak és ha az agresszo­­rok felhasználják a hadvise­lés ilyen vagy olyan eszközé­­t, ő ellene is fordulhatnak ugyanezek a fegyverek”. A bankház benyújtja a számlát Fokozódik a feszültség Tunézia és más arab országok között Egyre élesebbé válik az el­lentét Tunézia és a többi arab állam, különösen az Egye­­sült Arab Köztársaság között, amióta Burgiba tunéziai el­nök felvetette Izrael állam el­ismerésének gondolatát. Az egvistomi kormány ked­den este bejelentette, hogy a Tuniszban lezajlott EAK-elle­nes tüntetések miatt hazahív­ja tuniszi nagykövetét. Az EAK kormánya úgy véli, hogy a tüntetéseket Burgiba kor­mánya rendezte. Az Al Akhbar című kairói lap szerdán rámutat, hogy a tunéziai elnök­­ veszélyes iá­tokat űz”. Buraiba továbbra is rag­­ózkodik javaslataihoz, noha azokat az egész arab vi­lág felháborodással elvetette, s ez arról tanúskodik, hogy­­ előre kidolgozott szerepet ját­szik” — írja a lap majd rá­mutat. Koev Burgiba előzőleg nagyszabású üzletet kötött a Rothschild bankházzal. A bankház most politikailag is benyú­jtatta a számlát . . . „Felszólítunk mindenkit, aki hallgat a lelkiismeret szavára“ 4.500 ismert amerikai közé­leti személyiség „polgári en­gedetlenségi mozgalmat” in­dított tiltakozásul az Egyesült Államok „szennyes és er­kölcstelen indokínai háborúja miatt” — jelenti a TASZSZ New Yorkból. A mozgalom részvevői — akik között olyan ismert személyiségek vannak, mint Linus Pauling Nobel-díjas tudós és Philip Randolph, az AFL-CIO szak­­szervezeti szövetség alelnöke a Fehér Háznak is megkül­dött levelükben a fegyveres szolgálat megtagadására szó­lítanak fel „mindenkit, aki hallgat a lelkiismeret szavá­ra”. Mint a TASZSZ megálla­pítja, az amerikai törvények a „polgári engedetlenségi moz­galom” részvevőinek öt évi börtönbüntetést és 5.000 dol­lár pénzbírságot helyeznek kilátásba. f/Mater Ji­o/m: A SZÁZAD NEVEZETES Szabó JiluzAó: bűnügyei A színésznő halála Millstaubban 50. Tényleg meggyilkolta dr. Erdélyi Béla Forgács Annát, a Belvárosi Színház neves szí­nésznőjét, vagy pedig csu­pán véletlen baleset történt? Évekig foglalkoztatta a köz­véleményt ez a kérdés. S hogy milyen bizonytalan volt erre a válasz, arra jellem­ző: a bűnügy 1927. augusz­tus 24-én kerül napvilágra, de a Kúria — az akkori leg­felsőbb bíróság — csak 1931 végén, tehát több mint négy esztendő múltán tudott végül is pontot tenni az elsőfokú bíróság ítéletére. S mint lát­ni fogjuk, nem véletlenül ír­tuk, pontot tett rá a Kúria — de a kérdés nyitva ma­radt­ de a tárgyalás első napjáról: „Bundák, nutria, perzsa, ga­zella, elegáns ruhák, lakk­cipők, ékszerek, gyűrűs, fehér kezek, villogó szemek, rúzsos ajkak, fehérre púderezett ar­cok, a korai felkelés álmos­sága a szemek alatt gyű­­rődő karikákban, bubifrizu­rák — ezzel van tele a te­rem. Premier van. Az élet grand guignoljának törvény­­széki premierje. Itt van min­denki, aki hetek ostroma után jegyet tudott szerezni...” S persze, főleg a nők. Az úri­hölgyek, akik „képesek vol­tak” reggel nyolc órakor fel­kelni meleg ágyukból, hogy ezen a hűvös őszi-téli napon fültanúi legyenek egy tör­vényszéki tárgyalásnak. A szinte már beteges kíváncsi­ság hajtotta őket ide... Ez a bűncselekmény külö­nös körülmények között tör­tént, s mivel az áldozat a neves és igen szép színész­­­nő, Forgács Anna volt — érthetően az érdeklődés kö­zéppontjába került a törvény­­széki tárgyalás is, amely 1928. november 17-én kezdődött a budapesti törvényszéken. A korabeli tudósítás így számol Azzal vádolták az akk­or 25 éves dr. Erdélyi Bélát, egy gyáros fiát, hogy egyrészt gyilkosság kísérletének a bűn­tettét követte el, majd ami­kor ez sikertelenül végződött, más módon meggyilkolta fele­ségét, Erdélyi Bé­láné, szüle­tett Forgács Anna színmű­vésznőt. A vád szerint már 1927. május 8-án, és az azt követő napokban is, meg akarta ölni Forgács Annát, de felesége életét a szak­szerű orvosi kezelés megmen­tette. 1927. auguszus 20 és 24 között Millstadtban, a Pes­­mier-hegyen egy szerpentin­­úton a sziklák közé lökte Forgács Annát, később vero­­nállal megmérgezte, majd — ugyancsak a vádirat szerint — egy zsineggel megfojtotta. Vádolta továbbá az ügyész­ség Erdélyi Bélát 28-rendbe­­li magánokirathamisítás, öt­rendbeli közokirathamisítás és kétrendbeli csalás bűntet­tével. — Erdélyi Béláné, született Forgács Anna 26 éves korá­ban, 1927. augusztus 20-án, este 7 óra tájban, a Millstadt fölött fekvő Pesmier-hegyen, a szakadéknál, a szerpentin­­útról a mélybe zuhant és 1927. augusztus 24-én délben meghalt — indokolta vádjait az ügyész. — A fiatalasszonyt két napra rá eltemették, de a temetés napján a millstadti járásbírósághoz névtelen le­vél érkezett. A bej­el­enté­s szerint Erdélyiné gyilkosság áldozata lett. A fiatal színész­nő holttestét exhumálták, majd felboncolták, ezt köve­tően indult meg a nyomozás, és az egy esztendeig tartó vizsgálat a következő tény­állást állapította meg... Az ügyész szavai nyomán kibontakoztak a gyilkosságot megelőző események, és azok az okok, amelyek a vád sze­rint Erdélyi Bélát a gyil­kosságig vitték. A fiatalember korábban, egyetemi tanulmányai elvég­zésére Németországba uta­­­zott. Amikor innen hazajött, elhelyezkedett az apja gyárá­ban, de még azt a kevés mun­kát sem végezte el, amit itt rábíztak. A korszellemnek megfelelően sokat párbajo­zott, krakéler hírében állt. Feljárt az akkori egyik leg­híresebb vívóiskolába, a San­­telli-féle vívóterembe, és egy napon itt ismerkedett meg a nála egy évvel idősebb For­­­gács Annával. Forgács Anna korábban gépírónő volt, aztán 1918-ban beiratkozott a Vígszínház szí­niiskolájába, és három év múl­va már a Belvárosi Színház­ban léphetett fel. Itt rövide­sen a rangos művészek sorába került. Megismerkedésük idején a színésznőnek egy Braun nevű férfi udvarolt. Erdélyi meg­gyanúsította a színésznőt, hogy Braun barátnője. Emiatt a két férfi között úgynevezett lovagias ügy keletkezett. A párbajban Erdélyi győzött, s ezzel meghódította Forgács Annát. A színésznő ezt írtta naplójába: „Erdélyi Béla a férfiasság megszemélyesítője, hős és rendíthetetlen lovag, aki a végzetem lesz.” A „rendíthetetlen lovag” brutális, kicsapongó fráter­nek bizonyult. Szórta a pénzt, pezsgős vacsoráikat rendezett, Annáit pedig ütötte-verte. S mikor már apja nem vállalta költségeit, sikkasztott, csalt. Aztán kiutazott Rómába, hogy az apja egyik ottani v­állalko­­zását vezesse, ám ott sem dol­gozott, hanem rendszeresen hazajárt Budapestre Forgács Annához. A brutális veszeke­dések ekkor már napirenden voltak közöttük. Már nem­csak otthon ütötte a barátnő­jét, hanem nyilvános helye­ken is. Az ügyész elmondta, hogy Erdélyi hol, mikor, ki­nek a jelenlétében verte meg bottal a színésznőt. A vádirat szerint egy alkalommal Vad­­nay László, az ismert újság­író, később filmíró, szemrehá­nyást is tett Erdélyinek, hogy miért bánik ilyen brutálisan Forgács Annával? Erdélyi így válaszolt: — Hadd el, mint a bolond, szalad utánam. Nem bírom lerázni. Egy ezredes nem is tartana úriembernek, amiért olyan aprókat ütök Anna fe­jére. Utálom, mint a rühes kutyát! Erdélyinek nem volt szán­dékában, hogy feleségül ve­gye Forgács Annát, 1927 már­ciusában meglepetésszerűen mégis összeházasodtak. Het­­venmillió korona volt a hozo­mány. És Erdélyi, még a há­zasság napján, megjelent az egyik biztosító társaságnál, ahol biztosítást kötött. A fele­sége életét a maga javára biz­tosította, amely szerint abban az esetben, ha neje meghal, több mint egymil­liárdot kell a biztosítónak kifizetni a ré­szére. (folytatjuk). iWit- es-Ű-förf??!? Egy rágalom kulisszatitkai Politikai merénylet, átlátó« szó — de rágalmazó — fény­­képhamisítások után az afri­kai „antant” újabb bombát robbantott: ezúttal összees­küvés szervezésével vádolta meg Nkrumah ghanai elnö­köt. Azt hihetnénk, persze, hogy a Nkrumah elleni táma­dásoknak talán személyes éle van: tudjuk, a politikusok kö­zött — akárcsak a világ más részein — Afrikában sem rit­ka a súrlódás. Ám ezúttal en­nél jóval többről van szó, amit­ már csak az a sokat­mondó a­dalék is jelez, hogy ugyanez a nigeri elnök (Dio­­ri), aki Nkrumahot azzal rá­galmazta meg, hogy az ő éle­tére tör, a legteljesebb egyet­értésben lép fel azzal a Da­homey Köztársasággal, amel­­­lyel néhány hónappal ezelőtt még elkeseredett határvitában állt... Miről van tehát szó? A lon­doni rádiótól a párizsi Morde kommentátoráig a nyugati megfigyelők egész légiója megállapítja, szinte egybe­hangzóan, hogy itt egy szerve­zett akcióval állunk szemben, amelynek jól körvonalazható célja Nkrumah elnök és Gha­na lejáratása Még nem is ko­rántsem holmi személyes okokból. Nkrumah és hazája fontos szerepet tölt be az af­rikai egységtörekvésekben és a törekvések eredményeként életre hívott Afrikai Egység­szervezetben. A Ghana elleni támadások tulajdonképpeni célpontja tehát maga az afri­kai egység és annak szerve­zete. Nem véletlen, hogy a nigeri elnök máris kijelentet­te: nem hajlandó részt venni a szeptemberben esedékes csúcstalálkozón, ha azt — mint tervezik — Ghánában rend­ezik. Amit elmondtunk, nem egy „elméleti tétel” igazolása. A „vonal” olyan „pontok” ös­­­szességéből alakul ki, amelyek mindegyike könnyűszerrel nyomon követhető. Lássuk ezeket naptári rendbe szedve. 1965. február. ■ Nouakchott­­ban értekezletet tartanak a volt francia gyarmatok veze­tői. A tanácskozáson feltá­masztják korábbi politikai uniójukat. Az unió feloszla­tását egyébként akkor mond­ták ki, amikor majd két esz­tendővel korábban a közös nagy Afrikai Egységszervezet megalakult... 1965. március. Az Afrikai Egységszervezet külügymi­niszteri értekezletén a „tizen­hármak” egységes blokkban lépnek fel minden lényeges kérdésben, így például ' "— Csembe kormánya mellett.. A tizenhármakkal együtt szavaz egy volt brit gyarmat, Nigé­ria is (Fekete-Afrika legna­gyobb lélekszámú országa, amelyet a­ "Nyugat saját kéné­­­re formált, mintának szán ezen a földrészen...). 1965. április. Elefántcsont­parton összeül az afrikai an­tant (Elefáncsontpart, Niger, Felső-Volta és Dahomey) veze­tőinek tanácskozása. A szer­vezet neve hivatalosan Con­seil de l’Entente) az Egyet­értés Tanácsa) Az értekez­letre meghívják Togo és Szenegál képviselőit is. Az érdekeltek lázas diplomáci,­ai tevékenysége (utazások, dele­gációk) kiterjed Kamerunra és Nigériára is. Ez után az értekezlet után születik meg a döntés, hogy az antant tárnái — ..Ghána miatt” —nem vesznek részt sem a szeptemberi csúcsérte­kezleten, sem az algíri afro­ázsiai értekezleten. Nyilvánvaló tehát, hogy az egységbontó törekvések szer­vezettek. Hogy kik és kinek az érdekében szervezik ezt az aknamunkát, arra pedig a kö­vetkező két adalék vet fényt. A nouakehotti értekezleten megfigyelői minőségben a belga kormány megbízottja­ként rá­szt vett Rothschild, aki korábban Snaak külügymi­niszter közvetlen munkatársa volt. Az antant áprilisi érte­kezlete előtti napokban pedig a Fehér Házban Johnson el­­nö­k kitüntető szíveivé?® Agsel fogadta azt a politikust, aki az Egyetértés Tannácsóiban né­hány huszonnégy órával ké­sőbb az egyik hangadó volt, Felső-Volta államfőjét...

Next