Pintér Jenő: A magyar irodalom története 2. A magyar irodalom a tizenkilencedik században (Budapest, 1938)
A tizenkilencedik század első harmada
A költő az eposzírók ősi hagyománya szerint nevezi meg tárgyát : «Éneklem a farsang napjait s Dorottyát, Ki látván a dámák bajos állapotját, Karnevál s az ifjak ellen feltámada S diadalmat is ült pártára unt hada, Oly lármát, zendülést, viadalt beszélek, Amilyet nem láttam, mióta csak élek». Karnevál, a farsang istene, elindul Budáról, keresztülmegy a dunántúli tájakon, bevonul Kaposvárra, itt már készen várja a táncmulatság Esterházy herceg kastélyában. Megérkezik a bálra Somogy vármegye nemesifjúsága, megjelennek a szebbnél-szebb somogyi dámák. A vendégek figyelmét két förtelmes külsejű aggnő vonja magára : az egyik Dorottya kisasszony, aki életének hatvanötödik évét tapossa ; a másik Orsolya asszony, ez már öt férjét temette el, de még mindig szaladozik a férfiak után. Karnevál felköszönti az egybegyűlteket s kihirdeti azok neveit, akik ezen a farsangon férjhez fognak menni. Számuk nagyon kevés, a leánysereg elkeseredik. Eris, a viszálykodás istennője, beszáll a kastélyba, a lakoma alkalmával fánk alakjában lenyeleti magát Dorottyával, az öreg leány keserves panaszokra fakad s bosszúból hadat indít a házasságtól idegenkedő ifjak ellen. A dámák csatarendbe sorakoznak. A férfiak és nők között elkeseredett küzdelem indul meg, de a férfiak győznek, mert vezérük, Opor, házassági ajánlattal lép elő s a nők csatarendje mindjárt összeomlik. A férjhezmenésért epedő leányok földredobják a vezéri divánt, Dorottya összezúzza magát. Beköszönt a hajnal, megjelenik Vénusz. A szerelem istenasszonya rendet teremt a háborúskodó felek között, a leányoknak férjeket ígér, az ismét megszépült Dorottyát összeházasítja Oporral. A költőt Pope Sándor komikus eposza, az Elrablott Hajfürt vezette Dorottyája megírásának gondolatára. Az angol eposz hőse, a gyönyörű Belinda a civakodás gonosz szellemétől, Umbrieltől felizgatva, csatára vezeti a királyi udvar hölgyeit a gavallérok ellen, mert hajfürtjét az egyik lord levágta, nagy küzdelem után legyőzi az ellenséges tábort, de hajfürtjét nem kapja vissza, elrablott kincsét a sylphek a holdban helyezik el. A magyar eposzíró Pope hőskölteményét francia prózai fordításban olvasta s amint Vergilius Homerostól és amint Pope Boileau-tól, akként tanult ő az angol költőtől. Nem vált Pope önállótlan utánzójává, csak indítékokat kölcsönzött tőle. Hőséül ő is olyan nőt választott, akit érzelmeiben mélyen megsértenek s aki a felsőbb hatalmak közbejátszásával indítja harcba társnőit a férfiak ellen , de Belinda