Lukács György (szerk.): A magyar művelődés története. A magyar munka eredményei az emberi művelődés terén 2. (Budapest, 1929)
Magyar művészet
követelte, hogy Nemzeti Színház épüljön a fővárosban. 1837-ben nyílt meg a nemzeti színészet és a nemzeti zene új hajléka. Ebben is felváltva színi és operai előadások tartottak. Csakhamar Erkel Ferenc veszi át az opera vezetését és itt kezd szárnyat bontani a magyar műzenének úttörője. Mint a színháznak első karmestere, abban az előnyös helyzetben volt, hogy operáit maga taníthatta be és vezényelhette. Erkel volt az első, ki magyar irályú operákat írt, melyeknek szövegét is a magyar történelemből merítette. Számos dalműve közül még ma is műsoron van két legnépszerűbb operája: Hunyadi László és Bánk bán. E művek európai szempontból is jelentős zenei alkotások. Külföldi érvényesülésüket csupán a magyar tárgyú szövegek akadályozták. A magyar himnusz szerzője is Erkel Ferenc. 1853-ban a Filharmóniai Társulatot alapította s ezáltal a magyar zenei életet egy fontos művészi tényezővel gazdagította. Ugyanakkor, mikor Erkel Ferenc itthon bontotta ki a magyar nemzeti művészet zászlaját, Liszt Ferenc mint zongoraművész hódította meg Európát. Magyar rapszódiáival megismerteti és megkedvelteti mindenütt a magyar zenét. A nagy árvíz, mely 1836-ban Budapest nagy részét elpusztította, megdobbantja hazafias szívét. Haza siet, hangversenyeket rendez az árvízkárosultak javára és hallatlan ünneplésben részesül. De ő, bár mindig és mindenütt szeretettel emlékezik meg hazájáról és anélkül, hogy kivetkőződnék magyarságából, mint művész — az egész világé. Weimarban barátai, tisztelői és tanítványai körében zenei központot teremt. Mint Wagner zenéjének egyik legnagyobb híve és támasza, terjeszti az új zenei irányt és eszméket. Ugyanakkor ő is legszebb műveit írta meg, melyek mind magyar szívének sugallatai. Legnagyobb alkotásai: Szent Erzsébet legendája, a magyar Koronázási és az Esztergomi mise magyar műveknek tekinthetők, mert nemcsak hogy telítve vannak magyar témák és motívumokkal, hanem mert e művek gondolat- és érzelmi világa is magyar. E nagyszabású művek bemutató előadásai Budapesten, illetve Esztergomban tartattak meg. Liszt 1874-ben megbízást kapott a magyar kormánytól egy zenei főiskola szervezésére. Liszt mindig ragaszkodott hazájához és váltig hirdette, hogy addig, míg a fiatalságnak nem nyuttatik alkalom alapos zenei kiképzésre, nem fog a magyar zeneművészet felvirágozni, így tehát elfogadta a megbízatást s 1875-ben megnyílt az ő égisze és vezetése alatt az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia. Ezen időtől kezdve minden esztendőben néhány téli hónapot Budapesten töltött s itt is, úgy mint Weimarban, olyan szellemi központot teremtett, melyben az arisztokrácia legkiválóbb tagjai találkoztak a tudományos és művészvilág kitűnőségeivel. Persze a kül- és belföldi tanítványok serege állandóan körülrajongta a mestert. Liszt tehát életének utolsó korszakában, majdnem 11 évig, állandó kapcsolatot tartott fenn hazájával. Hogy mennyire a szívén hordta a magyar