Pintér Jenő: A magyar irodalom története 2. A magyar irodalom a tizenkilencedik században (Budapest, 1938)
A tizenkilencedik század első harmada
Az órákon készülés nélkül jelent meg, együtt mulatott tanítványaival, leckeadás és templombamenés helyett a mezőre vitte őket fűvészkedni. Kihágásaiért az iskolai törvényszék elé idézték, szigorúan megrótták. A fegyelmi eljárás után sem javult, egyik tanárával szemben sértő magatartást tanúsított, ezért megint megbüntették és megfosztották tanítóságától. Könnyelműsége újabb bajokba sodorta. Mikor 1795 húsvétján Halasra küldték legátusnak, az adományok egy részét elköltötte, otthon nem igazolta magát, hanem folytatta rendetlen életét. Az iskolai esküdtszék 1795 nyarán lesújtó módon ítélkezett személyéről: botrányos ügyeiért ünnepélyesen kizárták a debreceni kollégiumból. Pap most már nem lehetett, a kollégium épületébe nem volt szabad belépnie, a tanulókat eltiltották a vele való érintkezéstől, még bizonyítványt sem kapott. A huszonkét éves ifjú megalázva hagyta el özvegy édesanyja házát. Elment Sárospatakra jogot tanulni. Sárospatakon Kövy Sándor volt a magyar törvény előadója, híres református jogtanár, tanítványai érdeklődéssel hallgatták. De Csokonai Vitéz Mihályt nem tudta lekötni a jogtudomány. 1796 nyarán távozott Sárospatakról s Debrecenen és Pesten át Pozsonyba ment, hogy munkáinak kiadót keressen. Pozsonyban éppen akkor ülésezett az országgyűlés, a mágnások és nemesek között pártfogókat szeretett volna találni. Nem akadt sem mecénása, sem kiadója. Költői hetilapot indított, a Diétái Magyar Musát, ebben közölte dolgozatait. Tizenegy számot nyomatott ki a maga költségén, előfizetője kevés akadt, a nyomdásszal is csak nehezen tudott kiegyezni. Ez az egy íven megjelenő szépirodalmi lap adott először képet addigi költői munkásságáról. Versben buzdította a franciák ellen intézkedő magyarokat, ódát intézett a rendekhez, dicsőítette a Habsburgokat. Mint alkalmi költő megismerkedett több előkelő úrral, ettől az időtől kezdve a befolyásos emberek támogatásának keresése végighúzódik egész életén. Az országgyűlési karok és rendek nem méltányolták törekvéseit, 1796 végén vándorútra kelt. Egy ideig régi tanulótársánál, a bicskei református rektornál húzódott meg, azután Komáromban tűnt fel. Itt gyulladt szerelemre Vajda Juliánna iránt. Komáromi ideálját, egy vagyonos gabonakereskedő gyermekét, nagyon szerette, de a leány szülei tudni sem akartak a házasságról. Az ismerőseinek szívességéből tengődő vándorköltőhöz nem adhat.