Nógrád, 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
A példa legyen követendő Európa számára Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter kedden vacsorát adott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére. A vacsorán szovjet részről Valerian Zorin, a Szovjetunió párizsi nagyikövete is jelen volt. Francia részről megjelent Joxe állami miniszter, Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter és Maziol építésügyi miniszter. Couve de Murville pohárköszöntőjében hangoztatta, hogy a francia—szovjet megbeszélések megmutatták: a két országnak folytatnia kell az eszmecserét, vagy legalábbis konzultálnia kell bizonyos kérdésekről. Hozzáfűzte, hogy Franciaország és a Szovjetunió példát mutathat arra vonatkozóan, hogyan lehet olvadást előidézni Kelet- és Nyugat- Európa között. Példánk legyen követendő, amely békét és biztonságot ad egész Európa számára — mondotta a francia külügyminiszter. Gromiko válaszában kijelentette, hogy Franciaország és a Szovjetunió azonos célokat követ, amikor a békéért harcol. — Készek vagyunk minden olyan országgal együttműködni, amely elkötelezettje a békének. Ilyen értelemben e problémák, az európai biztonság problémáinak rendezésére hívjuk fel Franciaországot — mondotta a szovjet külügyminiszter. nem szigetelődhet el Parlamenti vita Ankarában a török külpolitikáról Szófia (MTI) Az utóbbi napokban — mint Ankarából jelentik — kiélesedett és külpolitikai síkra terelődött az a vita, amely a török parlament költségvetési vegyes bizottságában az ország tervezett katonai kiadásai, s egyálalán: a költségvetés tervezete körül kialakult. Egyes képviselők, főként a közelmúltban hatalomra került Igazságpárt képviselői bírálták Inönü volt miniszterelnököt a török-szovjet viszony megjavításáért, s beszédeikkel azt a benyomást akarták kelteni, hogy Törökország számára az Egyesült Államok segítsége 2.7 egyetlen lehetséges út. Számos szenátor és képviselő élesen visszautasította ezt a kritikát és tagadta, hogy Törökországnak ,,vakon kell követnie” az Egyesült Államokat, a NATO-t és a Cento-t. Dizdoroglu képviselő kijelentette: ..ha örökké csak a NATO-ról és a Cento-ról beszélünk, Törökország teljesen elszigetelődik”. :—1 TMr~T’ 1 Az amerikai repülőgépek mérgező vegyszereket szórtak egy észak-vietnami szigetre HANOI (TASZSZ, UPI, REUTER) Mint a TASZSZ a vietnami tájékoztató iroda jelentésére hivatkozva közli, a vietnami néphadsereg főparancsnoksága erélyesen táltokozott a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál amiatt, hogy amerikai repülőgépek a VUK területéhez tartozó Con Co sziget ellen április 25-én végrehajtott légitámadások során mérgező vegyszereket szórtak. A jelentések szerint a vegyszerek égési sebeket okoznak az emberi testen, továbbá elpusztítják a növényzetet. — Minthogy az amerikaiak kudarcot vallottak a sziget levegőiből és tengerről való támadásával a mérgező vegyszerek alkalmazásának barbár módszeréhez folyamodtak — hangzik a vietnami néphadsereg főparancsnokságának tiltakozása. Nyolc b—57 Camfoerra típusú amerikai bombavető repülőgép szerdára virradó éjszaka ,,fegyveres felderítés közben” közutakat és hidakat bombázott és lőtt Észak-Vietnam területén — jelenti a UPI hírügynökség. A Vietnami Demokratikus Köztársaság területe fölött kalóztevékenységet folytató amerikai gépek 40 percen át támadták a Laosz felé vezető 7-es, 8-as és 12-es számú műutat. A saigoni amerikai katonai szóvivő szerint az észak-vietnami területre behatoló repülőgépeket légelhárító gépfegyverek tüze fogadta. Szerdán a reggeli órákban Saigonba érkezett Cabot Lodge az amerikai elnök különmegbízottja, aki a Fehér Ház felhatalmazásával délkelet-ázsiai körutat tett, hogy a vietnami amerikai akciók támogatására bírja Ausztrália, Új-Zéland, a Fülöp-szigetek, Japán és Dél-Korea kormányát. A saigoni látogatás nem volt beiktatva az útitervbe, s Lodge dél-vietnami utazására Taylor amerikai nagykövet meghívása nyomám került sor. Megérkezésekor a repülőtéren azt állította hogy az általa meglátogatott országok ,,helyeslik a dél-vietnami amerikai erőfeszítéseket”. A fegyverek visszafordulhatnak A Pravda szemleírója az amerikai nukleáris zsarolásról Jurij Zsukov, a Pravda szemleírója kommentálta azt a lármás vitát, amely az Egyesült Államokban ing a körül a kérdés körül, hogy esetleg nukleáris fegyvert alkalmaznak a vietnami nép ellen. Zsukov megjegyzi: nem véletlen, hogy a napokban az amerikai könyvpiacot elárasztották szakértői tanulmányokkal, amelyek során sokoldalúan taglalják a háború további kiszélesítéséhez vezető utakat. Közvetlenül a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázások megkezdése után megjelent például Thomas Power tábornok könyve. Power 1945. március 9-én személyesen vezette a „repülőerődök” támadását Tokió ellen, amely során megöltek 125 000 békés lakost és felégették ennek az óriási városnak egynegyedét A Pravda szemleírója emlékeztet arra, hogy „az Egyesült Államok nem egyedüli birtokosa a korszerű fegyverfajtáknak és ha az agresszorok felhasználják a hadviselés ilyen vagy olyan eszközét, ő ellene is fordulhatnak ugyanezek a fegyverek”. A bankház benyújtja a számlát Fokozódik a feszültség Tunézia és más arab országok között Egyre élesebbé válik az ellentét Tunézia és a többi arab állam, különösen az Egyesült Arab Köztársaság között, amióta Burgiba tunéziai elnök felvetette Izrael állam elismerésének gondolatát. Az egvistomi kormány kedden este bejelentette, hogy a Tuniszban lezajlott EAK-ellenes tüntetések miatt hazahívja tuniszi nagykövetét. Az EAK kormánya úgy véli, hogy a tüntetéseket Burgiba kormánya rendezte. Az Al Akhbar című kairói lap szerdán rámutat, hogy a tunéziai elnök veszélyes iátokat űz”. Buraiba továbbra is ragózkodik javaslataihoz, noha azokat az egész arab világ felháborodással elvetette, s ez arról tanúskodik, hogy előre kidolgozott szerepet játszik” — írja a lap majd rámutat. Koev Burgiba előzőleg nagyszabású üzletet kötött a Rothschild bankházzal. A bankház most politikailag is benyújtatta a számlát . . . „Felszólítunk mindenkit, aki hallgat a lelkiismeret szavára“ 4.500 ismert amerikai közéleti személyiség „polgári engedetlenségi mozgalmat” indított tiltakozásul az Egyesült Államok „szennyes és erkölcstelen indokínai háborúja miatt” — jelenti a TASZSZ New Yorkból. A mozgalom részvevői — akik között olyan ismert személyiségek vannak, mint Linus Pauling Nobel-díjas tudós és Philip Randolph, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség alelnöke a Fehér Háznak is megküldött levelükben a fegyveres szolgálat megtagadására szólítanak fel „mindenkit, aki hallgat a lelkiismeret szavára”. Mint a TASZSZ megállapítja, az amerikai törvények a „polgári engedetlenségi mozgalom” részvevőinek öt évi börtönbüntetést és 5.000 dollár pénzbírságot helyeznek kilátásba. f/Mater Jio/m: A SZÁZAD NEVEZETES Szabó JiluzAó: bűnügyei A színésznő halála Millstaubban 50. Tényleg meggyilkolta dr. Erdélyi Béla Forgács Annát, a Belvárosi Színház neves színésznőjét, vagy pedig csupán véletlen baleset történt? Évekig foglalkoztatta a közvéleményt ez a kérdés. S hogy milyen bizonytalan volt erre a válasz, arra jellemző: a bűnügy 1927. augusztus 24-én kerül napvilágra, de a Kúria — az akkori legfelsőbb bíróság — csak 1931 végén, tehát több mint négy esztendő múltán tudott végül is pontot tenni az elsőfokú bíróság ítéletére. S mint látni fogjuk, nem véletlenül írtuk, pontot tett rá a Kúria — de a kérdés nyitva maradt de a tárgyalás első napjáról: „Bundák, nutria, perzsa, gazella, elegáns ruhák, lakkcipők, ékszerek, gyűrűs, fehér kezek, villogó szemek, rúzsos ajkak, fehérre púderezett arcok, a korai felkelés álmossága a szemek alatt gyűrődő karikákban, bubifrizurák — ezzel van tele a terem. Premier van. Az élet grand guignoljának törvényszéki premierje. Itt van mindenki, aki hetek ostroma után jegyet tudott szerezni...” S persze, főleg a nők. Az úrihölgyek, akik „képesek voltak” reggel nyolc órakor felkelni meleg ágyukból, hogy ezen a hűvös őszi-téli napon fültanúi legyenek egy törvényszéki tárgyalásnak. A szinte már beteges kíváncsiság hajtotta őket ide... Ez a bűncselekmény különös körülmények között történt, s mivel az áldozat a neves és igen szép színésznő, Forgács Anna volt — érthetően az érdeklődés középpontjába került a törvényszéki tárgyalás is, amely 1928. november 17-én kezdődött a budapesti törvényszéken. A korabeli tudósítás így számol Azzal vádolták az akkor 25 éves dr. Erdélyi Bélát, egy gyáros fiát, hogy egyrészt gyilkosság kísérletének a bűntettét követte el, majd amikor ez sikertelenül végződött, más módon meggyilkolta feleségét, Erdélyi Béláné, született Forgács Anna színművésznőt. A vád szerint már 1927. május 8-án, és az azt követő napokban is, meg akarta ölni Forgács Annát, de felesége életét a szakszerű orvosi kezelés megmentette. 1927. auguszus 20 és 24 között Millstadtban, a Pesmier-hegyen egy szerpentinúton a sziklák közé lökte Forgács Annát, később veronállal megmérgezte, majd — ugyancsak a vádirat szerint — egy zsineggel megfojtotta. Vádolta továbbá az ügyészség Erdélyi Bélát 28-rendbeli magánokirathamisítás, ötrendbeli közokirathamisítás és kétrendbeli csalás bűntettével. — Erdélyi Béláné, született Forgács Anna 26 éves korában, 1927. augusztus 20-án, este 7 óra tájban, a Millstadt fölött fekvő Pesmier-hegyen, a szakadéknál, a szerpentinútról a mélybe zuhant és 1927. augusztus 24-én délben meghalt — indokolta vádjait az ügyész. — A fiatalasszonyt két napra rá eltemették, de a temetés napján a millstadti járásbírósághoz névtelen levél érkezett. A bejelentés szerint Erdélyiné gyilkosság áldozata lett. A fiatal színésznő holttestét exhumálták, majd felboncolták, ezt követően indult meg a nyomozás, és az egy esztendeig tartó vizsgálat a következő tényállást állapította meg... Az ügyész szavai nyomán kibontakoztak a gyilkosságot megelőző események, és azok az okok, amelyek a vád szerint Erdélyi Bélát a gyilkosságig vitték. A fiatalember korábban, egyetemi tanulmányai elvégzésére Németországba utazott. Amikor innen hazajött, elhelyezkedett az apja gyárában, de még azt a kevés munkát sem végezte el, amit itt rábíztak. A korszellemnek megfelelően sokat párbajozott, krakéler hírében állt. Feljárt az akkori egyik leghíresebb vívóiskolába, a Santelli-féle vívóterembe, és egy napon itt ismerkedett meg a nála egy évvel idősebb Forgács Annával. Forgács Anna korábban gépírónő volt, aztán 1918-ban beiratkozott a Vígszínház színiiskolájába, és három év múlva már a Belvárosi Színházban léphetett fel. Itt rövidesen a rangos művészek sorába került. Megismerkedésük idején a színésznőnek egy Braun nevű férfi udvarolt. Erdélyi meggyanúsította a színésznőt, hogy Braun barátnője. Emiatt a két férfi között úgynevezett lovagias ügy keletkezett. A párbajban Erdélyi győzött, s ezzel meghódította Forgács Annát. A színésznő ezt írtta naplójába: „Erdélyi Béla a férfiasság megszemélyesítője, hős és rendíthetetlen lovag, aki a végzetem lesz.” A „rendíthetetlen lovag” brutális, kicsapongó fráternek bizonyult. Szórta a pénzt, pezsgős vacsoráikat rendezett, Annáit pedig ütötte-verte. S mikor már apja nem vállalta költségeit, sikkasztott, csalt. Aztán kiutazott Rómába, hogy az apja egyik ottani vállalkozását vezesse, ám ott sem dolgozott, hanem rendszeresen hazajárt Budapestre Forgács Annához. A brutális veszekedések ekkor már napirenden voltak közöttük. Már nemcsak otthon ütötte a barátnőjét, hanem nyilvános helyeken is. Az ügyész elmondta, hogy Erdélyi hol, mikor, kinek a jelenlétében verte meg bottal a színésznőt. A vádirat szerint egy alkalommal Vadnay László, az ismert újságíró, később filmíró, szemrehányást is tett Erdélyinek, hogy miért bánik ilyen brutálisan Forgács Annával? Erdélyi így válaszolt: — Hadd el, mint a bolond, szalad utánam. Nem bírom lerázni. Egy ezredes nem is tartana úriembernek, amiért olyan aprókat ütök Anna fejére. Utálom, mint a rühes kutyát! Erdélyinek nem volt szándékában, hogy feleségül vegye Forgács Annát, 1927 márciusában meglepetésszerűen mégis összeházasodtak. Hetvenmillió korona volt a hozomány. És Erdélyi, még a házasság napján, megjelent az egyik biztosító társaságnál, ahol biztosítást kötött. A felesége életét a maga javára biztosította, amely szerint abban az esetben, ha neje meghal, több mint egymilliárdot kell a biztosítónak kifizetni a részére. (folytatjuk). iWit- es-Ű-förf??!? Egy rágalom kulisszatitkai Politikai merénylet, átlátó« szó — de rágalmazó — fényképhamisítások után az afrikai „antant” újabb bombát robbantott: ezúttal összeesküvés szervezésével vádolta meg Nkrumah ghanai elnököt. Azt hihetnénk, persze, hogy a Nkrumah elleni támadásoknak talán személyes éle van: tudjuk, a politikusok között — akárcsak a világ más részein — Afrikában sem ritka a súrlódás. Ám ezúttal ennél jóval többről van szó, amit már csak az a sokatmondó adalék is jelez, hogy ugyanez a nigeri elnök (Diori), aki Nkrumahot azzal rágalmazta meg, hogy az ő életére tör, a legteljesebb egyetértésben lép fel azzal a Dahomey Köztársasággal, amellyel néhány hónappal ezelőtt még elkeseredett határvitában állt... Miről van tehát szó? A londoni rádiótól a párizsi Morde kommentátoráig a nyugati megfigyelők egész légiója megállapítja, szinte egybehangzóan, hogy itt egy szervezett akcióval állunk szemben, amelynek jól körvonalazható célja Nkrumah elnök és Ghana lejáratása Még nem is korántsem holmi személyes okokból. Nkrumah és hazája fontos szerepet tölt be az afrikai egységtörekvésekben és a törekvések eredményeként életre hívott Afrikai Egységszervezetben. A Ghana elleni támadások tulajdonképpeni célpontja tehát maga az afrikai egység és annak szervezete. Nem véletlen, hogy a nigeri elnök máris kijelentette: nem hajlandó részt venni a szeptemberben esedékes csúcstalálkozón, ha azt — mint tervezik — Ghánában rendezik. Amit elmondtunk, nem egy „elméleti tétel” igazolása. A „vonal” olyan „pontok” összességéből alakul ki, amelyek mindegyike könnyűszerrel nyomon követhető. Lássuk ezeket naptári rendbe szedve. 1965. február. ■ Nouakchottban értekezletet tartanak a volt francia gyarmatok vezetői. A tanácskozáson feltámasztják korábbi politikai uniójukat. Az unió feloszlatását egyébként akkor mondták ki, amikor majd két esztendővel korábban a közös nagy Afrikai Egységszervezet megalakult... 1965. március. Az Afrikai Egységszervezet külügyminiszteri értekezletén a „tizenhármak” egységes blokkban lépnek fel minden lényeges kérdésben, így például ' "— Csembe kormánya mellett.. A tizenhármakkal együtt szavaz egy volt brit gyarmat, Nigéria is (Fekete-Afrika legnagyobb lélekszámú országa, amelyet a "Nyugat saját kénére formált, mintának szán ezen a földrészen...). 1965. április. Elefántcsontparton összeül az afrikai antant (Elefáncsontpart, Niger, Felső-Volta és Dahomey) vezetőinek tanácskozása. A szervezet neve hivatalosan Conseil de l’Entente) az Egyetértés Tanácsa) Az értekezletre meghívják Togo és Szenegál képviselőit is. Az érdekeltek lázas diplomáci,ai tevékenysége (utazások, delegációk) kiterjed Kamerunra és Nigériára is. Ez után az értekezlet után születik meg a döntés, hogy az antant tárnái — ..Ghána miatt” —nem vesznek részt sem a szeptemberi csúcsértekezleten, sem az algíri afroázsiai értekezleten. Nyilvánvaló tehát, hogy az egységbontó törekvések szervezettek. Hogy kik és kinek az érdekében szervezik ezt az aknamunkát, arra pedig a következő két adalék vet fényt. A nouakehotti értekezleten megfigyelői minőségben a belga kormány megbízottjaként rászt vett Rothschild, aki korábban Snaak külügyminiszter közvetlen munkatársa volt. Az antant áprilisi értekezlete előtti napokban pedig a Fehér Házban Johnson elnök kitüntető szíveivé?® Agsel fogadta azt a politikust, aki az Egyetértés Tannácsóiban néhány huszonnégy órával később az egyik hangadó volt, Felső-Volta államfőjét...