Numizmatikai Közlöny, 1906 (5. évfolyam)
IV. Füzet - 3. Gohl Ödön: Szarmata érmek a magyar nemzeti múzeumban
125 jobbra fordul. A lófej már helyesen van irányítva s az eredeti érem ROMANO feliratát legalább fölismerhetően másolták. A megfelelő campaniai pénzek viszont Babelon szerint Metapontum, Larinum, Asculum és Cosa pénzeinek az utánzatai, a délitáliai pénzek pedig a nyergeit ló típusát Patraos paeoniai király (340—320 Kr. e.) és a Panormusban ugyanazon időtájban vert karthágói pénzekről kölcsönözték. Sajnos, hogy eddigelé nem sikerült ezen két éremfaj példányainak hiteles lelőhelyét kifürkészni. Sem a m. nemzeti múzeum, sem Ferrer példányainak lelőhelye nem ismeretes. Kupido is csak annyit ír az általa ismertetett példányról, hogy egy prágai magángyűjteményben van, így még nem jutottunk el oda, hogy bizton megállapíthassuk azt a népet, illetve törzset, mely e pénzeket verette, habár Kupido (i. h.) a herkyniai bójoknak tulajdonította őket, akik viszont — szerinte — a szkordiskusok pénzeiről másolták volna le. Én egyelőre még korainak tartom ezt a magyarázatot és biztosan megállapított lelőhelyeknek összefüggő sorozatai alapján tartom csak lehetőnek e kérdésnek egykori végleges megoldását. Egy tanulságot azonban levonhatunk magukról az érmekről. Mindkét fönt ismertetett éremfaj hátlapjának mintaképe dél illetve délkelet felől származik. Hogy mely úton-módon tört magának utat ez a mintakép, illetve a mintául szolgáló érem ahhoz a barbár néphez, mely ezen érmeket verette, azt még nem állapíthatjuk meg, azonban épp úgy, mint a gall pénzeknek Blanchet által kimutatott itáliai mintaképei, úgy az itt tárgyalt érmek prototípusai is azt bizonyítják, hogy a középeurópai barbár népek összeköttetésben voltak a déli műveltebb és szervezettebb államú népekkel, s ez az összeköttetés nem szorítkozhatott csupán olyan alkalmakra, amidőn gall harcosok zsoldba álltak valamely déleurópai állam királyához, hanem állandó, békés természetű viszonyt tartottak fönn a déli, illetve a délkeleti vidékekkel ; csakis így magyarázhatjuk meg, hogy annyi sokféle éremképet kölcsönöztek szicíliai, itáliai, macedóniai és egyéb érmekről. Gohl Ödön: Szarmata érmek a magyar nemzeti múzeumban. A magyar nemzeti múzeum szarmata érmeinek sorozata legújabban ismét két darabbal gyarapodott. Az egyiket állítólag Ó-Szőnyön, a másikat pedig Versec vidékén lelték. E két lelőhely annak a területnek a két ellenkező végpontjához esik közel, melyet a Num. Közlöny III. kötetében a szarmata érmekről közzétett alapvető cikkemben jeleztem a megállapított lelőhelyek alapján. Időközben már a Num. Közlöny IV. k. 67. és 97. lapjain is volt alkalmam egy további példányt bemutatni s így az itt közlendő fajok már a második gyarapodását alkotják az eddig ismeretes sorozatnak. Említésre méltó dolog, hogy a m. nemzeti múzeum római korbeli sírköveinek gyűjteményében dr. Mahler Ede kortársam által legújabban Somodoron (Komárom megye) és Csákberényben (Fejér megye) kiásott több olyan sírkő van, mely a szarmata érmek némelyikének hátlapján látható nap és hold ábrázolásával teljesen analóg domborművű képet visel. Ezek a kövek is hathatósan támogatják véleményemet, melyet föntemlített cikkemben nyilvánítottam ezen éremcsoport keletkezésének magyarázatául. — Itt adom az említett érmek leírását. 1. Durva kivitelű férfi-mellkép balfelé, tarajos sisakban. Ruházata harántvonalakkal van jelölve. Baloldalt két, jobboldalt három J alakú jegy. (Körirat helyett.) — Azonos a Num. Közlöny III. k. 82. 1. 20. képén ábrázolt érem előlapjával. Numizmatikai Közlöny.