Az Érem, 1940 (9. évfolyam)
1940 / 1. szám - Szigeti István: Régi körmöcbányai személyi érmek - A vésnökök személyére vonatkozó adatok
1615-ben egy folyamodványt nyújtottak be a selmeci bányapolgárok Bbenstein Mátyás fökamaragrófhoz és bepanaszolták, hogy I. Mátyás király Privilégiuma dacára olyan polgárok is gyakorolják az italmérést, akik sem bányát nem mívelnek, sem ezüstöt be nem váltanak. Kérik tehát a fökamaragrófot, hogy őket, — miután nagy vesztességeket szenvedtek a bányáknál, — ősi jogaikban megvédelmezze. Füssl Kristóf 1530—1536 éremvésnök, 1536—1561 főéremvésnök. 1546 óta városi tanácsos, az 1547, 1554, 1560. években városbíró Körmöcön. Beheim Bernát felfüggesztése után 1536-ban Füssl Kristófot nevezték ki főéremvésnökké. Ettől kezdve a körmöci pénzverde műszaki vezetése a főéremvésnökök szakavatott kezeibe került. Az ő kiváltságuk volt, hogy saját számlájukra magánszemélyektől emlékérmek verését vállalhatták. Ezen kiváltság nyújtotta előnyöket igyekeztek is kihasználni és ennek a törekvésnek köszönhetjük az ebben az összeállításban leírt, — művészi és történelmi szempontból egyaránt értékes, — emlékéremsorozat létrejöttét. A Mádai-féle tallér-kabinettben olvashatjuk a 2379 szám alatt: „Az alsó-magyarországi bányavárosok polgárainak szabadságában állott saját termésükből a körmöci pénzverdében tetszés szerinti emlékérmeket veretni, — a családjukban, — ajándékul való szétosztás céljából. A pénzverdében még ma is fellelhető régi veretövek ezt elegendően bizonyítják.” Személyi vonatkozású érmeken kívül Füssl Kristóf készített még egy sorozat pestistallért, bibliai érmet, az ő művei a mohácsi csata emlékére vert érmek II. Lajos és Mária királyné mellképeivel. Ö része az oly hosszú idő után Körmöcön vert első tallér, az 1553. évi Ferdinand-tallér vezetövét is. Richter Lukács: 1550—1561 éremvésnök, 1561—1579 főéremvésnök Körmöcön. Füssl Kristófnak az utóda, mesterjegye „L—R” csak az 1565. évi nagy karácsonyi érmen fordul elő. Különben az ő munkáinak jellegzetessége az 5 levelű rozetta, mellyel a köriratokat és feliratokat elválasztotta és befejezte. Richter Lukács, joachimstali kortársa, Nicki Milicz mellett a 16. század legtermékenyebb arcképes éremvésnöke volt. Eysker Abraham, 1575—1579 éremvésnök, 1579—1601 főéremvésnök Körmöcön. Richter Lukács utóda, Eysker György körmöci városbirónak a fia volt. Elsholtz Joachim: Kisegítő éremvésnök, 1579—1588 Körmöcön, 1588—1601 Selmecen. Richter Lukács halála (1579) után Eysker Ábrahámot nevezték ki főéremvésnökké a körmöci pénzverdében és ugyanekkor Elsholtz Joachimot, mint kisegítő éremvésnököt vették fel. 1588-ban Elsholtzot Selmecre helyezték át, hol egy hengerverőgépet állítottak fel. Elsholtz itt egész 1601-ig önállóan dolgozott és a selmeci bányapolgárokról egy egész sorozat érmet készített. Eysker, a körmöci főéremvésnök halála (1601) után Elsholtz is pályázott a megüresedett állásra, de midőn nem őt, hanem Lock Mihályt nevezték ki, végleg elhagyta a körmöci pénzverdét (1602). Személyi érmeken kívül ismeretes tőle egy „I. E.” jelzésű bibliai érem, az úgynevezett „karácsonyi tallér”, az 1588. évből. Lock Mihály, 1590—1601 éremvésnök, 1601—1615 főéremvésnök Körmöcön. Házassága alkalmából a városi tanács 1607-ben egy díszserleget adományozott neki. Legismertebb jelzett (M. S.) érmei a következők: Esztergom visszafoglalására vert érem 1601- ből, I. Mátyás koronázási érme 1608-ból és 5 dukátos pénzdarab 1614-ből. idősebb Haller Dániel 1615—1627 főéremvésnök Körmöcön. Előzőleg 1604—1615, mint aranyműves és rézmetsző Augsburgban dolgozott. Ő készítette a verőtöveket azokhoz a körmöci tallérokhoz, melyeket Bethlen Gábor, mint magyar király 1620—1622-ben vezetett. Özvegye Tindl Éva 1628-ban férjhez ment ifjabb Füssl Kristófhoz, a hasonnevű körmöci föéremvésnök unokájához. Guet János: 1618—1627 éremvésnök, 1627—1638 föéremvésnök, 1638-tól városi tanácsos Körmöcön. Személyi érmeken kívül készített még Salvator érmeket, emlékérmeket II. Ferdinándról és Eleonóráról, in. Ferdinándról. Hörl Vilmos: Éremvésnök, 1631-től körmöci polgár. Apja Hörl Baltazár 1602-től a selmeci aranyválasztó intézet vezetője volt. Működésének időbeli határait, — egyéb adatok híján, — csak az 1615. évi virágos érme és az 1626. és 1643. évi keresztelő érmei alapján tudjuk meghatározni, melyek „N—B” (Nagybánya) verdejelűek, hátlapjukon mindig egy többsoros írású, díszes, négyszögű táblával.