Nyugat, 1915. július-december (8. évfolyam, 13-24. szám)

1915 / 22. szám - Babits Mihály: Versek, előszavakkal

(Babits Mihály: Versek, előszavakkal) VERS, TÁMADÁSOKRA domo­k minden megjegyzés nélkül. Tetszés szerint kommentálható. Úgy mint a fát, ezer kicsinyek ráznak, és már a nagy fa remeg. Ő boldog a dús fa, nem busul, ha rázzák, drága gyümölcse hull. Szesznek ma meggyem drága gyümölcs: Kelyhet ma, versem szent bora, tölts. Meggybor, pajtások, rajta, kocints, kicsit fanyar, de egyéb ma nincs. A hazára az első telt pohárt: igyunk, ne szóljunk, inni nem árt. Az emberekre a második, hogy adjon az isten észt nekik. Most ezt is szólján, harmadikat, a kedvesem kisujja miatt! Hadd áldozom még e poharat minden gyönyörért ami megmaradt, jóért és rosszért, ami csak ért, bántalmakért és bánatokért. Fanyar nedű, vérizü, nem csoda, mert véres földből szűrte a fa. Pro 1251 BABITS MIHÁLy

Next