Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

C EGY DÍSZES ALBUM] 1848-RÓL ! Fél évszázad távlatából már jóval a kiegyezés után jelent meg 1898-ban az a testes, ötszáz oldalas (ezer képpel!) díszes al­bum 1848-ról, amelyet Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Viktor szerkesztett. Kiadta a Révai testvérek Budapesten. Szerzői között ott találjuk Ham­­pelné Pulszky Polyxéniát és Mikszáth Kálmánt is, hogy csak a két nógrádiról tegyek itt em­lítést (Pulszky birtokos volt Szécsényben, az ő leszármazott­ja Polyxénia). Az albumot egy jó barát hoz­ta a minap szerkesztőségünk­be jeleként annak is, hogy vég­­­re elkövetkezett az az idő, ami­kor nem előre eltervelt uni­formizált módon lehet emlékez­ni 1848-ról a sajtóban és min­denütt máshol. Ebből a hatal­mas és bizton állítható — egye­di anyagból állítottunk össze egy oldalt március idusának, a forradalomnak emléke előtt tisztelegve. Negyvennyolc forradalmi ese­ményeinek, a szabadságharc csatáinak szinte minden sze­replője, főszereplője teljes szám­ban megjelenhetett ebben az albumban korabeli grafikai áb­rázolásokon és néhány eredeti s éppen ezért nagybecsű fotog­ráfián (például Kossuth teme­tése). Szinte mindenki megta­lálható e máig gondosan meg­őrzött könyvben, Jókai album­jában... Azért Jókaiéban, mert élete alkonyán nyilvánvalóan őt tekintették egy ilyen nagysza­bású munka, majdhogynem nemzeti vállalkozás (fél évszá­zados évforduló!) legfőbb alko­tójának. Hiszen utolsó nagy és hozzá méltó közszereplése is Kossuth temetésén volt, a Nem­zeti Múzeumban a ravatali be­szédet Jókai mondta. Szerencsés kor, amelyik ilyen albumot tud ajándékozni a nem­zetnek, szerencsés kor, amely­ben így élt az identitás törté­nelmünk kiemelkedő eseményeit illetően, szerencsés mai olvasó, aki eddig őrizni tudta 1848 ké­pes díszalbumát, de talán mind­ez több is mint szerencse. Ez a több a hazaszeretet, a tuda­tosság elődeink, legszentebb hagyományaink megőrzésében. Közbejött ugyanis két-három világégés. Az album képei pe­dig nem hamvadtak el, lapjai nem hiányoznak, hát ezért gon­dolom, hogy nem csak egy vas­kos könyvet őrzött az, aki máig megtartotta. A kék-arany, albumban lát­­­­ható a diadalmas honvédtől Albrecht főhercegig szinte min­denki, Petőfi több ábrázolás­ban is szerepel, Kossuthnak ál­talunk is közölt legrégibb képe 1841-ből való (festette Eybl!), s benne van Kossuth lánya is, Vil­ma, akiről mára alig tudunk valamit mondani. Hát, elkop­tatott bizony a mi emlékeze­tünk. Vagy inkább egyoldalú­an csiszolt. Itt van a „legna­gyobb magyar”, Széchenyi Ist­ván gróf, akit Kossuth nevezett így minden közös ellentétük dacára, amiből ugyancsak van mit tanulnunk. Jókai előhang­­jából idézve: „A szabadság fájának nagy öntözés kellett: vérrel, veríték­kel, keserű könnyekkel. Mert a szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek...” Máig ható sorok. T. P. L. Kossuth Lajos legrégebbi arcképe, f estette Gróf Széchenyi István a „legnagyobb ma- Eybl 1841-ben. gyár” (Kossuth) egykorú metszetábrázolá­son. Petőfi Sándor fiatalkori képe ISIS« ■ Táncsics Mihály egy korabeli fametaset bőr lenyomatán. Az 1818—49-es kormány. A magyarok Bécsben — Kossuth beszél a néphez. (A rajz Bécsben készült). 1848 március II. Irinyi megmutatja a népnek, a szabad sajtó első nyomtatványét, a Nemzeti dalt.

Next