Numizmatikai Közlöny, 2005-2006 (104-105. évfolyam)
TANULMÁNYOK - Prohászka Péter: Régi-új 5. századi római aranypénzek a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárából
Régi-új 5. századi római aranypénzek a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárából Altneue römische Goldmünzen des 5. Jahrhunderts aus der Archiv des Ungarischen Nationalmuseums A Kr.u. 5. század korábban nem látott aranygazdagságot hozott a Kárpát-medencében, amely leginkább a vezető réteg temetkezéseiben tükröződik. Az aranygazdagság forrása a korszak politikai kapcsolatrendszerében keresendő. Már a 3. századtól kezdve megfigyelhető a római arany (ékszerek, érmek, medaillonok, sőt még aranyrudak is!) beáramlása mind a szarmata, mind pedig a germán népcsoportokhoz. A császári kormányzat ezen anyagi javak segítségével igyekezett egyrészt biztosítani a Római Birodalom határait, másrészt itt toborzott zsoldosokat a belső és külső ellenségei ellen. A 4. század végén azonban új szereplők - a hunok - jelentek meg a Római Birodalom és a Barbaricum kapcsolatrendszerében. A hun csapatok kezdetben mind a keleti, mind pedig a nyugati birodalomrész számára fontos segítséget jelentettek a különféle germán csapatok megfékezésében, amely támogatásért cserében ajándékokban, és természetesen pénzügyi támogatásban részesültek. Arcadius császár 408-ban bekövetkezett halála azonban változást hozott a korábbi szövetségesi viszonyban. A hunok megtámadták az al-dunai határt védő erődöket, és betörtek a birodalom területére. Ezeknek az összecsapásoknak a Karaton nagykirállyal 412-ben kötött béke vetett véget, amelyet a megfelelő ajándékok segítségével sikerült a bizánci követeknek megkötniük. Alig egy évtizeddel később már az új király, Ruga, intézett támadást Thracia ellen, és a háborút 424-ben lezáró béke nem csupán ajándékokat, hanem 350 font (25,200 solidi) arany évpénzt is biztosított a hunoknak. Ezt az összeget egy újabb háborúval, majd a 435-ben kötött margusi békében sikerült 700 fontra emeltetniük. A hun király gondolt harcosaira is. A szerződésbe ugyanis belefoglaltatták, hogy a foglyokért 8 solidos fejpénz jár.4 Természetesen nem csupán a Kelet-, hanem a Nyugat-római Birodalom részéről is elvárták, hogy aranyban hálálja meg katonai szolgálataikat, így a korábbi időszakos ajándékokat 435-től felváltja a rendszeres tributumfizetés.5 Míg az aranyért a nyugati birodalomtól katonai segítséget kapott, addig a keleti azért fizetett, hogy területeit és lakosságát a betörésektől megkímélje, így a hunok 440-ben történt újabb balkáni hadjáratát követően a császári udvar ismét a kiegyezésre törekedett, amely a 443-ban kötött ú.n. Anatolius első békéjével történt meg. Az évpénzt 2100 fontra emelték, és a 440—442 közötti háborús évek kieséséért 6000 font kárpótlást fizettek, továbbá 12 solidusra emelték a foglyokért járó fejpénzt. Ezt tetézte volna Attila 447-ben indított hadjáratát záró ú.n. Anatolius második békéje, amelynek ratifikálását az elhúzódó tárgyalások, majd II. Theodosius császár halála 450-ben megakadályozott.7 Az évpénzek egészen eddig jutottak el a hunokhoz, mivel Markianos - az új császár - a fegyverek erejében bízva leállította az évpénzfizetést.8 Attila hiába indított hadjáratot Gallia, majd pedig Itália ellen, céljait nem tudta elérni, és halálával a hun birodalom is lehanyatlott. Az 5. század második negyedében a Római Birodalomból nagy mennyiségű aranyérem áramlott a hunokhoz és szövetségeseikhez/alattvalóikhoz. Az arany egy része a római javak és luxuscikkek ellentételezéseként visszajutott a rómaiakhoz, támogatva a kereskedelmet és a kézműipart. Ugyanakkor a kifizetett évpénz a birodalom bevételeit tekintve elenyésző volt, mégha a solidus a mindennapi életben komoly vásárlóértékkel bírt.10 így egy katona fenntartása évente 30 solidusba került, amelyből zsoldként csak ■ Erről részletesen lásd: PROHÁSZKA 2004, 101-112. 2 BÓNA 1993, 23. 3 BÓNA 1993, 44. 4 BÓNA 1993, 50-52. 5 KISS 1986, 108. BÓNA 1993, 44-56; BÓNA 2004, 81. 6 BÓNA 1993, 55. 7 BÓNA 1993, 77-78. 8 BÓNA 1993, 81. BÓNA 2004, 81. 9 BÓNA 1993. B. SEY 1988, 10 B. SEY 1976, 11-12. Numizmatikai Közlöny CIV-CV (2005-2006)