Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

1991. JÚNIUS 7., PÉNTEK Harmadszorra sikerül? Mindkét irányból kétszer behajtani tilos! — ez a közlekedési táblarendszer Európa valamennyi közlekedési szakemberét gon­dolkodóba ejtené, mivel egyetlen államban sem bevett szokás többszöri behajtási tilalmat elrendelni. A nógrádkövesdieknek - mert a felvétel ott készült - egy palack gázért háromszor kell elmenniük eszerint. Hiszen kétszer eleve kudarca ítéltetnek, a gáznak még a közelébe sem juthatnak. Legalábbis a táblák uta­sításai ezt sugallják... Balázs - Cyurkó Nincs esélye az esélyegyenlőségnek Hátrányban az ifjúság A talpon maradás prog­ramja. Ezt az összefoglaló címet adta a Nógrád Me­gyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség nemrégiben meg­alkotott és elfogadott, a célkitűzéseit is felsorakoz­tató munkatervének. Egy fiatal szervezet sajátos po­litika­i véleménynyilvání­tása ez a program, mely túlmutat önmagán: így lát, értékel, ilyen megoldásokat fogad el az ifjúság egy ré­sze. A kép, amit ezáltal ki­vetít, bántóan éles. Kérdés: kinek inkább az? Erről beszélgettünk Ju­hász Gáborral, a szövetség nemrégiben újraválasztott megyei elnökével. A rendszerváltás óta fel­erősödött negatív jelensé­gek távlatait érzékeltető ös­­­szegzés olvasható a prog­ram bevezetőjében. Ez ad­ja meg az alaphangot, mely nem cseng túl bizakodóan. Hallhatnánk ennek okairól? — Az átmenet nehézsé­gei, a nagyarányú változá­sokból adódó feszültségek részben természetes velejá­rói az új kialakulásának. Azonban a nyilvánvaló ked­vezőtlen folyamatok eset­leg hosszú távon befolyá­solják az ország sorsát, ezért számunkra sem lehetnek kö­zömbösek, sőt! Az elmúlt időszakban erő­teljesen rosszabbodó körül­mények különösen nehéz helyzetbe hozták a fiatalo­kat. Méltatlannak tartjuk, hogy a rendszerváltás ter­heit mi viseljük. Ez egyben megszabja a tennivalóinkat is. — Melyek a már említett negatív jelenségek forrásai? — Az új hatalom mód­szerei és megjelenési for­mái kísértetiesen hasonlí­tanak a pártállami gyakor­lat korai időszakára. Más szóval: az elmúlt egy év­ben mindennél fontosabb volt a hatalom erőteljes ki­építése, miközben az ország egyre mélyülő válságban van, növekednek a lakos­ság terhei, éleződik a szo­ciális feszültség és a kive­zető út körvonalai sem lát­szanak. Erősödik az agres­­­szív, szélsőséges csoportok hangja, s ezzel együtt nő a kemény kéz iránti vágy. . . — Hogyan kell ezt érteni? — Határozott, rendterem­tő vezetőket képzelnek el sokan. Ez az elvárás viszont visszaélésekre teremthet al­kalmat — A korosztály tagjait valóban másodrendű vá­lasztópolgároknak tekintik a politikai döntéseknél? — A kormányzat az ifjú­sági kérdések kezelését egy­szerűen lesöpörte az asz­talról. Arról nem is beszél­ve, hogy a fiatalok számára ma sem biztosítottak az ér­dekérvényesítés intézmé­nyes és jogi garanciái. A pártok például — a régi reflexek szerint — fonto­sabbnak tartják, hogy le­gyen ifjúsági szervezetük, mint a fiatalság hatékony érdekképviseletét. Az esély­egyenlőségnek semmi esé­lye. . . Erről csak álmodhat az, akinek nincs pénze. Vagyis a vagyoni helyzet a mérvadó, s a „boldogulj magadnak”-elv az, ami ér­vényesül Nógrádban is. — Mihalik — Jajkiáltás Szúpatakért! (Folytatás az 1. oldalról) nincs ez most sem más­ként. Nekünk nem arra van szükségünk, hogy tele­pülésünk második Hollókő­vé váljon, miként azt a kép­viselő-testület 4 éves prog­ramja tartalmazza. Tudni­illik ez irreális célkitűzés. A reális igény az alapvető ellátás megteremtése! Ezután sorra vette, mi minden fáj nekik. — Elöregedett a lakos­ság, sok az idős, beteg em­ber, ennek ellenére bezár­ták az orvosi rendelőt. Száz­szor kaptunk ígéretet a ve­zetékes vízrendszer kiépí­tésére, ám ma is az egész­ségtelen nitrátos vizet va­gyunk kénytelenek inni. Te­metéskor olyan kegy­tiszte­leti eszközöket muszáj hasz­nálni, amelyeket másutt már kidobtak. Máig várat magára a temetői műút ki­építése, kiadósabb esőzés­kor bokáig járni a sárban. Azt sem tudjuk, kihez for­dulhatunk gondjaink orvos­lása érdekében, hiszen nem­i ismerjük, sohasem láttuk a képviselőnket! Láthatóan restellkedve emelkedett szólásra Németh László, a terület honatyája. Röviden bemutatkozott, majd kijelentette: minden tőle telhetőt megtesz­­ a telepü­lésért. Képviselőtársa, Beda Jó­zsef visszaemlékezett azok­ra a boldog időkre, amikor a szúpatakiak teheneiket csordában, disznaikat kon­­dában hajtották a mezőre, s a szép házakat gazdag gyümölcsösök övezték. Az előző rendszer urai azon­ban fittyet hánytak az ősi értékekre, tudatosan elsor­vasztották a kisfalvakat, köztük Szúpatakot. Manap­ság sok ház kihalt, düle­­dezőfélben vannak, a kör­nyéket felveri a gaz. Bár­mennyire is szeretnék, a múlt hibáit azonban nem lehet semmissé tenni egy­két év alatt, hiszen az ön­­kormányzat anyagi gondok­kal küzd. Ám azt megígér­te: azon lesznek, hogy bol­dogabban éljenek a szúpa­takiak. A „közbeszólós" asszony ismét felemlegette a bolt hiányát, a liszt drágaságát, s kérve kérte a polgármes­tert: segítsen rajtuk! Válaszként Nagy Mihály és Majoros Sándor, a vá­rosfejlesztési és műszaki osztály vezetője az elkép­zelésekről beszéltek. Hár­man is jelentkeztek a bolt újranyitására, tehát nincs akadálya egy vegyeskeres­­kedés létesítésének. Kiépí­tik a vezetékes vízrendszert, jelenleg a tervezésnél tar­tanak. A temetői műutat is megépítik, félmillió forintot különítettek el erre a célra. Nincs szó Szúpataknak má­sodik Hollókővé fejleszté­séről nem is lehetne, a még megmenthető házakat vi­szont felújítják, s ezáltal alakítják ki a falusi turiz­must szolgáló településszer­kezetet. A munkában a sal­gótarjáni építőipari szak­­középiskola tanulói mű­ködnek közre. A rendhagyó helyszínen megtartott közmeghallga­tást eredményesnek ítélte meg Nagy Mihály polgár­­mester Mi úgy fogalma­zunk: felért egy jajkiáltás­sal — Szúpatakért! Mert amennyiben nem történik sürgős intézkedés, úgy az enyészet sorsára jut a kies fekvésű, csendes, békés kis­község. Ne vegyünk a lel­künkre újabb Gyűrűfűt! Kolaj László Privát vers- és mesemondó verseny a gyermekekért Salgótarján. Privát vers­es mesemondó versenyt ren­dez kisiskolásoknak dr. Gó­­tai Lászlóné magánkereske­dő, június 8-án délután, négy órai kezdettel, a József At­tila Művelődési Központ klubtermében. A városi dön­tőn várhatóan harminchár­man vesznek részt, 11 isko­lából. A verseny célja, a mű­vészeti nevelésen túl az esztétikai élmény nyújtása, a szép kiejtésre, a természetes előadásmódra való késztetés, az egyéni képességek kibos­n­takoztatása, a közösségi és a közéleti magatartás-fejlesz­tés, az egészséges verseny­­szellem kialakítása. Mindezt játékos körülmények között kívánja elérni a rendező, aki korábban maga is népműve­lőként dolgozott. Úgy tetszik, nemcsak a megrendezés módja újszerű, de dicséretes a verseny szponzorálása is: a költsé­gek fedezéséhez a város ma­gánkereskedői nyújtanak tá­mogatást. A közreműködő személyek, a zsűri tagjai, köztük Erdős István, a mo­ziüzemi vállalat igazgatója, dr. Jeneyné Kun Magdolna kulturális nevelőtanár, Nagyné Hajdú Györgyi ma­gánkereskedő, Sándor Zoltán előadó, Terjék Józsefné, a nevelési tanácsadó munka­társa, Zengő Árpád, a Ma­gyar Rádió tudósítója, vala­mint a játékvezetők Pál Csil­la tanítónő, Kurucz Balázs főiskolai hallgató és Szabó László tanító, tiszteletdíjra nem tartanak igényt. Így az összegyűlt pénzt teljes egé­szében a kicsinyek díjazásá­ra, illetve megvendégelésére fordíthatják. MEGYEI KÖRKÉP Forr a tejjegy Kifutnak az indulatok — Hogyhogy nekem nem jár?! Maga tudja, hogy há­rom porontyom van otthon, mi miért nem kapunk tej­­­utalványt? — szakadozott ruhájú cigányasszony porol eképpen a kállói polgár­­mesteri hivatal egyik ügy­intézőjével, aki igyekszik türelmesen válaszolgatni: — Értse meg kedvesem, a rendeletben pontosan le­írták, kinek adhatunk és kinek nem. Maguknak nem jár. A szomszéd szobából Ba­­becz Jánosné, a polgármes­ter lép ki. ő is hasonló ügy­ben vitatkozott egy másik reklamáló csoporttal. Ilyen indulatokat kavar a tej­jegy? — kérdezem csodálkozva. — Bizony sokan jelent­keznek olyanok, akik szo­ciális helyzetüknél fogva nyugodtan megkaphatnák az utalványt de hát a ren­delet kimondja: csak a ha­dirokkant özvegyek és a rendszeres szociális vagy nevelési segélyben részesü­lőknek adhatjuk. Pedig raj­tuk kívül sok a rászoruló, a nagycsaládos, a munka­­nélküli, s ők kimaradnak a körből. Megérkezik a vanyarci polgármester, Hugyecz And­­rásné is, s bekapcsolódik a beszélgetésbe: • Nem tartom reálisnak, hogy éppen azok kapnak tejjegyet, akik már amúgy is részesülnek segélyben. Így nekik jár minden se­gítség, tüzelővásárlási tá­mogatás, étkezési hozzájá­rulás satöbbi. Ez borzasztó nagy feszültséget kelt a tá­mogatottak és nem támo­gatottak között, hiszen azok­nak is nehéz megélniük. — De még az sem kö­szöni meg, aki kapja! — ve­szi vissza a szót Babecz Já­nosné. Volt aki nem vette át mert azt mondta, neki olyan jegy kell, amiért min­dent vásárolhat Másnap persze meggondolta magát és mégiscsak bejött az utal­ványért. — Végül is jó, hogy van ilyen utalvány vagy csak a bajt hozza? — Azoknak, akik meg­kapják jó, de akik kima­radnak, azokat irritálja. Így az eddigi segélyezettek ke­rülnek újra előnyösebb hely­zetbe. — Ozsvárt — A lakók száma számít Bátonyterenye. Megyénk­ben február elsejétől köbméterenként 18,70-ről 38 forint 90 fillérre emelték együttesen a víz- és csator­nadíjat. A drasztikus árnö­vekedés méginkább ráirá­nyította a figyelmet arra a problémára, miszerint a la­kosság nem a ténylegesen fo­gyasztott víz után fizeti a tarifát. Tudnillik fogyasztásmé­rők hiányában a Nógrád Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat csak az összes bér­lakásban elhasznált víz mennyiségét tudja kimutat­ni, s a bérlőkre a komfort­­fokozattól és a szobaszámtól függően kialakított normatí­vák alapján rótták ki a díja­kat. Például egy egyszobás, komfortos lakás éves vízfo­gyasztási normáját 140, a kétszobásét 200 köbméterben állapították meg. Vagyis ilyenformán a szobák, nem pedig a bennük élők fogyasz­tották a vizet! Az önkormányzat a vál­toztatás igényével tűzte na­pirendre a témát, s átmene­ti, de a korábbi térítési rend­szernél okvetlenül igazságo­sabb megoldást fogadott el. Az alapkövetelmény az volt, hogy a megállapított díjak­nak fedezniük­ kell a víz- és csatornaköltségeket. A szá­mítás kiindulópontja a válla­lat által mért előző évi víz­­fogyasztás volt. A testület elé került első változat úgy szólt: a bérle­ményre jutó díjtérítés a la­kók számával arányosan nö­vekedjen! A megoldás elő­nye: a díjban visszatükröző­dik a tényleges vízfogyasz­tás, hátránya: a lakók szá­mának figyelemmel való kí­sérése jelentős adminiszt­rációval jár. A második vál­tozat értelmében úgy kap­ták volna meg a díjtérítési összeget, hogy a mért víz­­mennyiséget a bérlemények­ben lévő szobák számával elosztják. A rendszer elő­nye a kiszámíthatóság egy­szerűségében rejlik, hátrá­nya: úgyszintén a szoba fo­gyasztja a vizet. Végül is az első variá­ciót fogadta el a testület. A helybeli városgazdálkodási vállalatra, mint bérbeadó­ra, vár a feladat, hogy a lakók számától függően meg­állapítsa az új víz- és csa­tornadíjakat, amelyek május elsejétől érvényesek. A la­kók számának megállapítá­sakor a lakásba állandó és ideiglenes jelleggel bejelen­tetteket, továbbá a bérle­ményben életvitelszerűen tartózkodókat kell figyelem­be venni. Előzetes számítá­sok szerint, hozzávetőlegesen 215 forint lesz az idén az egy lakosra jutó víz- és csa­tornadíj összege. Az önkormányzat kötelez­te a bérbeadót, hogy teremt­se meg a tényleges vízfogyasz­tás mérésének feltételeit. Te­hát, az első fél év végéig, ki kell cserélni a rossz vízórá­kat, valamint új mérőkkel kell ellátni minden épületet, és ezen belül valamennyi lép­csőházat. mipmu 3 Környezetvédelem a Petőfiben Salgótarján. A Petőfi Sán­dor Általános Iskolában a környezetvédelmi világnap­hoz kapcsolódva „Csak egy bolygónk van...” címmel ren­dezvénysorozatot szerveztek. Az intézményben működő acélgyári gyermekcsapat és a Petőfi DSE szervezésében a Dolinkában felállított öt ál­lomáshelyen adtak számot a gyerekek a környezetvéde­lemmel kapcsolatos ismere­teikről. Az intézmény vala­mennyi osztálya sikeres sze­métgyűjtő-akción vett részt a gyártelepen és környékén. Pártatlan népszavazás Bánk: A Rétságtól történő különválására rendezett nép­szavazásra való tekintettel, június 1ü-éig felfüggesztette tevékenységét az FKgP he­lyi szervezete. Ezzel is egyen­lő esélyeket biztosított a sza­vazásra. Mint lapunkban ar­ról beszámoltunk az állam­polgárok a Rétságtól való kü­lönválásra voksoltak. * Egyeztető megbeszélés Salgótarján. Az SZDSZ városi szervezete 1991. jú­nius 11-én, kedden 17 órára (más, közösen elfogadott idő­pont is szóba jöhet) meghív­ja azon városi párt- és tár­sadalmi szervezetek képvi­selőit, amelyek szívesen részt vennének egy június 30-i­­ szovjet csapatok kivo­nulásának határideje) ren­dezvény megszervezésében. Az egyeztető megbeszélés helyszínéül felajánlja a párt városi irodáját. (Kistarján út 4., tel.: 14-213.) Kútlezárások Mátraverebély. Nyolcvan közkút található a községben és a közigazgatásilag hozzá tartozó területeken. A helyi képviselő-testület nemrégi­ben úgy döntött, ezek egy részét takarékossági okok­ból le kell zárni. Az intéz­kedés 36 kutat érint, ezek túlnyomórészt olyan helye­ken vannak, ahol a családi­házakban házi vízellátó be­rendezés működik. Nem kelt el a strand Diósjenő. Bár a sajtóban is meghirdették, mégsem akadt vállalkozó, aki bérbe vette volna eddig a strandot. Így a régi személyzet nyitja a létesítményt június 15-én. Amint a Köjál elvégzi a szükséges vízminőségi vizs­gálatokat, és megadja a nyi­tási engedélyt, az említett időponttól már lubickolhat­nak a medencében a víz­­iriádók, és mód lesz monoki­nis napozásra is. Szoborkiállítás a könyvtárban Salgótarján. Bagi András szobrainak kiállítása nyílik június 10-én, 16 órakor, a Ba­lassi Bálint Megyei Könyv­tár emeleti csarnokában. A tárlatot Bobály Attila szob­rászművész nyitja meg.

Next