Nyugat, 1915. július-december (8. évfolyam, 13-24. szám)
1915 / 22. szám - Babits Mihály: Versek, előszavakkal
1250 (Babits Mihály: Versek, előszavakkal) s mondjuk, de nyögve, szomorúan, — add hogy mondhassuk könnyebben —: Legyen meg a te akaratod! — mint angyalok mondják mennyekben. Előtted uram, a hon java, s hulljon a lomb, csak éljen a fa, de vájjon a legkisebb lombot nem őrzi te atyai gondod? nem lengye az utolsó fürtön is, áldva miképen mennyekben, azonképen itt a földön is? Megráztál, nem lehet szörnyebben, már most a mi fánkon megmaradt őrizd meg őszig a bús gályát, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és gyermekeinket neveld békére, ha bűn hogy lábunk ma vérbe csúszik meg: értük az! Bocsásd meg a mi bűneinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek: a gaz tied, büntetni: mienk csak az hogy védelmezzük a mieinket! És ne vigy a kisértetbe minket, hogy ártatlanságunk tudatát, mint drága páncélos inget őrizzük meg bár véresen hogy át ne hasadjon sohasem. Jaj, aki ellenünk mozdul, megvívunk, készen, bármi csatát, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, kezedbe tette le sorsát, s te vagy a legnagyobb erősség: ki neveden buzdul, bármennyit küzd és vérez, előbb vagy utóbb övé lesz a hatalom és a dicsőség! | BABITS MIHÁLY