Az Érem, 1934 (7. évfolyam)

1934 / 1. szám - Szentgáli Károly: Erdély pénzei - 1. Általános jellemzés

pedig e pénzfajok nem is tartoztak ugyanazon pénzrendszer keretébe. A tallér és a dénár között nem volt szerves összefüggés, más szóval a dénár nem a tallér dara­bolásából származott. Mindemellett az ősrégi és kedvelt dénárral való fizetést a tal­lér kötelező behozatala nem zavarta meg, mert az átszámítás nem volt nagy feladat és a tallér és dénár közötti viszonyt a tallér állandó kurzusa szabályozta. A magyar pénzrendszerben az is nehézséget okozott, hogy az arany és az ezüst értékviszonya mindig ingadozó volt és a pénzforgatók állandó számításra kényszerültek. Néha az aranyforintért két tallér sem kellett, de esett le az ezüst oly mélyre is a XVI. sz. közepén, hogy három tallér sem volt elegendő. A baj általános volt. A bimetalismus nehézségein csak újabban tudott segíteni a bankpolitika be­felé azzal, hogy az ezüstpénzt kényszerárfolyamon tartotta. Kifelé ennek a műve­letnek alig van hatása. Az értékállóbb arany tehát külföldre vándorolt Erdélyből is annál is inkább, mert megbízható finomságuk következtében a körmöci aranyak­hoz hasonló módon egész Európában kedvelt fizetési eszközzé vált. Megbízhatósá­gát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy egyes államok tökéletesen lemásolták, sőt még a köriratokat is igyekeztek hasonlóvá tenni. Ez legjobban si­került Transisulania németalföldi tartománynak. Erdély numismatikai anyaga Bethlen Gábor idejében mutat teljesen kiépített pénzrendszerre. A besztercei országgyűlés után azzal, hogy nagy mennyiségben ve­ret garasokat és dénárokat Magyarországon, természetszerűleg erdélyi pénzfalait is kiegészíti ezekkel a magyar pénztípusokkal. Egyébként is gazdag éremtani anya­got hagyott az utókorra. Magyar királlyá választása után különösen a körmöci verdét vette igénybe. Szólni kell az erdélyi pénzek műértékéről is. Tudjuk, hogy az erdélyi régi­pénz nemzetközi viszonylatban is igen megbecsült anyagnak számít. Európán kívül is számos közgyűjtemény és magángyűjtő súlyt helyeznek erdélyi sorozataik kiegé­szítésére. A nagy aukciók becses erdélyi anyaga rendesen pénzes vásárlókra talál. Ennek okát nem kizárólag tudományos jelentőségükben leljük meg, hanem mert keresettségükhöz nagymértékben hozzájárul az az anyagi érték, melyet majdnem minden darab képvisel és így a vagyongyűjtésnek egy nemesebb fajtáját kínálják a gazdag műkedvelőknek. Ez azonban nem adná teljes magyarázatát a széleskörű érdeklődésnek. Sokkal számottevőbb vonzóerő van az erdélyi pénzekben s ez nem más, mint művészi megjelenésük. E külső tulajdonságukat nem lehet jellemezni az igazán klasszikus művészi szép jelzőivel, hanem ennél egy hathatósabbal: érdekes­ségükkel. Első tekintetre látni lehet némely példányon, hogy nem hivatásos pénz­vésnökök kezéből kerültek ki, hanem alkalomszerűleg, a híres erdélyi ötvösmeste­rek valamelyikének rögtönzései. E körülményre vall az arcmások technikája mellett olyan szabados természetű díszítési mód, melyet más ország numizmatikai anya­gában hiába keresünk. Nem azt állítom, hogy külföldi mintákat nem használtak volna fel és nem igazodtak volna nagyjában a térbeosztás külföldi példáihoz, de oly merész és szokatlan újításokat honosítottak meg, melyek az erdélyi pénzt figye­lemre méltóvá tették, így különösen a címertani elemek felhasználását kizárólag a díszítési művelet megoldására sajátítják ki, anélkül, hogy a heraldika szigorú sza­bályait megtartották volna. Rendszerint a családi címer kihangsúlyozására való törekvés olvasható le ezekről az önkényes címeralkotásokról. Az ország címerének mezőit pedig igen vál­tozatos sorrendben és elosztásban rendezik el a címerképen. A címer alakjának, a címerkeret megtervezésének műveletében pedig éppenséggel nem ismernek semmi szokást, vagy szabályt, mely kezüket megköthetné. Ahány fejedelem, ahány új ki­­bocsátvány, annyiféle a komoly művészi érzékkel megkomponált forma és keret. Itt érvényesülhet a díszítőművész képessége leginkább, azért félretéve, vagy közel sem engedve az ószerű hagyományt, szinte tomboló jókedvűséggel használják ki az alkalmat, hogy a címert oly díszessé tegyék, amennyire csak lehet. Ezek a mesterek

Next