Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1911
Szendrey Júliáról. Látjuk tehát, hogy ez a jeles svéd író hosszú munkás életének egyik főtevékenységét Petőfi Sándor költészetének megismertetése képezte és így méltán nyerte el azon elismeréseket, melyekkel őt a magyar tudományos társaságok és később az Akadémia is kitüntették. Gondoljunk mindenkor hálával erre a derék svéd íróra, ki messze Északon tele rajongó idealizmussal hirdette a magyar költészet ősi erejét és véssük szívünkbe nevét ép úgy, mint a segesvári emlékoszlop megalkotója megörökítette azt az emlékkövében.12 Néhány csekélyebb jelentőségű Petőfi fordítón kívüli említést érdemel a jeles stockholmi irodalomtörténetíró, K. A. Melin, ki egy hoszszabb tanulmányában részletesen ismerteti Petőfi, János vitézét. A legújabb időben ismét akadt egy lelkes szószólója a magyarságnak Északon, egy nagyműveltségű budapesti tanítónő, Dánielné Lakács Lujza személyében. A lelkes magyar asszony, midőn 1910-ben a tanügyi kongresszus alkalmával első ízben beutazta Svédországot, annyira megszerette Észak franciáit, hogy vasszorgalommal tökéletesen megtanulta a svéd nyelvet, és elhatározta, hogy Magyarországot szóban és képekben megismerteti a svédekkel. Ezen nemes tervet a jelen tanévben meg is valósította és érdekes előadásait úgy Stockholmban, mint Upszalában előkelő és nagyszámú közönség „Petőfi Julia“ címen megjelent Damer och knektar c. kötetében. L. 140— 152. old.-t. A bevezetés egyike a legszebb leírásoknak Petőfi segesvári sírjáról. 2 Köllő Miklós, a segesvári Petőfi-emlék alkotója tizenkét nyelven véste be a szoborba Petőfi jelmondatát: Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem ! Svédül Schöldströn fordításában : Fridet och kárleksgled, — Lösen i lif och ded ! — Erről nyilatkozott meghatottan Kondor Alfréd előtt: „Életem két legnagyobb örömnapja: 1888. március 12-ike, amikor a Petőfi-társaság tagjának választott s 1897. július 31-ike, amikor a segesvári Petőfi-szobrot leleplezték“ ... V. ö. „B. Sch.“ Budapesti Hírlap 1910. december 18. 3 N. E. Frédin, O. Rubenson, K. R. Malmström mindössze néhány költeményt fordítottak le svédre. V. ö. B. Schöldström idézett bibliográfiáját. — Alfred Jensen egy milleniumi levélben (Göteborgs Handels och Sjefarts Tidning 1896. július, augusztus) részletesen beszámol tapasztalatairól. Nagyon is büszkéknek és dicsekvőknek tartja a magyarokat így nem helyesli a szigorú kritikus, hogy idegen hősökkel, mint pl. Zrínyi Miklóssal kérkedünk (Látszik a történet felületes ismerete!) Az irodalmunkról megemlékezve Jókait egyszerűen vén fecsegőnek („pratmakare“) nevezi és szerinte a magyar irodalmi pusztaságon egyedül Petőfi költészete képezi az állandó oázist. Végül közli P. egyik hazafias költeményét a saját fordításában. 4 Aftonbladet 1878. március 13. Held János v. Petőfi in deutscher Nachdichtung v. J. Schnitzer. Mit einem Vorwort v. M. Jókai. Ezen német könyvnek a részletes bírálata. „Értékes gyöngyszemnek az epikai költészet téren“ nevezi P. János vitézét. Maguk a svédek úgy nyilatkoztak, hogy alig hallottak még külföldit tisztábban és szebben svédül előadni.