Az Érem, 2007 (63. évfolyam)

2007 / 2. szám - Ujszászi Róbert: Egy elfeledett verdejegyű Albert dénár

Egy elfeledett verdejegyű Albert dénár Felvetések a 15. századi pozsonyi pénzverés kérdéséhez Ujszászi Róbert Albert király (1437-1439) rövid, kétéves uralkodása ellenére négy dénár- és egy obu­­lus típust veretett, valamint két típusú ara­nyat. Ez meglehetősen soknak tűnik, de ért­hető, ha figyelembe vesszük, hogy Albert a Zsigmond alatt nem gyakorolt pénzújítás szokását újból felélesztette. Több új érem­kép is megjelent pénzein, hogy az egyes ki­bocsátások jól megkülönböztethetőek le­gyenek egymástól. Veretei éremképük, mi­nőségük és súlyuk szerint sem igazodtak Zsigmond pénzeihez. Az újból bevezetett pénzújítás viszonylag gyors inflációt oko­zott, ami végül I. Ulászló (és a vele párhu­zamos pénzverést folytató Erzsébet és Giskra), illetve V. László idején teljesedett ki. Albert ismeretlen verdejegyű pénzei vi­szonylag ritkán kerülnek elő. Az alábbiak­ban egy, már több mint száz éve közölt, de elfeledett verdejegyű darab újonnan fölbuk­kant példánya kerül bemutatásra. Az ismertetendő darab a CNH 135 B (KH 461, H 592, P 127) típushoz tartozik. Kör­irata előoldalán ...BERTI RVn..., hátolda­lán ...ÉRTI­K..., a címerek sorrendje az alaptípusnak megfelelően magyar, cseh, osztrák, morva. [1] A kartus egyes vonalai néhol érzékelhetőek csak. Átmérője 13-14 mm, anyaga réznek tűnik (minden bizony­nyal gyenge ezüstötvözet), súlya 0,47 gramm. Verdejegye I - E és bár az érem megviselt állapotban van, olvasatához nem férhet kétség. [2] A darab különlegessége, hogy mindkét oldalán látható pozitív mintá­jú előlapi ábrázolás (kettőskeresztes oldal). Az egyik oldalán azonban részben megjele­nik a helyes hátlapi éremképnek megfelelő négy pajzsos motívum. A pénz éremképe olyan, mintha eredetileg mindkét oldala azonos lett volna, de valószínűleg sapkafel­­ragadás vagy átfordulás eredményeképpen jött létre. A verdejegy sem a nagy éremka­talógusokban [3], sem az általam ismert, újabb keletű egyéb szakirodalmakban nem szerepel, azonban egy régebbi - 19. századi - munkában már feltűnt. Réthy László a CNH előmunkálatai közben a lehető legtel­jesebb anyaggyűjtésre törekedett, ezért nem csak a magyar köz-, illetve magángyűjte­mények érméit dolgozta fel, hanem számos nagy európai gyűjteményt is. Munkájáról több beszámolóban, cikkben és kisebb ta­nulmányban is hírt adott. [4] Az egyik leg­komolyabb magyar anyag, amelyet külföld­ön látott, az úgynevezett Montenuovo-féle gyűjtemény volt. Ezt a hatalmas kollekciót több kötetben dolgozták fel, mint árverési listát, a magyar pénzek leírását Réthy vé­gezte. [5] A listában, amelyet szakszerű ap­parátussal látott el, verdejegyeket is közölt. Albert több típusú dénárját is leírta, köztük a CNH 135 B-t is, 320. sorszám alatt. [6] A szóban forgó típusból összesen kilenc (nagyított kép)

Next