Numizmatikai Közlöny, 1985-1986 (84-85. évfolyam)

Gedai István: A Magyar Nemzeti Múzeum verőszerszám gyűjteménye (I. rész)

tételezi, hogy a brassói verde működésének idejében hamisítottak velük. Ezek a kések verőtövei; valószí­nűtlen, hogy e csekély értékű pénzeket a hivatalos brassói verdében hamisították volna. Tény, hogy a verőtövek a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Egy részüket a két világháború között átadták a Pénzverőnek, ahol a verde többi verőtöveivel együtt őrizték. A közelmúltban részben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adták vissza, de néhányat a Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűj­teményének adtak át más verőtövekkel együtt. Sajnos a különböző gyűjtemények verőtövei többször összekeveredtek, így lehetséges, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, verdének át nem adott anyaga között őriznek több verőtövet, brassói eredettel nyilvántartva, amelyek Resch közlése szerint sohasem voltak Brassóban. Pl.: egy Árpád-kori verőtő, Hervard város garasának és több Lipót, Rákóczi Ferenc korabeli pénznek a verőtöve. A Brassóban előkerült verőtöveken, valamint egy Árpád-kori verőtő előkerülésén kívül semmit sem tudunk a verőtövek származásáról, raktárak azonosított anyagából került múzeumi nyilvántartásba. Egy CNH. I. 61. dénár előlapi verőtövének eredetére nézve van némi támpontunk. 1905-ben került a múzeumba, s az eredeti jegyzőkönyv szerint Esztergomban egy sírban találták. A bekerülés módja: Nuber Károlytól, az ismert éremkereskedőtől cserélte a múzeum. Ez az eredet szerepelt a rövid, későbbi publi­kációban is.­ Kormeghatározás, vagy történeti kérdések vizsgálatára a lelőkörülmény ilyen sommás le­írása alkalmatlanná teszi. Semmi hitelesítő ásatásról nincs tudomásunk. Nem tudjuk milyen temetőben volt az a sír, amelyben a vezető előkerült. Nem ismerjük a sír egyéb leleteit. További kérdés, hogyan ke­rült egy eredeti verőtő sírba. Oly’ sok a bizonytalanság és a vizsgálat elmaradásának érthetetlensége, hogy az eredeti bejegyzésben foglaltak hitelességét is meg kell kérdőjeleznünk. Ha a verőtövek előkerülésének, az abból levonható történeti kérd­ések vizsgálatáról le is kell mon­danunk, ismertetésüket mégis fontosnak véljük; pénztörténetünknek különleges becsű tárgyai. Katalógus A verőszerszámokat az alábbiak szerint csoportosítottuk: I. Magyar pénzek II. Erdélyi pénzek III. Hercegi pénzek IV. Idegen pénzek V. Hamisításra szolgáló verőszerszámok Most a katalógus magyar és erdélyi pénzeinek, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött verőszerszá­mait ismertetjük. A XII—XVI. táblákon a verőtövek képszámai egyeznek a katalógus sorszámaival. I. Magyar pénzek verőszerszámai 1 Salamon (1063-1074) CNH.I.19. sz. denárának előlapi verőtöve. Felső verőtő. A verőtő durva hengeralakú testén 2-2 ellentétes oldalon fogó nyomok, amelyek azt tételezik fel, hogy a verést két verőmunkás végezte, mert egy munkás nehezen tud a veréshez elegendő erőt kifejteni, ha egy­idejűleg fogóval kell a verőtövet tartani. A bélyeg gondosan megmunkáltnak tűnik. Sajnos a korrózió nem ad lehetőséget finom részletek vizsgá­latára, nem állapítható meg pl. szigla. Általánosan elfogadott, hogy a magyar pénzek verőtöveit a XIII. századig ponctechnikával készítették. Felmerült azonban annak lehetősége is, hogy a ponc mellett, vele egyidejűleg a vésési eljárást is használ­ták. A gyűjteményünkben levő verőtő - véleményünk szerint - a vésés és poncolás együttes alkalmazásá­val készült. Hossza: 3,5 cm., átmérője: 2,2 cm., bélyegátmérő: 1,57 cm. Leltári száma: 16—B/1981—1. 2II. Béla (1131-1141) CNH.1.61. sz. denárának előlapi verőtöve. Felső verőtő. A hengeralakú, durván megmunkált verőtő testen nincsenek fogónyomok. A bélyeg erősen korrodált, finomabb vizsgálatokra alkalmatlan. Az azonban valószínűsíthető, hogy ponttechnikával készült. Hossza: 18 cm., átmérő: 1,3-3,2 cm. Leltári száma: 16—B/198131.

Next