Nyugat, 1918. január-június (11. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 1. szám - Nagy Dániel: Börtönök bús lakója

(N­a­g­y Dániel: Börtönök bús lakója) . Csak a feje zsibbadozott egy kicsit, azért nem ismerte. Elszédült egy kicsit. Hajnalodik, azt hiszi, hogy alszik Ilonka, pedig Ilonka a szobában sincsen. Elszédült egy kicsit, de azután a rendes eszével emlékezett. — Jóska ? — Az apa. Jóska szegény. Reggel katonának megy és elbúcsúz­­kodtunk egy kicsit. — Szereted talán ? Ilonka a vállát rángatta, elmosolyodott egy kicsit s a csipkeköténye sarkát babrálgatta. Szép Tivadar beteg ember volt, köhögős édes­apa, aki már nem nagyon sokat értett az életből, aki kiváncsi sem igen volt már rá, azt azonban, amit nem valami nehéz volt megérteni, még ő is megértette. Hogy szerelmes a lánya, hogy kibe szerelmes, hogy milyen örvény előtt áll, egészen szépen megértette és jajgatni kezdett. — Mi lesz belőled ? Hogyan érhetett ez a szörnyű átok ? Miért vert így meg engem az Isten ? Fájdalmas szavak voltak, mint amilyenek kántortanító korában hagy­­ták el az ajkát, mikor temetéseken búcsúztatott. Az ajtót bezárta, a kulcsot a párnája alá tette s azt mondta, hogy inkább az Istennel is harcba elegyedik, de arról, hogy Szép Ilonka a Jóska felesége legyen, senki még csak álmodni se merjen. —■ Inkább örökre megátkoztak kislányom, hogy se az ég ne fogad­­jon be, se a föld. Az ágyon félre dőlt, takarót húzott magára s reszketett, mintha hideg rázta volna. Szép Ilonka meg azon gondolkodott, hogy vájjon elmentbe már Jóska a kakasól mellől ? Az ablakhoz lopózott, a függönyt széthúzta s kikukucskált egy kicsit. A hajnali szürkeség segítségére volt, a kakasólig jól elláthatott, de sem az áldeszkák nem mozdultak meg, se más nem mozgott a kakasól mellett. Sóhajtott egy hosszút, a függönyt összehúzta, levetkőzött s az ágyba bujt. A paplan alatt jobban esik a ridogálás s ha fáj az ember szíve, különösképen jól esik. II. Az ég alja szépen egyenletesen pirosodott, szépen egyenletesen vir­­radt. A Jóska édes anyja a lámpát lecsavarta s miután meggyőződött róla, hogy világítás nélkül is elég világos lesz már, a lámpába fújt. Nem a petróleum miatt, se nem egészen a világosság miatt, hanem tudja a jó ég mi miatt? Jóska a kemence előtt állt, a kierőszakoskodó könnyeit szárítgatta s az is meglehet, hogy azért fújta el az öregasszony a lámpát. A Jóska könnyei miatt. Nem nagyon jó azt nézni , hogy ne lássa az ember.

Next