Numizmatikai Közlöny, 1927-1928 (26-27. évfolyam)
Dr. Harsányi Pál: Dr. Gohl Ödön †
Dr. Gohl Ödönt 1859—1927. Amikor Társulatunk Választmánya azon megtisztelő feladatot ruházta rám, hogy e mai közgyűlésünkkel kapcsolatos ünnepélyen én tartsak emlékbeszédet elköltözött elnökünk, dr. Gohl Ödön felett, — aki egykor ott állott a Magy. Num. Társulat bölcsőjénél, aki megindította és 24 éven keresztül szerkesztette közmegelégedésre és elismerésre, a külföldön is méltányoltan a Num. Közlönyt, aki hivatásához a legméltóbban töltötte be éveken keresztül a Társulat alelnöki, majd 1921 óta haláláig (III/21.) elnöki tisztét, akinek szellemét szeretnénk állandóan idevarázsolni közidénk s kérni, hogy a jövőben is legyen útmutatónk és vezérünk; — többféle okból készséggel vállaltam ezt a szomorúsága mellett is kedves és kegyeletes kötelességet! Annak a több mint két évtizednek az emléke, melyet vele hivatalos szolgálatban együtt töltöttem, azzal biztatott, hogy a múltba való futólagos visszapillantás után is, minden nehézség nélkül elevenen rajzolhatom meg alakját; — az a baráti viszony, amely bennünket kezdettől fogva összefűzött, azzal kecsegtetett, hogy segítségével könnyű szerrel domboríthatom ki egyéni vonásait. A tudományos munkálkodásának kezem ügyében lévő számtalan emléke és eredménye azzal buzdított, hogy általa játszva tehetem mindenki előtt világossá az ő szellemi értékét! Szóval azt hittem, hogy a közöttünk volt kapcsolatok révén, rövid megemlékezésemben is olyan hűen állíthatom a hallgatóság elé az embernek és kollégának, a barátnak és tudósnak képét, hogy azt mindenki jónak és igazinak fogja találni! Mikor azonban feladatom megoldására és kötelezettségem valóraváltására került a sor, akkor vettem csak észre, hogy mily rövidlátó az emlékezet;— akkor láttam csak be, hogy a baráti szeretet szavai, ha még oly kegyeletesek is, nem versenyezhetnek a szobrász vésőjével vagy a festő ecsetjével s akkor tapasztaltam csak azt, hogy ily sokoldalú s a hazai érmészeti irodalom terén csaknem minden irányban úttörő munkásságot világosan áttekinthetővé tenni és érdeme szerint méltatni nem is olyan könnyű vállalkozás! őszintén megvallva, arra is számítottam, hogy a megboldogult után bizonyára maradnak majd följegyzések, amelyekben megtaláljuk főbb életrajzi adatait, amelyekben lerögzítette légyen munkás életének nevezetesebb mozzanatait, kiemelve élményeinek és tapasztalatainak reánézve nagyobb hatással volt részleteit s mintegy progaamszerűen vázolva tudományos céljait és törekvéseit. De fájdalom, ilyen memoir-szerű följegyzéseket nem hagyott ránk! így mondanivalóimat csak a magam szubjektív nézeteire s egyéni kutatásaimra alapíthatom. Ezért, ha megemlékezésem mindenki várakozását nem fogja kielégíteni, legyen irántam a Tisztelt Hallgatóság elnézéssel! * Dr. Gohl Ödön életrajzát a rendelkezésemre álló adatok nyomán röviden a következőkben vázolhatom: Született 1859 október 8-án Budapesten. Édesatyja Gohl Antal, édesanyja Maszlaghy Mária volt. A Gohl-család, mint neve is mutatja, külföldről származott be hazánkba s lett teljesen elmagyarosodva nemzeti életünk és hazai kultúránk elismerésreméltó tényezőjévé, épen úgy, mint azok az idegen budai famíliák, amelyek a magyar föld asszimiláló ereje folytán Rupp Jakabot és Thallóczy Lajost (és sok mást) ajándékozták hazai művelődésünk szolgálatára. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti kegyesrendi, a budapesti, II. ker. egyetemi, a pozsonyi kir. katholikus főgimnáziumokban és az esztergomi érseki papnöveldében végezte (1868—76.) s érettségit az esztergomi bencés főgimnáziumban tett. 1876—1880-ig Bécsben folytatta egyetemi tanulmányait s mint a Pázmineum növendéke, az egyetem theológiai karán hittudományi és keleti nyelvészeti tanulmányokat végzett és sikeres vizsgálatot tett. Bécsből hazatérve (1881—1882), a budapesti