Numizmatikai Közlöny, 1979-1980 (78-79. évfolyam)

Makai Agnes: A Kossuth-emigráció arany érdemkeresztjeinek újabb példánya

-95- A Kossuth-emigráció arany érdemkeresztjeinek újabb példánya Csaknem 60 éve, 1921-ben ismertette Gohl Ödön a Numizmatikai Közlöny hasábjain az ún. „szabad­ságharci érdemkeresztek” ötödik előkerült példányát.­ A szakirodalom azóta újabb keresztről nem adott hírt, s tudomásom szerint közgyűjteményeink sem gyarapodtak ilyen anyaggal. Ezért különösen érdekes, hogy a közelmúltban újabb „szabadságharci érdemkereszt” bukkant elő egy magángyűjteményből: a legkorábbi, 1879-es kereszttel szinte teljesen megegyező, hibátlan feliratú, kétségtelenül eredeti példány. A kitüntetés aranyból készült. Kifelé szélesedő, egyenes peremű, egyenlő szárait mindkét oldalán fehér zománc fedi, amely néhol kissé sérült. A kör alakú, enyhén domború középmező elő- és hátlapját egyaránt zöld zománcú, feliratos gyűrűben elhelyezett magyar címer képezi: a címer szerinti jobb félkörben vörös alapon 4 fehér pólya, a bal félkör mezejében zöld hármashalmon nyugvó, nyitott koronából kinövő fehér kettőskereszt. A feliratos gyűrűn a kereszt előlapján „HŰ VITÉZSÉGÉRT A’ MAGYAR­ NEMZET”, hátlapján „SZABADSÁGHARCZ 1849” körirat olvasható. A kereszt mérete — fül nélkül­­ 39,50 x 40,20 mm., súlya 13,22 g. Körmetszetű, ovális szalagtartó fül egészíti ki, de vörös szalagja nem eredeti. (V. tábla 1-2. kép.) Az eddig ismert, s irodalomban is leközölt példányok az első, 1879-ben előkerült kereszttől részint kivitelben térnek el, részint ahhoz viszonyítva „hibásak”: egyikük hátlapját nem zománcozták. (V. tábla 4. kép), a másikon heraldikailag helytelen a címerábrázolás, s csaknem valamennyi kereszt felirataiban helyes­írási hiba van.2 (V. tábla 3—4. kép.) A keresztek származásának és rendeltetésének kérdésével többen foglalkoztak, de annak idején leg­nagyobb érdeklődéssel Gohl Ödön nyomozott a titokzatosnak tűnő rendjelek után. Sikerült a kitüntetések­ről Görgey Artur és öccse, István véleményét is megtudnia, akik azt a nyilatkozatot adták, hogy ilyen érdemkeresztet sem 1848/49-ben, sem azóta nem láttak. Görgey István fölvetette annak lehetőségét, hogy a kereszteket a szabadságharc idején egy ötvös mintadarabokként készíthette, amelyeket megrendelés reményében Kossuth elé akart terjeszteni.3 Gohl Ödön, amint írta, régi budapesti ötvösök akkor még élő utódaitól is próbált a keresztek készítésére vonatkozó adatokat szerezni, de kísérlete eredménytelen maradt.4 Gohl a birtokában levő ismeretek értékelése során arra a következtetésre jutott, hogy a kereszteket a szabadságharc idején nem ismerték, s 1848-49-ben készült mintadaraboknak sem tekinthetők. Később, valószínűleg az 1859-es vagy az 1866-os európai események kapcsán megélénkült magyar emigrációs tevékenység időszakában kellett készülniük, s a szabadságharc idején adományozott érdemkoszorúkkal nincsenek összefüggésben. Céljuk, rendeltetésük minden bizonnyal a nemzeti ügy szolgálatában a szabadság­­harc idején, illetve az emigrációban szerzett érdemek elismerése, s talán a tervezett későbbi akciókban való részvétel ösztönzése lehetett.­ 'Gohl Ödön: Szabadságharci érdemkeresztjeink ötödik példánya. Numizmatikai Közlöny (a továbbiakban: NK.), 1921., 29.o. 2 A keresztek leírását lásd: Gohl Ödön: Magyar szabadságharci emlékek. NK. 1903/3., 71. o.; Gohl Ödön: Magyar szabadságharci érdemkereszt. NK. 1905/2., 42. o.;Gohl Ödön: A magyar szabadságharci érdemkeresztek. NK. 1916/2—3., (a továbbiakban Gohl: NK. 1916/2-3) 41. o.; Marosi Arnold: Újabb magyar szabadságharci érdemkereszt. NK. 1916/4., 105. o.; Makai Ágnes: A Kossuth-emigráció arany érdemkeresztjei. Hadtörténelmi Közelmények XXI., Budapest, 1974., 494. s köv. o. (a továbbiakban: Makai HK. 1974.); Fülep Ferenc szerk.: 175 éves a Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest, 1977. 3 Go­hl, NK. 1916/2-3., 44. o. 40 o.; 45. o.­­ sUo.;47.o.

Next