Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

2 VOLF GYÖRGY. Az egyházi szláv elnevezést nem találták megfelelőnek, mert ezen a mai, már népenként módosult és így többé nem teljesen egységes orosz, rutén, bolgár, szerb, horvát egyházi szláv nyelvet kell érteni. Nem nyugodtak bele a pontosabb ó egyházi szláv elnevezésbe sem, mert ez ellen is legalább az szólt, hogy az a régi szláv nyelv nem egyházi eredetű, hanem valaha kétségkívül élő nyelv volt, melyet tehát az egyház nem teremtett, hanem csak alkalmazott. Az általános ószláv elnevezés sem volt kielégítő, mert ez a szláv ősnyelv volna, melynek a mai és valaha létezett szláv nyelvek valamennyien származékai. Megindult tehát a névkeresés és a névtelenre fosztott nyelvet természetesen kiki a maga föltevése, a maga álláspontja szerint keresztelte, így bolgár, mac­edón, karan­tán, pannon, szlovén eredetet tulajdonítva neki, kellett korára való tekintetből valamint az illető mai nyelvektől való megkülönböz­tetésül is óbolgár, ómaczedon, ókarantán, ópannon, ószlovén nyelvvé lennie. Pedig ezzel a névsor még nincs is teljesen kime­rítve. Minden névnek voltak és vannak buzgó hívei és heves elle­nei, a­kik a megegyezést gátolva, bábeli állapotot teremtettek. Idővel egy pár név elesett ugyan, de az egyházi szláv, ó­egyházi szláv, ószláv, óbolgár és ószlovén nevek még ma is föntartják a zavart és félő, hogy nemsokára még növelni fogja az ómaczedon név fölélesztése is. Történeti igazolással egyedül a szlovén név dicsekedhetik, a többi mind csak föltevések szüleménye. Már SAFARIK idézte a karantán névtelennek «noviter inventis Sclavinis literis» és VIII. János pápának «literas sclaviniscas a Constantino philosopho repertas» szavait.1) Az utóbbi bizonyságra hivatkozik MIKLOSICH is, nyomatékosan kiemelve, hogy az egyházi szláv nyelvet mindig «szlovénnek nevezték ama népről, mely beszélte». E szláv népet «Jornandes és Prokopius Sclaveni és £l Xa­hivor néven ismerik és nevét a görögök és rómaiak és végül maguk a szlávok is átvitték valamennyi szláv népre. »2) JAGIC meg azt veti azok ellen, kik a régi szláv liturgikus nyelvet óbolgárnak nevezik, hogy magok a szláv források «egész a XIV. század tájáig csakis a ,ejiOB,feHi‚CKI,' x) SAFARÍK: Über den TJrsprung und die Heimath des Glagolitismus Pragr 1858) 6. 1. 2) MIKLOSICH : Altslov. FormenUhre X—XI. L

Next