Lukács György (szerk.): A magyar művelődés története. A magyar munka eredményei az emberi művelődés terén 2. (Budapest, 1929)

Magyar művészet

követelte, hogy Nemzeti Színház épüljön a fővárosban. 1837-ben nyílt meg a nemzeti színészet és a nemzeti zene új hajléka. Ebben is felváltva színi és operai előadások tartottak. Csakhamar Erkel Ferenc veszi át az opera vezetését és itt kezd szárnyat bontani a magyar műzenének út­törője. Mint a színháznak első karmestere, abban az előnyös helyzetben volt, hogy operáit maga taníthatta be és vezényelhette. Erkel volt az első, ki magyar irályú operákat írt, melyeknek szövegét is a magyar történelem­ből merítette. Számos dalműve közül még ma is műsoron van két leg­népszerűbb operája: Hunyadi László és Bánk bán. E művek európai szempontból is jelentős zenei alkotások. Külföldi érvényesülésüket csupán a magyar tárgyú szövegek akadályozták. A magyar himnusz szerzője is Erkel Ferenc. 1853-ban a Filharmóniai Társulatot alapította s ezáltal a magyar zenei életet egy fontos művészi tényezővel gazdagította. Ugyan­akkor, mikor Erkel Ferenc itthon bontotta ki a magyar nemzeti művé­szet zászlaját, Liszt Ferenc mint zongoraművész hódította meg Európát. Magyar rapszódiáival megismerteti és megkedvelteti mindenütt a magyar zenét. A nagy árvíz, mely 1836-ban Budapest nagy részét elpusztította, megdobbantja hazafias szívét. Haza siet, hangversenyeket rendez az ár­­­vízkárosultak javára és hallatlan ünneplésben részesül. De ő, bár mindig és mindenütt szeretettel emlékezik meg hazájáról és anélkül, hogy ki­­vetkőződnék magyarságából, mint művész — az egész világé. Weimarban barátai, tisztelői és tanítványai körében zenei központot teremt. Mint Wagner zenéjének egyik legnagyobb híve és támasza, terjeszti az új zenei irányt és eszméket. Ugyanakkor ő is legszebb műveit írta meg, melyek mind magyar szívének sugallatai. Legnagyobb alkotásai: Szent Erzsébet legendája, a magyar Koronázási és az Esztergomi mise magyar műveknek tekinthetők, mert nemcsak hogy telítve vannak magyar témák és motívu­mokkal, hanem mert e művek gondolat- és érzelmi világa is magyar. E nagyszabású művek bemutató előadásai Budapesten, illetve Esztergom­ban tartattak meg. Liszt 1874-ben megbízást kapott a magyar kormánytól egy zenei fő­iskola szervezésére. Liszt mindig ragaszkodott hazájához és váltig hir­dette, hogy addig, míg a fiatalságnak nem nyuttatik alkalom alapos zenei kiképzésre, nem fog a magyar zeneművészet felvirágozni, így tehát elfogadta a megbízatást s 1875-ben megnyílt az ő égisze és vezetése alatt az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia. Ezen időtől kezdve minden esztendőben néhány téli hónapot Budapesten töltött s itt is, úgy mint Weimarban, olyan szellemi központot teremtett, melyben az arisztokrácia legkiválóbb tagjai találkoztak a tudományos és művészvilág kitűnőségeivel. Persze a kül- és belföldi tanítványok serege állandóan körülrajongta a mestert. Liszt tehát életének utolsó korszakában, majdnem 11 évig, állandó kap­csolatot tartott fenn hazájával. Hogy mennyire a szívén hordta a magyar

Next