Lukács György (szerk.): A magyar művelődés története. A magyar munka eredményei az emberi művelődés terén 2. (Budapest, 1929)
Magyar művészet
nek felejthetetlen Erzsébet királynénk kedvenc dalát, a „Lehullott a rezgő nyárfa“ címűt is köszönhetjük. II. Rákóczi Ferenc udvaránál egy nő vezette a zenekart: Czinka Panna, ki szintén országos hírnek és közkedveltségnek örvendett. Zeneileg azonban nagy bajt okoztak a cigányok a magyar zenének, mert ők előadásukba belevitték atavisztikus, cigányos előadási modorukat. A legszebb, legegyszerűbb és legnemesebben ívelt magyar népdalt is ornamentikával és fiuráturákkal cifrázták el. Ez okozhatta Liszt Ferenc súlyos tévedését is, melynek a „Des bohémiens et de leur musique en Hongrie“ című művében kifejezést is adott, hogy t. i. a magyar zene tulajdonképen cigányzene és ez a cigányok nemzeti eposza. E téves állítását Liszt későbben teljesen és töredelmesen visszavonta. Nálunk a cigányzenekarok előbbi nagy jelentőségüket nemzeti zeneművészetünk szolgálatában álló művészi zenekarok működése és terjeszkedése folytán elvesztették. Ma már csak az a hivatásuk, hogy tüzes és színes játékukkal szórakoztassák közönségüket szép magyar nóták előadásával. A külföldön is, bárhol lépnek fel, nagy elismerésben részesülnek. A magyar nemzeti zeneművészet születése összeesik a nemzeti ébredés nagy korszakával. A XIX. század elején mindenki érezte az országban, hogy a magyar nemzet csak úgy tarthatja fenn magát, ha a nagy nyugati kultúrnemzetek szellemi nívóját eléri és nemzeti sajátosságait saját kultúrájába és műveltségébe beleviszi és fejleszti. Nagy hazafiak, mint Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos, lángelméjű költők, mint Vörösmarty, Arany, Jókai és Petőfi, hozzájárultak a nagy átalakuláshoz. Zenei téren két ember születése és működése döntő befolyást gyakorolt a magyar zeneművészet keletkezésére és fejlődésére. Erkel Ferenc 1810- ben, Liszt Ferenc 1811-ben született. Ugyanakkor azonban már mozgalom indult úgy Budapesten, mint több nagyobb vidéki városban zeneiskolák felállítása érdekében. Köztudatba ment át az a meggyőződés, hogy ameddig fiatalságunk nem részesülhet rendes zenei oktatásban, addig Magyarországon igazi művészet nem fejlődhetik. E mozgalom eredményekép 1826-ban megalakult a Pest-Budai Hangászegyesület, mely későbben mint Nemzeti Zenede működik tovább. A vidék sem maradt el s gyors egymásutánban keletkeznek zeneiskolák Kolozsvárott, Aradon, Miskolcon, Győrött, Sopronban és Pozsonyban. Budapesten felépült a Városi Színház, mely felváltva operai és színielőadásokat rendezett. A színház ünnepélyes megnyitása 1812 február 9-én arról nevezetes, hogy ez előadásnak alkalmi darabjaihoz a zenét Beethoven írta. A két darab címe: Szent István király és Athén romjai. E művek a Beethoven-centenárium alkalmából Budapesten és Bécsben ismét előadattak. A Városi Színházon nem volt áldás, mert 1847-ben leégett. De már e színház pusztulását megelőzőleg az egész ország közvéleménye 339 22*