Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-05 / 101. szám

Nyíregyháza, 1921. Május 5. * Csütörtök SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NARLAPJA futtcetési árek, helyben: egéas évr« 320 K, tér4m ttO K, negyadávre 60 K­»gy hórwprfr­ SOfc, vl<3.;xsns *3<«s­évra £ 00 K, f*tévr« iOC K, negyedévre £ 0 K, *oy Mnepra TOK,­­ sném­ ár* 2 koron*. Alapítok* JÓSA ELEK Felelés sserfceertd Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ Sxerkeazt&eéfl és kiadóhivatal: Telefon axém S2ÉCHEN­1-UT & SZÁM. Podtaphcque K4c)r*tok(H nem adunk visxfu A Weiszbergek 60 millió dolláros öröksége tévedés Egy angol levél hibás fordítása miatt történt a félreértés Nyíregyháza, máj. 4 Saját tudósítónktól. Megírtuk pár héttel ezelőtt azt a szen­zációs hírt, mely az összes európai és amerikai lapokat bejárta, hogy egy Braziliában Weiszberg nevű magyar állampolgár 80 elhunyt millió dollár örökséget hagyott hátra, s most kutatnak a magyarországi örökösök után. A hírre termé­szetesen mindenki szeretett volna Weiszberg lenni és rengeteg jelentkező akadt az időközben 60 millióra leolvadt örökségre. Nyíregyházán is járt egy megbízott, aki kutatott­­ a Weisz­b­ergek családfája után és sikerült neki itt is felfedezni az elhunyt Weiszbergnek egyik igen közeli rokonát, aki méltán tarthatott számot a fantasztikus összegű örökség tekintélyes hánya­­dára. Az örökségre épített légvárak azonban hirtelen összeomlottak Hogy mi módon, azt a „Szabadság" című amerikai napilap írja meg, s amit egész terjedelmében a következőkben közlünk: A múlt év végén George J. Webster roc­hesteri ügyvéd irt a budape­ti főkapitányság­nak, amely mindenfelé izgalmas érdeklődést váltott ki. A levélben hatalmas szó, amely a Weisberg-családot örökségről volt illette volna meg és a budapesti rendőrség megállapítása szerint az amerikai ügyvéd örökösöket keres, akik a Weisberg-vagyon felvételére jogosultak. Felhívások jelentek meg az újságokban, ame­lyek szerint a Weisburg Dávid erdőbényei la­kos pár évtizeddel ezelőtt Amerikába vándo­rolt ki és ott 60, mások szerint 200 millió dol­lár vagyon hátrahagyása után meghalt. A fel­hívás felszólította az erdőbényei illetőségű Weisbergeket a hagyatéki eljárás lefolytatá­sára. A felhívásnak hallatlan hatása volt. Je­lentkeztek tömegesen a Weisbergek, sőt jelent­keztek az erdőbényei Weisbergerek és Weisbur­gok is egyáltalában jelentkezett mindenki­, aki­nek Erdőbényéhez vagy valami valaha köze volt. Nagyarányu üzleti Weisberghez tervekkel rohanták meg a Weisbergeket, nagyszerű és csillogó ház­isságokat kínáltak nekik, egy szó­val val­amennyi Weisberg már­is amerikai mil­lionsosnak képzelte magát. Az örökségre igényt tartó családok között már pártok, kolón­ák és­­ söpörtök alakultak, amelyek közköltségen Ame­rikába akarták kiküldeni egyik-másik képvise­lőjüket és az ügyvédek már az iránt érdeklőd­tek, hogy miután az örökhagyó Weisberg Dá­vid Brazíliában halt meg, hogyan rendelkezik a braziliai örökösödési jog az oldalági örökösö­désről. A rendőrség közben családfát készítt­­ett az erdőbényei Weisberg nemzetségről és­­ s már meg is szövegezte a jelentést az ame­riai ügyvéd számára. Itt azonban egyszerre vége is akadt min­im készülődésnek és a fantasztikus minden boldog várásának. A Weisberg örökség örökö­ ők egy csoportjának megbízásából megjelent­­ rendőrségen dr. Móra Zoltán ügyvéd és érdeklődni kezdett az iratok iránt. Dr Móra mindenekelőtt ezt a bizonyos levelet kezdte vizsgálni, amelyet az amerikai ügyvéd írt budapesti rendőrségnek és ennek kapcsán saját­ a­ságos felfedezésre jutott. Az ügyvád, a­ki tud angolul, megállapí­totta, hogy a levél egészen helytelen és téves fordításban került a budapesti rendőrség elé. Webster úr levelének értelme ugyanis nem az volt, hogy az örökösök után kutat, hanem ellenkezőleg: az amerikai ügyvéd egy kábán élő Wolsberg-örökös megbízásából Ameri­egy örökség iránt érdeklődik, amelyről csak annyit tud, hogy a budapesti városházán erről örökségről valami feljegyzésnek kell lennie. az Weisberg Dávid, aki a levél szerint nem­rég meghalt Amerikában, két női örököst hagyott hátra. Ezek közül az egyik, Weisberg Erzsébet, azt hiszi, hogy Weisberg Dávidnak egy unokabátyja, aki sok évvel ezelőtt Brazili­ába vándorolt ki, hatalmas vagyont hagyott Weisberg Dávidra. Az örökségről hír szerint a budapesti városházán az 1911-ik évről vala­mi feljegyzésnek kell lennie Az amerikai ügy­vád most arra kéri a budapesti hogy ennek a feljegyzésnek nézzen rendőrséget, utána és kutasson ne az örökösök, hanem az állítólagos brazíliai örökség után. Ezt a levelet bizonyára olyasvalaki for­díthatta le a rendőrség számára, akinek nagyon kevés fogalma lehet az angol nyelvről. Többek között az eredeti levélben ez áll: Az örökség értékéről feljegyzés van az önök városházán. A városház — Torr Hall — szót a fordító egyszerűen megtette Hill Town vosnak és az ő fordítása szerint amerikai vá­a rendőrség arról értesült, hogy a legendás amerikai örök­ségről Hill Town amerikai városban pontos feljegyzések vannak. Ezután a minden boldog reményt köddé fosztó felfedezés után kiderült még az is, hogy az örökséget kereső Weisberg Erzsébet miféle adatok alapján érdeklődött az állítólagos bra­ziliai örökség után. Az öreg Weisberg Dávid egy magyar kivándorlótól hallotta, hogy unoka­bátyja Brazíliában meghalt és óriási vagyont hagyott hátra. Ilyenformán, úgy látszik, a sok millió dolláros örökség sem az Egyesült Államokban, sem Braziliában nincs meg és a Weisbergek, Weisbergerek és Weisburgok szegényebbek let­tek egy boldog illúzióval. A­mi megmaradt, az egy pár mulatságos leiterjakab, amely az egész budapesti rendőrséget félrevezette — Megnyílik a Bocskai kert Értesítem t. vendégeimet, hogy a Bocskai kerthelyiséget folyó év május hó 5-én csütörtökön, kedvezőt­len idő esetén , én szombaton este 8 órakor a nyíregyházi gyalogezred zenekarának közre­működése mellett megnyitom. A megnyitás után minden vasárnap és ünnepnapon délelőtt a vármegye legjobb cigányzenekarai a Bocskai kertben 10 órai hangversenyt tartanak. Ezen­kívül minden csütörtökön este katonazene. Ki­tűnő ételekről és italokról gondoskodom. Pon­tos kiszolgálás ! Szolid polgári árak! Tisztelet­tel Tomasovszky László. Ára 2 korona. XLII. évfolyam, * 101. szám. 1 Május elsején három szabadelőadás volt Nyíregyházán Nyíregyháza, május 4. Saját tudósítónktól A laktanyában Idősorrendben, vasárnap délelőtt 11 óra­kor a helyőrségi gyalogsági laktanyában volt az első szabadoktatás. A szép, virágot május ve­rőfényes napsütésében, kint a szabad ég alatt gyűlt össze a tisztikar é a legénység a szabad­oktatás meghallgatására. Máczay Lajos ev. lel­kész volt az előadó, ki ismert elokvenciájával ifjú lelkének nemes hevével mindvégig lekötve tartotta a hallgatóság figyelmét s magával ra­gadta a jelenlevők lelkét. Beszélt az értelem­hez, beszélt a szivekhez, hogy értsék mai­, érezzék meg mindannyian szenvedő hazánk jelszavát, elhagyatottságát s hogy kiktől várja nemzetünk a feltámadást. Felfejtetta azon oko­kat, melyek háborúba kényszeritettek és rámu­tatott azon titkon dolgozó kezekre, melyek ezen okokat létrehozták. Majd a hazáért való ön­feláldozásra, mint a legszentebb eszményért hozott áldozatra hivta fel a hallgatóságot, mert csak ily módon érhető el a haza üdve, bol­dogsága, melyhez a legszilárdabb alapot a ke­resztyén és nemzeti szellemben találhatjuk fel. E tartalmas, lelkesítő, a hallgatóság által él­jenzéssel fogadott beszéd után Bajza Tivadar tanítóképző III. oszt. növendék szavalta el az „lódulni kell" címü gyönyörű költeményt nagy hévvel, retorikai ügyességgel, melynek rend­kívüli nagy gyujtőhatása volt. Az előadást Pillér J. titkár nyitotta meg és fejezte be. Ezután egyik jelenlevő főtiszt meleg barátsá­gos szavakkal és kézszorítással fejezte ki a hallgatóság nevében köszönetét az előadásban résztvevőknek. A fogházban A második előadást Szabó Géza tartotta a törvényszéki fogház lakóinak délután 2 óra­kor. Beszélt a hazaszeretetről. Ismert költői lelke és pedagógiai érzéke megtalálta azt az utat, melyen a lelkekhez lehet járni. Nagy do­log történt itt. Az előadás hatása ugyanis oly nagy volt, hogy a lelki deffektusban élő hall­gatók szemeiből kicsordultak a könnyek. Mi­csoda lelki evolúciónak kellett itt végbe menni, hogy ezek a könnyek csillogókká váltak, me­lyek egyben a legszebben kommentálták az elő­adás sikerét is, amit egyik leánygimnáziumi tanuló bájos, mélyérzéstől áthatott szavalata tett méginkább széppé és hatásosabbá. Szabó Géza tanitóban az ügyes előadói készséget s a mélyenjáró gondolatokat termő lelki erőt is­mertük meg. Az előadást Benkő András kir. tanfelügyelő biz. elnök hosszabb, tartalmas megnyitója előzte meg s tanulságok összege­zésével ő fejezte be, köszönetet mondva elő­adónak hatásos előadásáért. A foglyok nevében a felügyelő mondott köszönetet. Az előadás a Himnusszal ért véget. A városházán A harmadik szabadelőadás a városháza nagytermében, délután 4 órakor volt Dr. Bar­tók Jenő esperes, mint bizottsági társelnök magvas, megnyitó beszédében előre felhívta az aránylag kevés számú, de disztingvált hall-

Next