Numizmatikai Közlöny, 1987-1988 (86-87. évfolyam)

Bíróné Sey Katalin: Római pénzek egykorú hamisítványai a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában

50 - TRANQVILLITAS (kát. 4), a babérkoszorúban VCT/... körirata lehet DN CONSTANTINI MAX AVG vagy CAESARVM NOSTRORVM, vagy DOMINORVM NOSTRORVM (kát. 5-10). A legtöbb azonban az Alföldi publikációban is szép számmal előforduló VIRTVS EXERCIT — hadijelvény mellett ülő fogoly típus (kát. 11—27). Ennek a 318 utáni időszaknak a további típusait majd folytatólagosan a következő Numizmatikai Közlönyben publikálom. A katalógus leírásaiban igyekeztem a száraz tényekre szorítkozni. Minden darabról fotót is adok, így a köriratok leírását mellőztem, amelyek többnyire olyan zavaros jelekből és betűutánzatokból állnak, hogy csak megoldhatatlan feladatot adnék a nyomdának. A verdejegyeket csak abban az esetben írtam le, ha ért­hetőek, illetve a latin ábécé betűivel szemléltethetők voltak. A császár neve, de főként a verde nem mindig állapítható meg egyértelműen. Azonban az adatok közlése és a fotók mindenki számára lehetővé teszi a pén­zek objektív vizsgálatát. Hiányossága publikációmnak, hogy összetétel vizsgálatokat nem tudtam végeztetni, pedig nem lenne érdektelen a Duna-vidéki hamisítványok esetében. Lelőhely: sajnos nem sok darabnak ismerjük a lelőhelyét. Az itt publikáltak közül két VIRTUS EXER­CIT típusét. Az egyik Hetényben (kát. 16) a másik Szalacska környékén (kát. 17) került elő. Az elmúlt 30 évben szerzett darabokat dunántúli gyűjtőktől vásároltam, feltehetően dunántúli lelőhelyűek. Valószínű, hogy a korábban, a század elején szerzett darabok is magyarországi, illetve pannoniai lelőhelyűek. A sok év­tizedes tapasztalat azt mutatja, hogy Magyarországról kerülnek külföldre antik pénzek, de fordított esetre kevés a példa. Magyarországi kincsleletekben ritka jelenség az egykorú hamisítványok előfordulása. Csak a nagytétényi leletben 12 - amely 333-ban zárul — és a jóval később záruló perbáli 13 kincsben fordul elő 2 hamisítvány. Leleteink nem hasonlíthatók a nyugat-európai, vagy angliai IV. századi kincsleletekhez. Azokban, mint pél­dául az oldcrofti vagy heslingtoni leletekben százszámra vannak a hivatalos veretek mellett a hamisítvá­nyok.14 Az oldcrofti lelet 3333 pénze közül 1644 volt hamisítvány. A heslingtoni leletnek mintegy a fele egykorú hamisítványokból áll. Véleményem szerint ott szükségpénz szerepét töltötték be, nálunk azonban kis számuk miatt nem minősíthetők annak. Típusok: P. Bastien szellemesen megállapította, hogy az egykorú hamisítványok között vannak olyan típusok, amelyek a „járványos”, mások csak szórványos elterjedésűnek mondhatók.15 Az itt publikált pén­zek között a leggyakoribb a VIRTVS EXERCIT típus utánzatai (kat. 11-27). Már Alföldi publikációjából is látható volt, hogy ez egy gyakori típus.16 Vasic azonban csak 3 db-ot említ, amikor a sirmiumi, illetve a belgrádi múzeum anyagát publikálja.17 Verdék: Az itt vizsgált pénzek nem mindegyikéről volt megállapítható, hogy melyik verdében készült az eredeti, amelyről az utánzatot másolták. Az írástudatlanság miatt úgy a köriratok, mind a verdejegyek egy része felismerhetetlenül zavaros lett. Az I. Constantinus BEATA TRANQUILLITAS (kát. 4) Re 3 verete a Treveri verdében készült. A babérkoszorúban VÖT szám­ú típus közül kettőn (kát. 6—7) a sisciai verde jegyei ismerhetők fel. A VIRTVS EXERCIT típus 17 darabja közül 12-n szintén sisciai jegy ismerhető fel (lásd táblázat). A daraboknak több mint a fele értékelhető verdejegy szempontjából. Metrológia: szempontjából csak a VIRTUS EXERCIT típust értékeltem mennyisége miatt (17 db). Súlyadatai a táblázaton láthatók. A típus átlagsúlya 2,23 g, ami rendkívül alacsony még akkor is, ha tekin­tetbe vesszük, hogy néhány feltűnően töredékes darab (kát. 16) is van közöttük. Átmérő tekintetében az összes darab az Ae 3 nagyságú pénzekhez sorolhatók. Összefoglalva, a publikált pénzek kivéve a lövi conservatori típust (kát. 1.) a 318—324 közötti idő­szakban készült típusokat utánozzák. Kincsleleteinkben, alig néhány hamisítvány fordul elő. A publikált pénzek nagy része szórvány, csak két darabnak ismerjük konkrét lelőhelyét. Hamisítvány gyűjteményünk egészét tekintve és összehasonlítva a kincsleletek éremmennyiségével a hamisítványok mennyisége nem szá­mottevő. A hamisítványok „kis” mennyisége ebben az inflációs időszakban érthetetlenné teszi a hamisítás célját. Szükségpénznek ez a mennyiség nem tekinthető, s a maga korában jelentős értéknek sem, mi haszna 12 Alföldi, A.: N­ tesoro di Nagytétény. Riv. It. di Num. 34(1921) 190. 13Biró-Ley, Katalin: A perbáli éremlelet. FR 16(1964) 76. 14Corson, R.A.G.—Kent, J.P.C.: A Hoard of Roman Fourth Century Coins from Heslington, Yorkshire. NC 11(1971) 221—225., Rhodes, J.F.: The Oldcroft (1971—2) Hoard of Bronze Coins and Silver Objects. NC 14(1974) 73. 15Bastien, P.: i. m. 143. 16Alföldi, A.: i. m. NK 25(1926) V-VI. tábla (70 db) 17Vasié, M.R.: A IVth and Vth centuries hoard of Roman coins and imitations in the collection of the National Mu­seum in Belgrade. Sirmium 8 (Rome-Belgrade 1978) 125-126, 50-53 sz.

Next