Pintér Jenő: A magyar irodalom története 2. A magyar irodalom a tizenkilencedik században (Budapest, 1938)
A tizenkilencedik század első harmada
71 művészi alkalmazásában. Kár, hogy költeményeinek jelentékeny részét teleszórta görög-római mitológiai nevekkel: a Múzsák, Tritonok, Nimfák, Gráciák, Kalliope, Klio, Ámor, Venus, Mars, Bacchus emlegetésével. Ez az ókori névkultusz iskolai tanulmányainak és az akkori írói divatnak eredménye. Görög-latin vonatkozásaival itt-ott elhomályosította világos stílusát. Hasonló idegenszerűséggel hat a korabeli társalgó nyelvben használatos német és francia szók sűrű alkalmazása. Ha valami, ez a ma már nehezen érthető görög, latin, német, francia szódíszítés teszi a modern olvasó előtt kevésbbé élvezhetővé költészetét. Kiadások. — Csokonai Vitéz Mihály költeményei az 1790-es évek elejétől kezdve jóideig inkább csak kéziratban forogtak az olvasók kezén. Mutatványokat a bécsi Magyar Hírmondó, a kassai Magyar Museum és a pesti Uránia közölt belőlük. — Diétái Magyar Masa■ Pozsony, 1796. (Szépirodalmi folyóirat. Tizenegy száma jelent meg Weber Simon Péter pozsonyi nyomdász betűivel. Minden közleményét a költő írta, ő űzette a nyomdát is.) — Ódák, Nagyvárad, 1805. (A versgyűjtemény a költő halála után jelent meg. Nemcsak ódákat foglal magában, hanem más műfajú költeményeket is.) — Lilla: Érzékeny dalok. Nagyvárad, 1805. (A költő ehhez a halála után közrebocsátott gyűjteményéhez értékes élőbeszédet írt, ebben utalt arra, hogy Kisfaludy Sándor a Kesergő Szerelem kinyomtatásával megelőzte a Lilla-ciklus kiadását.) — Csokonai Vitéz Mihály poétái munkái. Négy kötet. Bécs, 1813. (Márton József bécsi tanár kiadása.) — Csokonai Mihály minden munkái. Kiadta Dr. Schedel Ferenc. Pest, 1844. (Toldy Ferenc gyűjteménye. A későbbi kiadások szövegei Harsányi István és Gulyás József három kötetéig ezen a gyűjteményen alapulnak.) —Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Három kötet. Budapest, 1922. (Harsányi István és Gulyás József teljes kiadása : valamennyi gyűjtemény között a legjobb.) Csokonai Vitéz Mihály Dorottyája. Komikus eposzát, a Dorottyát (1799), dunántúli barangolásai idején írta. Élőbeszédében elmondja a «furcsa vitézi versezet» eredetét. Somogy vármegyében sok jó napot töltött, elég alkalma volt megfigyelni, mennyire lelkesednek a nők a farsangolásért. Mint mindenütt az országban, itt is sok mintát talált Dorottya alakjának megteremtéséhez. Mulatságos történetet eszelt ki,, képzelt alakokat sorakoztatott hőse köré, felszerelte költeményét eposzi kellékekkel. Amit versbe foglalt, az nem igaz történet, még kevésbbé paszkvillás, sőt nem is szatira. Senkit sem akart sérteni versével, legkevésbbé a somogyiakat, ezek maguk is jót nevettek, amikor kéziratát felolvasta.