Műemléklap, 1999 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám
NAPIRENDEN5 VÉDETTSÉGRE JAVASOLOM... a budapesti Jókai-Feszty-házat A Jókai-Feszty-ház a Bajza és a Kmetty utcák sarkán, az Epreskert tőszomszédságában áll (VE, Bajza u. 39). Építtetői és első lakói Jókai Mór, nevelt lánya, Jókai Róza és férje Feszty Árpád festőművész voltak. Feszty Árpád 1889. augusztus 7-én vette feleségül Jókai Rózát. Nászútjuk után a hatvanötödik évében járó, három éve Özvegy Jókaival együtt egy Andrássy úti bérleménybe költöztek. Ezt azonban - bár mérete megfelelő volt és műteremmel is rendelkezett - csak ideiglenes megoldásnak szánták: már Velencében elkezdték vásárolni a bútorokat, dísztárgyakat építendő új házakba. A telek a főváros tervezett „művészfertályának” része volt; a város ezen a területen jutányos áron engedett át házhelyeket festőknek és szobrászoknak mütemes lakóházak építésére. Feszty Árpád révén jutottak a telekhez, akinek testvére Feszty Gyula (a Feszty-testvérek közül nemcsak Adolf volt építész) építette fel a házat, a költségeket pedig - úgy tűnik - Jókai állta. Unokahúga, Vali Mari ezt így írja le: Jókai „boldogan emlegette el, hogy házat fognak építeni azon a területen, ahol a város olcsó árért enged át telkeket a festőművészek és szobrászok műtermeit magában foglaló épületek számára, így Árpád fiam révén sokkal olcsóbban juthatunk az ő céljainak is megfelelő szép lakáshoz. Gyula fivére atyafiságos árszabással készíti a tervrajzot és a költségvetést, én meg majd csak kapok tisztességes kölcsönt az építkezéshez, mit a jó Isten és tollam segítségével, reménylem, hogy letörleszthetek.” A végleges tervek 1890 nyarára, a ház maga 1892-ben készült el. Ami külalakját és belső elrendezését illeti, a Vasárnapi Újságban közölt tudósítás szerint „Feszty Árpádnak támadt az a szerencsés ötlete, hogy eltérve a szokásos építészeti sablontól, egy minden tekintetben kiváló alkotással gazdagítsa a művésztelepet. Többször tartózkodván Velencében, tanulmányozta a kisebb paloták építészeti stílusát. Egyes részleteket lerajzolt, sőt, amennyire lehetséges volt, megszerzett a romladozó palotákból oly értékes és használható kisebb darabokat, melyek a modern építkezés keretében felhasználhatóak. Ilyen például a két kőoroszlán, néhány ablakdíszítés, ajtók, ajtófélfák s a műterem berendezésének számos darabja. Feszty kis mintát készített előbb papírból, s ezt adta át az építészeknek. Ennek alapján építették a modern kényelem minden igényének megfelelő lakóházat.” Alaprajzát két, egymáshoz kapcsolódó, de egymás mellett kissé eltolt síkidom, egy téglalap és egy négyzet (egyik sarka lemetszve) alkotja. A négyzet alaprajzú részben kapott helyet a műterem, a téglalap alakúba kerültek a lakóhelyiségek. A műterem tetejének gerincmagassága nagyjából megegyezik a lakórész párkánymagasságával. A Bajza utcai homlokzat emeletét kőkorlátos erkély tagolja. A ház beosztásáról: a szuterénben a házmesterlakás és a kiszolgáló helyiségek, tüzelőraktárak, a földszinten egy szalon és öt szoba, az emeleten az ebédlő, egy másik kamra, az inas-, a háló-, a dolgozó- és még egy szoba volt. A földszintet lakták Fesztyék, az emeletet Jókai. Az ebédlőt közösen használták, ennek megfelelően a lépcsőházból, Jókai dolgozószobájából és a műterem galériájáról is meg lehetett közelíteni. A homlokzaton a velenceies elemek valóban nagyon karakterisztikusak: tükörbe foglalt, szamárhátíves záródású ablakok, alacsony kőbábos korlátú, egy tengelynyi szélességű erkéllyel, többféle felületmegmunkálási mód a homlokzaton (tégla- és vakolt felületek váltakozása), a középtengely kiemelése (Velencében a piano nobile középrésze rendszerint nyitott árkádsoros, itt a méretekből és az éghajlatból következően ezt nagyméretű ikerablak pótolja), domborművek, medaillonok elhelyezése a homlokzaton és az ablakot befoglaló tükrökben (az ásvai Jókai- és a martosi Feszty-család címerein kívül „Zala György és Donáth Gyula művészi alkotásaikkal díszítették az épületet. Zala byzanti stílben tartott csoportozatot mintázott (keresztre feszítés); Donáth egy velenczei szerelmi idyllt.” A ház hamarosan a művészeti élet középpontja lett, „ahol régóta praktikusan megoldották azt a kérdést, amely fölött itt és, ott is akadémikus vitát folytatnak a fővárosi társaságban: a budapesti szalonélet kérdését” - írta Herczeg Ferenc, aki maga is a szalon rendszeres látogatói, nevezetes vendégei közé tartozott. A pezsgő szalonéletnek és Fesztyék és Jókai idilli együttélésének Jókai második házassága vetett véget. 1899-ben feleségül vette a nálánál több, mint ötven évvel fiatalabb színésznőt, Nagy Bellát. Ez a lépése országos megütközést keltett és megosztotta családját is; egy szerencsétlen incidenst követően Jókai és felesége nászútjuk után már nem is mentek vissza a Bajza utcai házba, egy Erzsébet körúti házba költöztek, ahol Jókai haláláig lakott. Jókai elköltözése után Fesztyék még néhány évig fenn tudták tartani a házat, de 1907-ben el kellett adniuk. A Petőfi Társaság vette meg (melynek első elnöke egyébként maga Jókai volt), Petőfi-Jókai múzeum céljára. A Vágó-testvérek által tervezett átalakítási munkálatok a műterem sarkára henger alakú, kúptetős bejárati csarnok került a látogatók fogadására, a belsőben egy-két közfalat áthelyeztek - befejezése után, ünnepélyes külsőségek közepette a múzeum 1909-ben nyílt meg. Petőfi a földszinti tereket kapta meg, Jókai az emeletiekbe, régi lakásába „költözött vissza”. Az anyagi terheket azonban a Társaság sem sokáig bírta: 1925-ben kénytelen volt eladni a házat a magyar államnak örökös használati jogának fenntartásával, azzal, hogy annak a tulajdonosváltás után is a magyar irodalom ügyét, Petőfi és Jókai kultuszát kell szolgálnia. 1944- ben a Társaság megszűnt létezni, a háború után a múzeum anyagát - az épületet ért károk miatt átadták a BTM-nek, innen került az 1954- ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, amely 1957-ben kapott önálló otthont a Károlyi palota épületében. 1957-től a házat a Természettudományi Múzeum Embertani Tára használta, társbérletben egy magánlakással. Kiköltözésük után, 1999. ősz elején adták át az épületet a Képzőművészeti Főiskolának. Az épület külseje, belső elrendezése - bár az évtizedek folyamán elszenvedett kisebb változásokat - nagyjából az építéskori állapotot mutatja. A műemlékké nyilvánítást a Természettudományi Múzeum kezdeményezte és a ház (főként kultúrtörténeti) jelentőségére való tekintettel jelenleg folyamatban van. A tulajdonosváltással remélhetőleg együttjáró helyreállítás során ügyelni kellene a még meglevő eredeti elemek (nyílászárók, zárak, kilincsek, mennyezeti stukkó stb.) és alaprajz megőrzésére - ha már az 1925-ös szerződés fentebb említett kikötését ismételten figyelmen kívül hagyták. Borossay Katalin Reprodukciók: Galacam Estatia