Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 14. szám

II. évfolyam. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre...........................................................4 frt. Félévre.................................................................2 „ Negyedévre........................................................1 . A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. TÁRSADALMI Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jólia, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer halálozott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. 14. szám, Nyíregyháza, 1883. április hó 8. A SZABOLCSMEGYEI községi jegyzők egyletének hivatalos közlönye. SST Megjelenik: hetenként egyszer vasárnapon. A nyílttéri közlemények díja soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Hansenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Cowp által Hamburgban. IRLAP.) HETILAP. (SZABOLCSI Az első lépés, ír. Aki kezd, annak végeznie is kell. Igaz, hogy kezdeni valamit nehéz, de örökös kezdőnek maradni alacsony rendeltetés. Gróf Zichy Jenő és társai, sőt maga a kormány is átlátták, hogy a magyar ipar érdekében tenni kell valamit. És megkezdődött a nagy munka. Gróf Zichy Jenő és Jágócsi Péterffy József miniszteri biztos elindultak a hazában és megkezdték az első fokú ipariskolák felállításának nagy munkáját. Nyíregyházára is eljöttek, s mint már említem, körvonalazták a szervezési módozatokat, megmutatták az utat, amelyet a végleges szervezetnél követni kell. Rámutattak a forrásokra is, amelyekből az alap letételéhez szükséges pénzerő mentendő. Bár e források még most nem valami dúsak, de mindenesetre alkalmasak arra, hogy kezdeni lehessen velük. Ha pedig a megjelölt forrásokat, az áldozatkészség és ügyszeretet kutaszaival, tovább fejlesztjük, a megkezdett épületet rövid időn be is tetőzhetjük. De valamint gróf Zichy Jenő és Péterffy József urak nem állottak meg a kezdetnél, hanem az első nagy lépés után megtették a második még nagyobb lépést: szükséges, hogy a nyíregyházai iparosok is tovább menjenek egy lépéssel a kivitel felé. Gróf Zichy Jenő és Péterffy József urak ugyanis nem elégedtek meg azzal, hogy a hazai ipar nyomora voltának okait városról-városra járva, kutatták s ahol lehetséges volt az első fokú ipariskolának felállítását munkába vették, hanem most előállanak a szerzett tapasztalatokkal s egy felirat, memorandum, vagy előterjesztés alakjában beadják azt az illető miniszterhez, elmondván a magyar ipar siralmas voltát, annak okait és a szükséges orvoslatokat oly meleg és szeretetteljes hangon, oly velős érvelésekkel, oly meggyőző logikával, hogy az előterjesztésben is kifejezett remény fölött lehetetlen kétkednünk és aggodalmakat táplálnunk. Engedjék meg a szíves olvasók, különösen iparos polgártársaim, hogy a III. közleményemben jelzett iránytól, tudniillik a Nyíregyházán kilátásba helyezett ipariskola létesítésének kérdésétől, illetőleg az ahhoz szükséges pénzerő előteremtési módozatainak fejtegetésétől eltérve, bemutassam a magyar ipar eme lelkes vándor apostolainak a miniszterhez terjesztett munkálatát, jobban mondva javaslatát az első fokú, vagy mesterinasok iskoláinak szervezéséről. A javaslat első helyen a ismerteti. Elmondja ugyanis a hazai ipar bajait többi közt, hogy ma az iparosok leginkább a szegényebb sorsú családok gyermekeiből kerülnek, mert a jobb módú iparos, nem akarván iskolázott gyermekét a bizonytalan jövőnek kitenni, mesterségre nem adja. Elmondja, hogy a csak kissé életre való és módos iparos tanonczok, a tanuló évek után azonnal külföldre, Bécsbe, Gráczba sat. mennek ki, akiknek alig 2—3%-ra jő vissza; a többi kinn marad, mert ott a jó munkást jobban fizetik, amit ott igen könnyen tehetnek. A bécsi polgár ugyanis büszke a bécsi iparczikkekre; tehát támogatja és védi iparos polgártársait; míg nálunk mindehhez hiányzik a szükséges hazafiság és nemesebb érzés. Igen természetes tehát, hogy a hazában maradt iparos-segédekből lett szabad iparosok nagy része a napszámosok, az árvák vagy zsellérek soraiból kerül ki, akik azután nem azért veszik fel tanonczaikat, hogy belőlük náluknál is jobb iparost képezzenek, hanem leginkább azért, hogy mint cselédeket használják házaiknál. Elmondja továbbá a javaslat, hogy régen a czéhrendszer idejében, a tanoncz kiállotta a próbát a czéhmester előtt és vándorolni ment, nem pedig az ipariskolába. Aki mesterségét nem értette, abból mester soha sem lett. Ma azonban másként állanak a dolgok. A mai társadalomnak és államnak művelt és tanult iparosra van szüksége. Feltárja továbbá a javaslat a magyar iparos sanyarú erkölcsi és anyagi helyzetét. „Ha összehasonlítjuk a régi és a mai iparosoknak adóképességüket, — mondja a javaslat — megdöbbenve látjuk a siralmas különbséget. Mit ér a magyar állam eszmének fejlesztése, habár a magyar iparos adóképességét pótolni lehet is egyébbel, ha annak ellenében egy egészséges osztály földönfutó lesz s jobb hazát kénytelen keresni?!“ így éreznek és beszélnek eme javaslatnak lelkes szövegezői gróf Zichy Jenő és Péterffy József a magyar ipar sorsa és jövője iránt. Kísérje lépteiket a nemzet hálája és áldás-kivánata! A javaslat az 1872. évi VIII. törvényczikknek, vagyis a szabad iparrendszernek gyökeres átalakítását ajánlja a miniszternek, élesen előtüntetvén azt, hogy eme törvény revíziója a legszorosabb kapcsolatban van az első fokú ipariskolák szervezésével. A szabad iparról szólván, leplezetlenül kimondja, miszerint: „Igaz, hogy az ipar szabad lett ____________ Mai számunkhoz a „Debreczeni Képes Újság“ előfizetési felhívása van csatolva. A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA, Adalék a pangermanizálás történetéhez. Irta: Kiss Rezső. (Folytatás.) II. József császárhoz vitte a nemzeti folyamodását mindenért, ami magyar, rendíthetetlenül dobogó szivében a bubánatba taszított szent haza fájdalmát és viharverte, hervadó virágkehelyhez hasonló ajkán a haza szörnyű panaszát; de fájdalom hiába. Majd az 1790-ik országgyűlés tagjaihoz fordult történeti nevezetességű »Jámbor szándék«-ával, mely czim alatt tervet adott be egy nyelvmivelő, magyar tudományos társaság felállítása iránt; de (Vahot Imre) szavait idézem: »Midőn e tárgy fölött a honatyák latin nyelven vitatkoznának, azon példabeszéd szerint: másról beszél mint Bodóné, midőn a bor árát kérték tőle, a többség véleménye oda ment ki, miszerint nyelvünk közművelését s terjesztését nem annyira tudós társaság, mint inkább nemzeti játékszín felállításával leletne és kellene legczélszerübben eszközölni.« De maradjunk meg a tárgy mellett s vessünk néhány pillantást a p ngermanizálás buzgó apostolainak csend-rendbontó cselekedeteire. Magyarnak született ember csapott fel pengermanizáló czivilizátornak; az »egységes birodalom« eszméjéért élő-haló fejedelem e »nulla regula sine exceptione« elv alapján, csak a német császársághoz tartozó tartományokra akarta kiterjeszteni pangermonizálást előmozdító filozófia alapra fektetett szigorú rendszerét; mert bölcs ember volt s nem akarta, nem tudta elfelejteni a pozsonyi országgyűlésen villámokat szőrő felhő-csoportként harsongó szózatot, az enyészet rideg ágyán el nem enyésző atyáink szózatát: »Mariamur pro rege nostro Mária Teresia! Hogyan merte volna megsérteni a hatalmas nemzetet, mely édes anyja birodalmát, a halál torkából rontotta ki. ? Ilyesmit emberséges emberről, finom ízlésű, legbölcsebb bölcsész-fejedelemről föltételezni nem lehet, nem szabad Perditio ex te izrael! Fiad, háládatlan fiad édes jó hazám okozta vesztedet! Magyarnak született ember erőszakolta rá a bölcs fejedelemre a nem tudom micsoda szándék teremtette, Magyarországot is pangermanizálni óhajtó csendriasztó eszméket. Nagy szó! Szívfacsaró, lelkes megrázkódtató beszéd , mert igaz s nem költemény. Igaz-e? Igaz hát! Ha tamáskodol benne, olvasd el Révainak »A hazatért magyar koronának örömünnepére 1790.« czimü magasztos költeményét, melyben többi közt ilyen sorok szikláján törik meg sokaj-viharhányta türelmed gyönge sajkája : „Akkor is, hogy utóbb egy tanácsadónak, A hazavesztőnek a jó rendbontónak Elfogatott tőlünk gonosz sugallása, S dűlő nemzetünknek már sirgödröt ása.” mely rémitő sorok alá az a jó lélek (Toldy Ferencz) ezen sorokat iktatta: »Egy udvari tanácsos tanácsának tulajdonittatott azon időben, mind a koronának elvitele, mind József egyéb sok intézkedése stb. Hogy a pangermanizálás ügyét elő — (s hátra) mozditó czivilizátorok feje óriások közt számot tevő fajunknak törpe ia-fia volt »luce meridiana clarius«3) mert a költemény egyik része így szól: ..De te bátor magyar! nagylelkű származat! Ki meg nem csökkentél még a járom alatt, Rúgd félre vérétől elfajult fojtódat, Ki eszköz volt benne, hogy felegyék jódat S mikor gőggel tiprod gyalázatos testét, Ki kereste hitvány bérért nemed estét, Ragaszkodj’ forróan megtért koronádhoz !; No de vegyük elő a pangermanizálást sürgető, a fiatal pacsirtákat fülemile-füttyre kaparó hivatalos bokor-levelet , megjegyezvén, hogy ezen leveleket e Borok Írója mentette meg elveszéstől, sajt-takargatásra kárhoztatástól ; amennyiben egy budapesti becsületes zsidóboltostól kérte el a sárga arczu néma tanukat, mely óhajtásomat a jó ember (dicséretére legyen mondva) ingyen (s ez nagy szó !), röpke »köszönöm«-ért teljesítette. A bokor levél elseje Budán íratott és pedig két év hiján egy század előtt, t. i. 1785. január 3-ikán és pedig a germanizálás ügyét amúgy ex nobili offició előmozditó triumvirátus: Niczky, Skerlecz és Zichy urak czége alatt, melyben az mondatik, hogy tanárokat — tehát gymnáziummi tanárokat is — csak oly egyének fognak alkalmaztatni, akik a német nyelvben való jártasságot igazolni képesek. Az alkalmazásban levő tanárok jövője attól tétetik függővé, vájjon el fogják-e sajátítani három év leforgása alatt a német nyelvet (természetesen ide értve az előadási képességet) vagy sem? S természetes, hogy itt (mihez annyi dühös kritikus ért) — sorok között lehet olvasni s ezen dühös kritikusokat utánzó olvasás értelme az, hogy aki három év leforgása után »der Zeit zu schwach«-nak találtatik — azonnal elmehet — a merre neki tetszik. Az érdekes okirat de voce ad verbum igy szól: »Intuitum Professorum penes Scholas et Gymnasia jam applicatorum, quam in posterum applicandorum sua Majestam hoc ordinare diguata est, ut neo Professores penes Scholas et Gymnasia sine comparata sibi Linguae Germanicae notitia applicandi baut essent. Qui vero in Officio citra Lingvae Germanicae notitione actu jam constituti sunt: de illis post trium annorum spatium Lingvae Germanicae notitia exigi utique debet. Quam Benignam Suae Majestatis Resolutionem Consilium hoc Regium (itt tiszta-porkus terpeszkedik s igy az alatta levő néhány betű nem látható) intimandum esse duxit. Datum ex Consilio R. L. H. Budae die 3-a Jan. 1785. C. Cristh. Niczky, Fraciscus Skerlecz, Josephus Zichy mp.« a) Déli napnál világosabb. (Folytatása következik.) ______________ “) Olvasd el Toldy : „Révai a nagy- czimü, klaszikus beszédjét! 2) Magyar Thália, 1853. Magyar játékszín 79-1. 4) A magukat latin nyelvben gyakorolni szerető régi gárda híveinek szives figyelmébe ajánlom e sorokat, különösen a tisztelendő és tiszteletes urak figyelmébe és a fővárosi történetíróknak.