Nyugat, 1929. július-december (22. évfolyam, 13-24. szám)

1929 / 14. szám - NAGY ENDRE: SZÁRAZ RIPORT Móricz Zsigmond jubileumáról

SZÁRAZ RIPORT Móricz Zsigmond jubileumáról­ ­ Akik szemérmetlen mohóságukkal is meg tudták találni az elége­­dettséget e honban, — úgy tudom — neheztelnek Móricz Zsigmondra. Életük kellemes kulisszáira ráfesttették maguknak engedelmes írókkal a «nép»-et is, ezt a bohókás, mulattató, együgyűen furfangos, bommot­ gyártó, közvetetlenül célbataláló erotikájú, táncra,dalra mindig hajlandó komédiás struppot. — Móricz Zsigmond parasztja tehát mulatság­rontó leleplezés volt a számukra. Tehát nemcsak mint Móricz Zsigmond írói zsenijének tisztelője, hanem mint elszánt, komor pőrének fogadatlan prókátora is örömmel kísértem el őt szülőfalujába, amely lelkét a maga képével megrakva el­­indította őt dicsőséges útjára.) Tiszacsécse a trianoni határ mellett van, a Tisza partján. Azt hi­­szem, lakossága alig haladja meg az ezer lelket. A Tisza már itt tekintél­lyes alföldi folyó, s jóval nagyobb, mint a Majna, amely Würzburgot és még egy sor várost viziútjával hatalmas kereskedőteleppé gazdagított. Termőföldje felületes riporteri megítélésem szerint kitűnő. A diófák csudálatos magasra nőnek, Móricz Zsigmond szülőházának udvarán van egy szederfa, amely a kaliforniai cédrusok méreteivel terebélyesedik. Azt mondják, hogy errefelé ez általános jelenség. Még egy adatom van a termőföld gazdagságáról: a dúsan növő gaz, amely a vetést ellepi. Láttam búzaföldeket, amelyeken a búza egyáltalán ki se látszott a vad­­virágból. A falu határában lovas bandérium fogadta az ünnepeltet. Négy faluból szedték össze a legényeket és lovakat hozzá. A lovak vékony­ lábú magyar lovak, persze hámból fogták ki őket, nem igen szokták meg a nyerget, de némelyiken gyönyörű, rézveretes, ázsiai fonatú kantár volt. A legények inge;gatyája rojtatlan, ráncozatlan, hétköznapi fehér­­nemű, de kifogástalanul tiszta. A mellény mindegyiknél városi konfek­­ciós ruhadarab, a kalap is. Látszott rajtuk, hogy nem szoktak lóháton járni, mert ha az automobiloktól vadult a ló, bottal ütötték. De vala­­mennyi kitünően ült a nyeregben. A falu valamennyi háza vályogból épült. Nagyon sok a kéménytelen zsúptető. A Móricz Zsigmond szülőháza már tekintélyesebb háznak számítódik. Fatornácos ház, új gazdája palatetőt tétetett rá és az ud­­varra istállót is építtetett. Móricz Zsigmond azt mondja, hogy a régi mohos zsindelytető sokkal szebb volt. Egyáltalán a zsindely az egyetlen patinás építési anyag itt. A kis templom mellett van egy harangláb gerendákból, zsindellyel fedve, a kőrösfői templom stílusában. Ez az egyetlen épület a faluban, amely a muszáj­on túl valami szépség felé törekszik. Az egyetlen magaslat a faluban, amelyre a gyermek sóvárgó fantáziája fölkapaszkodhatik, hogy szétnézzen a világban. Néhány magyar ruhás leány is volt, de népművészetnek, sőt ipar­­kodásnak nyoma se volt a ruháján. A többi selejtes városi ruhába öl­­tözködött. A legények is mintha egy városi zsibárásnál szedték volna

Next