Nyugat, 1918. január-június (11. évfolyam, 1-12. szám)
1918 / 1. szám - Nagy Dániel: Börtönök bús lakója
(Nagy Dániel: Börtönök bús lakója) . Csak a feje zsibbadozott egy kicsit, azért nem ismerte. Elszédült egy kicsit. Hajnalodik, azt hiszi, hogy alszik Ilonka, pedig Ilonka a szobában sincsen. Elszédült egy kicsit, de azután a rendes eszével emlékezett. — Jóska ? — Az apa. Jóska szegény. Reggel katonának megy és elbúcsúzkodtunk egy kicsit. — Szereted talán ? Ilonka a vállát rángatta, elmosolyodott egy kicsit s a csipkeköténye sarkát babrálgatta. Szép Tivadar beteg ember volt, köhögős édesapa, aki már nem nagyon sokat értett az életből, aki kiváncsi sem igen volt már rá, azt azonban, amit nem valami nehéz volt megérteni, még ő is megértette. Hogy szerelmes a lánya, hogy kibe szerelmes, hogy milyen örvény előtt áll, egészen szépen megértette és jajgatni kezdett. — Mi lesz belőled ? Hogyan érhetett ez a szörnyű átok ? Miért vert így meg engem az Isten ? Fájdalmas szavak voltak, mint amilyenek kántortanító korában hagyták el az ajkát, mikor temetéseken búcsúztatott. Az ajtót bezárta, a kulcsot a párnája alá tette s azt mondta, hogy inkább az Istennel is harcba elegyedik, de arról, hogy Szép Ilonka a Jóska felesége legyen, senki még csak álmodni se merjen. —■ Inkább örökre megátkoztak kislányom, hogy se az ég ne fogadjon be, se a föld. Az ágyon félre dőlt, takarót húzott magára s reszketett, mintha hideg rázta volna. Szép Ilonka meg azon gondolkodott, hogy vájjon elmentbe már Jóska a kakasól mellől ? Az ablakhoz lopózott, a függönyt széthúzta s kikukucskált egy kicsit. A hajnali szürkeség segítségére volt, a kakasólig jól elláthatott, de sem az áldeszkák nem mozdultak meg, se más nem mozgott a kakasól mellett. Sóhajtott egy hosszút, a függönyt összehúzta, levetkőzött s az ágyba bujt. A paplan alatt jobban esik a ridogálás s ha fáj az ember szíve, különösképen jól esik. II. Az ég alja szépen egyenletesen pirosodott, szépen egyenletesen virradt. A Jóska édes anyja a lámpát lecsavarta s miután meggyőződött róla, hogy világítás nélkül is elég világos lesz már, a lámpába fújt. Nem a petróleum miatt, se nem egészen a világosság miatt, hanem tudja a jó ég mi miatt? Jóska a kemence előtt állt, a kierőszakoskodó könnyeit szárítgatta s az is meglehet, hogy azért fújta el az öregasszony a lámpát. A Jóska könnyei miatt. Nem nagyon jó azt nézni , hogy ne lássa az ember.