Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-25 / 26. szám

szegénység pedig a népség kebelében mindinkább­­ mélyebb gyökeret ver, mintha csak e tekintetben is azon phisikai törvényt látnánk életre vergődni, mely szerint a forrás szétömlő vize, végre is csermelybe, patakba szakad, ezek pedig nagy folyókba vesznek,­­ mígnem a nagy folyók utján a tengerbe siet; — mi­dőn látjuk , hogy a vagyon utáni sóvárgás egyesek­nél egészen bűnné fajul, — kapzsi nyelvágyával nem pirul a nyilvánosság előtt megjelenni , hogy annál inkább czélját érhesse; — midőn látjuk, hogy a kis­­lelkűség áltanácsaival mily nyaktörő szín­ekre viszi a szegény próbálatlan özvegyeket, ifjakat, hogy teljes biztonsággal dobhassa az örvény mélyére , hogy va­­gyonjaikat annál inkább kizsákmányolhassa; midőn látjuk végre, hogy a tömeg is — szemben a legszen­tebb igazsággal és a legjogosabb követeléssel, az ál­lam, a közönség kárára az egyesek, az egyes csalá­dok, testületek önérdekeire játszatik ki, — lehet-e csudálkoznunk azon, hogy a szegények száma óriási mértékben szaporodik, és az önfentartás ösztönét követve, csupán kenyérért, úgy phisikal, mint szel­lemi tehetségükkel készek ezrek meg ezrek a mások szolgálatába állam­, kegyelmének feltétlen alárendelve magokat; és így ezrek meg ezrek keresete — ezáltal jóléte — egyesek kezébe van letéve, egyesek szeszé­lyéről feltételezve. Hogy pedig ily körülmények közt a kereset nem valami fényes, az — bármilyen vasszorgalom mellett is — igen-igen valószínű; és igy az is való­színű , hogy az ily kereset mellett, midőn a minden­napi kiadást is alig lehet becsületesen fedezni, — a véletlenül előállott nagyobb kiadást p. o. temetésnél, betegségnél, keresztelő stb. esetének pedig, melyek családos embernél elmaradhatlanul bekövetkeznek, teljes lehetetlen rögtön a maga erszényéből fedezni, és ilyenkor mit tesz az illető, ahhoz nyúl a­mi van; bútorát, ruháját vagy ékszerét zálogba küldi — egy kis kölcsön pénzért. Ha már valóban be kell következni azon szo­morú helyzetnek , hogy ez vagy amaz ingóságot zá­logba kell küldeni, hogy kölcsönpénzhez juthassunk; mi jó ilyenkor? ha van oly rendszeres zálogház, hol könnyűszerrel, csekély kamat mellett pénzt kölcsö­nözhet az ember; hol tudja, hogy az elzálogosított tárgy teljes biztonságban van, hova nem fér az em­ber rész keze, az idő viszontagságai ellen is védve van. Nem úgy mint az egyesek kezében levő zálog­házaknál, hol — a mellett, hogy a kamat hajmeresztő irtózatos nagy, 2 — 300% — hány szegény özvegy nőtől, ifjú embertől sikkasztják el, vagy pedig a ka­mat meg kamat számlálással játszák el az elzálogosí­tott ingóságot; vagy pedig azt elhasználják, elnyövik, bérbe is kiadván másoknak használatra, viseletre; vagy pedig hányszor megtörténik az is , hogy ha megvan, megmarad is a zálogolt ingóság épen, de meg van romolva, rósz nedves kamarában, pinczében lévén beraktározva; és mind­ehhez tudandó az a bos­szantó eljárás , mely a lejáratnál, a prolongátló­­val követtetik el, minél rövidebb időt szabva foly­vást a visszafizetésre, illetőleg kiváltásra, hogy annál inkább több alkalmuk legyen a szűkölködő, megszo­rult emberek zsebjeit, — az utolsó hajtásig — ki­aknázni. Ily körülmények közt nemcsak az egyesek ér­deke, hanem a közerkölcsiség szilárdítása tekinteté­ből is minden utat-módot el kell követni, hogy a szű­kölködő, megszorult embereknek minél kedvezőbb alkalom nyujtassék a kölcsönpénz megszerezhetésére; másfelől pedig ezeket a kislelkü pénzkufárokat mi­nél inkább elnépszerütlenitni; végre harmadik felől alkalmat nyújtani az ilyen pénzek befektetésére, a nyilvános rendes zálogházak alapítása által. Ily zálogházak már hazánkban több helyütt, mint p. o. Pest, Pozsony, Kassa, N.-Szebenben létezik; takarékpénztárakkal összekötött zálogházak, arany, ezüst és ékszer­tárgyak zálogosítására, pedig szinte több helyütt, mint p. o. Debreczen, N.-Várad, Nyír­egyházán van; azonban mindamellett is, hogy már Debreczenben van a takarékpénztárnál, — miután az a nagy közönség igényeit minden tekintetben nem elégíti ki, — igen-igen szükséges volna egy rendsze­res „zálogház“ felállítása, részvények útján, fiók­telepjeit kiterjesztve a vidéki nagyobb városokra, mint Nyíregyháza, Böször­mény, Szoboszló stb.; ez által alkalom nyujtatnék a megszorult alak, bárminemű értékes tárgy, bútorda­rab, ruha stb. beadása mellett— kölcsönpénzre szert tenni; bevágatnék az útja a zsibvásáros, ócskaárus zsidók és asszonyok zsarolásainak; végre harmadik felől pedig a részvényes alapítók befektetett pénzeik, illetőleg részvényeik után, a kölcsönzött pénz csekély kamata mellett is, a nagy forgalom következtében biztos kamat és szép nyereményosztalékot kaphat­nának. TARCZA: Csokonai Vitéz Mihály lak- és születéshelye Deb­reczenb­en. Ki ne ismerné e hazában a Csokonai Vitéz Mi­hály nevét?— Dalait dalolják a palotákban és a kunyhókban, emlékét a dicsőség nimbusza ragyogja körül. Debreczen városa büszke lehet, hogy Csokonait fiának mondhatja, mert Csokonai itt Debreczenben született, itt nevelkedett, működött. Jelen czikkünkben csupán Csokonai Vitéz Mi­hály lak- és halálozási helyéről akarunk rövid váz­latot nyújtani. A debreczeni főiskola mellett nyúlik be Darabos utcza, ezen utcza közepe felé van ezen egyszerű ná­das ház szerény külsőjével vonja magára a figyel­met; ódon nádas fedele inkább valami kunyhócskára emlékeztet.­­ Életének legnagyobb részét itt tölti el a híres költő. A lakosztály következőleg tüntethető fel­­ elős, mint ez a régi építkezésnél szokásban volt, egy kis Fürdőink ügyében, tekintettel a Tiszavidékre. A „Tiszavidék“ 23. számában említve volt a „fürdők története“ czímű czikkben , hogy a fürdés már a legrégibb nemzeteknél is gyakorlatban volt, és hogy némely nemzet azt a vallás szertartásai közé sorolta­, és nagyon méltán, miután földi boldogságunk egyik főalapját az egészség képezvén, az annak fen­­tartására, helyreállítására szolgáló eszköz nem ok nélkül tekintetett égi adománynak és igy igen méltán öveztetett fel a vallási szertartás nimbusával. Midőn az orvos valamely makacs, idült beteg­ségnél gyógytudományát csaknem kimerítve látja, a mesterséges gyógyszert hatástalannak ismeri fel, be­tegével csak ide fordul és ritkán csalatkozik; ezt hir­detik a fürdőkről javult egészséggel visszatérők száz­ezrei, kik odatört-roncsolt erővel, tán a halál gondo­latával való könnyebb megbarátkozás végett, a leg­sötétebb kedélyhangulattal mentek, idővel , új, fel­frissült erővel, az élethez a legvérmesebb reményt fűzve, életvidoran térnek vissza; — nem győzvén eléggé dicsérni, magasztalni annak isteni gyógy­­erejét. És mindennek, nemkülönben daczára annak , hogy Európában egy ország sem dicsekedhetik an­­­nyi és oly nevezetes gyógyerejü forrásvízzel, mint édes hazánk; midőn a legregényesebb vidékeken el­szórva százával van itten úgy meleg, mint hideg kén­köves, keserű, savanyu, sódás, vasas, sós, timsós, me­szes és számos más vegyalkatu viz, úgyhogy nincs beteg, ki, — betegségére tekintettel, — gyógyerejü viz hiányában idegen földre volna kénytelen utazni. — Egy ország is alig szegényebb fürdőben, mint édes hazánk; mert a mi van is, — nehányat kivéve, — mely nehány is a magasabb igényeknek alig felel meg, — igen elhagyatott, mostoha állapotban van. És igy lehet-e csudálkozni , hogy mig Magyar­­országból ezrével, tán százezrével utaznak ki külföldi fürdőkre, — nemzetgazdászati szempontból kárára az országnak, a nemzeti közkincset pazarul szórva szoba van, mely mellett egy nagyobb szobát látunk. — Ez volt a költő szobája. Azon öreg emberek, kik szent pietással gondolnak vissza egykori tanítójukra, még most is tisztán emlékeznek : hol volt a költő ágya, a szobába lépve jobb felől, az ablak mellett­i íróasztala, melyen kedvencz olvasmányai feküdtek. Ezen nagyobb szobából kilátás volt a kiskertre,­­ ma már az épület másként van rendezve, de azért­­ még minden vonás a múltra emlékeztet. A kiskert lugasos sétán­nyal volt ellátva, körül hűs fák árnyai borultak alá, melyek alatt a költő so­kat sétálgatott.­­ Itt e kiskertben irta halhatatlan dalait. Errébb baloldalon egy öreg bodzafa virult, melynek ifjú hajtásai még most is zöldülnek s a szemtanuk leírása szerint, e fa alatt volt egy szép gyepágy, a hol a költő pihenni szokott. Csokonainak kedvencz mulatsága volt a fuvola s ez okból egy eredeti szerkezetű sipot készíttetett, vagy készített magának, melyen kedvencz dalait szokta fuvolázni. A költő ezen fuvolája vagy helyesebben sípja, mint tudjuk, Csokonai egyik eszelőjének ajándéká­ból jelenleg a debreczeni főiskolai múzeumban őriz­tetik, mint drága ereklye, mely tanúja volt azon sok szenvedéseknek, mik a költő életében leviharzottak. Az egyszerű nádas ház most is áll, épen olyan alakkal és kinézéssel, mint ezelőtt csaknem egy szá­zaddal, idegen földön, a­nélkül , hogy abból önszemélyek és szerzett ismereteiken kívül legkisebb értéket is hoz­nának vissza; — addig hozzánk idegen egy-kettő alig jön; ha jön is nem más, — csak a kíváncsiság vezeti. Holott fürdőink természetes vizei bátran ver­senyre szállhatnak — az újabb vegyelemezés alap­ján — a hírnevesebb külföldi, innen is tömegesen látogatott carlsbadi, bádeni, emsi, marienbadi stb. világtörzs-vendégekkel kérkedő fürdők vizeivel; nem akarjuk példákkal untatni a kedves olvasót, pedig tömegesen lehetne azt idézni , hogy egy-egy külföldi fürdőnek nem egy, de több helyen is akad édes ha­zánkban versenytársa, mint p. o. a carlsbadeninek : a Szliácsi, Felix és Sz. László-féle Püspök-fürdő­ben, stb. De az igazat kimondva, a­mi pedig már, — a műveltség óriás mérvbeni haladását tekintve, — fő­­kellék : a berendezés, kényelmes ellátás, előzékeny kiszolgálás tekintetéből nemhogy versenyre gondol­hatna, de még csak távol sem közelítheti meg. És így lehet-e kívánni , hogy az a közönség, mely megszokta a külföldi elismert fürdők kényel­meit,­­ ily lemondásra adja, vagy ennyire megta­gadja magát , hogy a mai világpolgári szellem terje­désével csak másodrendű érdekből, hazafiság tekinte­téből, áldozat­, pénze mellett is bármi kényelmetlen­ségnek, vagy a­mit — több helyütt, mint nem — megkap , kellemetlenségnek is tegye ki magát honi fürdőinkben. Pedig az újabb időben már a fürdők közönsége hazánkban is idényről idényre növekedik; olvastuk legközelebb , hogy az imént említett Félix és Püs­pök-fürdőnek űrnapján annyi vendége volt a vidék­ről, hogy a nagyváradiaknak már nem jutott helyi­ség ; továbbá a nyíregyházi, konyári sóstói és fej­értói st. közel vidéki fürdők is idényről idényre több-több vendégnek örvendenek; nem is említve a debreczeni nagyerdei fürdőt, mely a vendégeket már, — helyiségének kicsinységénél fogva, — gyakran képtelen is befogadni. És méltán el lehet várni , hogy a fürdők tulaj­donosai és bérlői úgy itt, mint ott, nemcsak egyedül a maga, hanem a közönség érdekéből is tegyenek már valamit a fürdők körül. Más­különben pedig a mellett , hogy sok he­lyütt a berendezés kényelmetlen, a kiszolgálat bos­­szantó; — oly magas árt követelnek mindenért, hogy e tekintetben a külföldi első rangú fürdőket is csaknem túlszárnyalják; ez ugyan, — tekintetbe véve a körülményeket — némi részben indokolható: midőn tudjuk, hogy a szatócsnál mindég drágább és e mellett rosszabb az áruczikk, mint a nagykereske­dőnél ; nem minden ember vallván magának azt a nagyszerű igaz elvet, hogy jobb a sürü garas, mint a ritka forint. Midőn mindezeket futólag érintve elmondtuk : nem mert csak jogot akartunk magunknak szerezni arra , hogy kimondhassuk határozottan, hogy az or­szág minden részében, különösen a Tisza vidékén ideje volna már a fürdők ügyeit felkarolni; annyival is inkább, miután ez­által a vidék is emelkedik, a népség vagyonosodik, új jövedelmi források nyilván­­ a közjólét előmozdíttatik. De valóban vétkezünk úgy magunk, mint csalá­dunk ellen, tekintettel a jövendőre, midőn ily parla­gon hagyjuk heverni azon tért, mely legcsekélyebb beruházással, a legmagasabb jövedelmet ígérne; nem A költő egyik tisztelője Kulini Nagy Benő már­ványlapot tétetett a háznak utcza felől levő homlo­kára, a márványlapon e szavak olvashatók : Csokonai Vitéz Mihály lak és halálozási helye. Mely alkalommal Oláh Károly „Csokonai háza“ czimü szép költeménynyel örökité meg a költő em­lékét, azonban szomorú benyomást hagy hátra a köl­temény eme sora : Repül az idő . . . lim-lom tár ma is a magyar költő lakó szobád. Debreczen szép példáját adta annak, hogy jele­sei emléke iránt minő kegyelettel viseltetik; Csoko­nainak a hatvanutczai temetőben emelt egy nagy­szerű, magasztos vasoszlopot,­ melynek történetét szépen ismerteti Beregszászi Pál, újabban Izsó Mik­lós jeles szobrász készíti el a költőnek még ez évben felállítandó remek emlékszobrát. Idővel arra is lehet reményünk, hogy Debre­czen lelkes közönsége a Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozási helyét is megveszi s oltalmazza és fen­­tartja azt, azon kegyeletnek legszebb tanúbizonysá­gául, a melylyel a költő emléke iránt viseltetik. A sokat említett ház Darabos-utczán 993. szám alatt létezik s az jelenleg is jó kézben van, mert igen gondosan és tisztán tartatik. De mégis aggodalmun­kat kell kifejeznünk, mert ki tudja a tulajdonos mi-

Next