Numizmatikai Közlöny, 1977-1978 (76-77. évfolyam)

Korek József: A 175 éves Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára

A gyűjteménygyarapodás formáiból Széchényi alkalmazta a cserét is, de a közgyűjteményben ez még nem honosodott meg feldolgozás hiányában. Az 1807. évi országgyűlésen hozott nemesi megajánlás módot adott a szerény méretű vásárlásra, amellyel először 1811-ben élt a múzeum. Nagy jelentőségű esemény volt, hogy József nádor közbenjárására 1812-ben engedélyezte a bécsi udvar az éremleletek duplumainak megváltását. A sziszarováci barbár éremleletet így szerezte meg a múzeum elsőként, 12 forint 30 krajcárért. 1814-ben vált önálló osztállyá az Érem- és Régiségtár, a mai Nemzeti Múzeum közvetlen szervezeti őse. Mérföldkő az Éremtár történetében is az 1832—36. évi országgyűlés, amikor Beöthy Ödön bihari képviselő javaslatára az országgyűlés megszavazza a félmillió forintot a múzeum épületére és 125 000 forintot a Jankovich-gyűjtemény megvásárlására, amelyben olyan jelentős unikum is volt, mint a 100 dukátos Apafi-arany. A reformkori törekvések juttatták az Éremtárba Weszerle és Kiss Ferenc éremgyűjteményét, s Erdy Jánossal a numizmatikai kutatás is a múzeum köré összpontosul. Römer F., Hampel J., Réthy L., Gohl Ö. kimagasló munkássága eredményeként az alapítás centenáriumára jelentős komplex gyűjteménnyé fejlődött, létrejött a Numizmatikai Társulat és önálló folyóirata, a Numizmatikai Közlöny. E fontos társadalmi és tudományos esemény előestéjén adományozta 20 000 darabból álló, kimagasló értékű gyűjteményét Delhaes István, akit az Éremtár második megalapítójának nevezhetünk. Kis és nagy ajándékozók, tudatos szerzeményezés alakította ki az Éremtár gyűjteményeit, amelyek a korpuszok, pénztörténeti, művészettörténeti kutatások terén alapgyűjteményként szolgáltak. Határkő az Éremtár gyűjteményében is az 1945 után kialakított kultúrpolitika. A szocialista állam lett a legfőbb mecénás, amely törvényekkel és a gyarapítás feltételeinek biztosításával soha nem tapasztalt fejlődést indított el mind a szerzeményezés, mind a kutatás terén. Az Éremtár történetének ez utolsó korszaka a szerzeményezés terén mennyiségben és minőségben messze meghaladta a korábbiakat. Kimagasló gyűjtemények mellett (Procopius, Niklovits) kiemelkedő darabok teszik teljessé a sokrétű gyűjteményt, amelyet tovább táplálnak a földből előkerült éremleletek, s annak teljességét megőrző gyakorlata. Elég, ha a dunaújvárosi barbár, a szőnyi római kori vagy a hódmezővásárhelyi szikáncsi arany leletekre hivatkozunk, nem feledve a magyar pénzverés történetének kimunkálásához alapot adó nagyharsányi leletegyüttest. A parányi gyűjtemény a 175. évfordulóra egyediekben túllépte a 250 ezret, s összgyűjteménye meghaladja a 300 ezret. A 175 éves évforduló alkalmából Széchényi Ferenc szándéka valósult meg azáltal, hogy az Éremtár újabb éremkinccsel, az 50 dukátos Apafi-arannyal gyarapodott, és a szakemberek, érembarátok kézbevehetik az 1977-ben megjelent, ,A Magyar Numizmatika Bibliográfiája” c. kötetet, mely számot ad arról, hogy mi történt a kutatás területén az 1801-ben megjelent „Notitia Hungaricae rei numariae ab origine ad praesens tempus” óta. Korek József DAS MÜNZKABINETT DES 175 JÄHRIGEN NATIONALMUSEUMS Am 26. November 1977 war es 175 Jahre, dass Kaiser Franz II. den Entschluss des Grafen Franz Széchényi, seine Sammlung von Büchern und musealen Gegenständen dem Vaterland anzu­bieten, durch seine Unterschrift bestätigte. Bei der Gründung der ersten ungarischen öffentlichen Sammlung bestand diese Sammlung fast ausschliesslich aus numismatischen Material, aus 2675 Hun­­garica im Werte von 40 000 Gulden. Die zielbewusste Sammeltätigkeit Franz Széchényi’s richtete sich auf den Erwerb der Münzensammlung Jakob Peer’s, sodann Franz Neumann’s, auch vergab er regelmässig Kaufaufträge gelegentlich Auktionen, um seine Sammlung zu vervollständigen. Den Wert erhöhte die 1807 erfolgte Ausgabe des „Catalogus numorum Hungáriáé ac Transsilvaniae Instituti Nationalis Széchényiani“. Die erste Gabe bekam das Museum vom Pester Arzt Franz Fässer. Nach einen Antrag zur Nationalver­sammlung im Jahre 1807 wurde der Zufluss rascher, der Sammelkreis erweiterte sich, in erster Linie mit antikem Material. 1812 bewilligte der Wiener Hof die Einlösung der Fundduplume. Die Nationalversamm­lung von 1832—36 stimmte für den Ankauf der Sammlung Jankovich und Beschluss dieser Körperschaft kamen auch die Münzensammlungen Weszerle’s und Franz Kiss’ in das Museum. Durch die hervorragenden Arbeiten von Érdy, Römer, Hampel, Réthy und Gohl gruppierte sich die Forschungsarbeit um das Münzkabinett. Zur Hundertjahrfeier entstand auch die Numismatische Gesellschaft sowie die Numizmatikai Közlöny. Kleine und grosse Spenden, zielbewusster Erwerb erweiterten die Sammlungen des Münzkabinettes, welche als Grundlage der geldgeschichtlichen, kunsthistorischen Forschungen, sowie Korpusse dienten.

Next