Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 111. szám (2000)

Örökség - Kósa Csaba: Jókai „Tűzijátéka”

Kósa Csaba Jókai „Tűzijátéka” Alig melegszik meg Pest-Budán a révkomáromi fiú, máris szellemi izgalmat okoz. Hivata­losan még ügyvédgyakornok, ám az Életképekben megjelent beszélyről úgy beszélnek, mint szokatlanul merész koncepciójú, költői nyelvű műről. Irodalmi berkekben azt sugdossák: a Jó­kai csak álnév, a novella valamely híres külhoni író magyarra fordított műve. 1845-öt írunk. Jókai Mór húszesztendős. Két évvel később leteszi az ügyvédi vizsgát, és elvállalja első perét. Híres per lesz ebből, s nem azért, mert jogi kuriózum, hanem azért, mert megírja. Megírja az­zal a tollal, amely a valóságot mesévé, a mesét valósággá varázsolja. Azzal a tollal, amely be­hozza a pesti újságokba a humort, a derűt és egyszeriben muzsikáltatni kezdi az anyanyelvet. Dehogy megy ő fiskálisnak. Hiszen várja a pálya, amelyet neki teremtettek az istenek. Ilyen vidáman is kevesen válnak meg a busás pénzeket hozó ügyvédségtől. Jókai ott találja magát az Életképek szerkesztőségében. Éppen elcsapták a színikritikust, sürgősen kell helyette valaki. Hanem Jókai alkalmatlan kritikusnak: szíve van. Oda olyan ember kell, akinek békasó van a szíve helyén. Felveszik a Jelenkorhoz újdondásznak. Felveszik szívesen, mert úgy ír, ahogy mások nem írnak. Röviden, érdeklődést keltően, okosan, szellemesen. Úgy ír, hogy elmeséli a valódi ese­ményeket, történeteket. Úgy ír, hogy az olvasó belebódul a híreibe. „Múlt héten valamellyik nap Pesten volt tűz, utánvaló napon Budán. Eredeti ilyenkor látni a kávéházi gyülevészt, mint kap a tűzlármán, hogy hagyja fizettetlen kávéját, fizettetlen tekepartiéját s minden egyéb fizettetlenségeit és rohan, mintha a haza boldogságát rohanna megmenteni.” Jókai híreiben csodák történnek - a dunai gőzhajó például emberré változik. A mesében megtörténhet ilyesmi, de a hírrovatban? „No még a Ferenc Károly gőzös is rossz gavallér volna ám ha gavallér volna, és nem gőz­hajó. Ki hallott ilyet? légyottot rendelni egy néhány budai szépnek, bécsi útjában a budai par­ton hatóra tájban s aztán ott hagyni őket, cofferjaikkal, útitáskáikkal és eskatuláikkal egyetem­ben a faképnél. Ez nem szép öntől, férfi létére gőzös úr, szégyenlje magát s e kép ne blamíroz­­za többet, hanem amit megígér, tartsa meg.” „Egyébiránt Pesten semmi újság sem történik” — meséli Jókai hírapályos időben. Mert az ol­vasó ilyenkor is várja a híreket. Ha nincs hír az újságban, rossz újság az! Kivéve a Jókai újsá­got. Mert ott akkor is történik valami, amikor semmi sem történik­­ „Minden ember folytatja régi mesterségét, az adósok fütyülnek, a hitelezők táncolnak, az újságírók egymást cibálják, az írók írnak, a közönség pedig nem olvas, az énekesnők betegek, a drámai színészek gyöngék - 36 ÖRÖKSÉG

Next