Nyugat, 1918. január-június (11. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 1. szám - Nagy Dániel: Börtönök bús lakója

(Nagy Dániel: Börtönök bús lakója)* A gyerek nem engedte. — Maradj még Ilonka. Hátha nem látlak többet. Hátha megreped a szívem, hiszen olyan nagyon fáj. A kislányé is fájt. A gyereké is a kislányé is úgy fájt, mint mikor késsel vág az ember az ujjába. Élesen, nyilallósan fájt a szivük s ha Szép Tivadar nem újrázza meg a dörömbölést, a felkelő nap is ott éri őket a kakasól deszkafalánál. — Menj hát Ilonka. Esküdöztek még egy kicsit, csókolóztak még egy kicsit, azon a ponton voltak egy kicsit, mikor csakugyan majdhogy meg nem reped az ember szíve, aztán két nagyon fájó sóhaj szállt fel az égbe s Szép Ilonka besietett. Szép Tivadar rikácsolt, mintha a gégéjébe ment volna valami. — Hol voltál ? A homlokát verte, a levegőbe hadonászott. — Hol voltál Ilonka? Hol lehettél? Hajnalodik. .. azt hiszem alszol és nem alszol, hanem a szobában se vagy. Köhögési roham fogta el, sovány citromszínű kezét a mellére szo­­ritotta s a lábával a földet rugdalta. — Hol vol­tál ?! Szép Ilonka a kis csipkekötényét a nagy szemeihez emelte s elpitye­­redett. Ártatlan volt mint egy bagolyfióka, igaz szívű mint egy felavatat­­lan apáca, nem hazudott. — Kint voltam Jóskánál egy kicsit. Szép Tivadar újra köhögési rohamot kapott s hogy el ne essen az ágy szélére ült. — Ilonka. Intett, hogy azt akarja, hogy Ilonka oda menjen mellé az ágy­­szélére. — Kislányom. A haját kezdte simogatni s a hangja is reszketett, a keze is. — Jóskánál ? Milyen Jóskánál kislányom ? Szép Ilonka, mintha csodálkozott volna ezen a kérdésen, az apjára nézett s csak mikor nézett egy kicsit, azután válaszolt. — Jóska apa. Hát nem ismered ? Istenem... hát Jóska. Igaz is, hogyis nem lehet azt ismerni ? Szép gyerek, jó gyerek, királyi gyerek, egy kis világnak egyetlen kiskirálya, hát hogyis nem lehet azt ismerni ? Igaz, hogy Jóska csak egy mamlas­­szájú parasztgyerek volt, kifenyőszurkozott bajuszkás, szegény gyerekecske, de azért, hogy nem lehet azt ösmerni ? Dehogy nem lehet! Szép Tivadar is ösmerte ,• tőszomszédok vol­­tak, kerten átjáró, kerten átkiabáló szomszédok, hogyne ismerte volna.

Next