Műemléklap, 1999 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 12. szám

NAPIRENDEN5 VÉDETTSÉGRE JAVASOLOM... a budapesti Jókai-Feszty-házat A Jókai-Feszty-ház a Bajza és a Kmetty utcák sarkán, az Epreskert tőszomszédságában áll (VE, Bajza u. 39). Építtetői és első lakói Jókai Mór, nevelt lánya, Jókai Róza és férje Feszty Árpád festőművész voltak. Feszty Árpád 1889. augusztus 7-én vette feleségül Jókai Rózát. Nászútjuk után a hatvan­ötödik évében járó, három éve Özvegy Jókaival együtt egy Andrássy úti bérleménybe költöz­tek. Ezt azonban - bár mérete megfelelő volt és műteremmel is rendelkezett - csak ideigle­nes megoldásnak szánták: már Velencében el­kezdték vásárolni a bútorokat, dísztárgyakat építendő új házakba. A telek a főváros tervezett „művészfertályá­­nak” része volt; a város ezen a területen jutá­nyos áron engedett át házhelyeket festőknek és szobrászoknak mütem­es lakóházak építésére. Feszty Árpád révén jutottak a telekhez, akinek testvére Feszty Gyula (a Feszty-testvérek kö­zül nemcsak Adolf volt építész) építette fel a házat, a költségeket pedig - úgy tűnik - Jókai állta. Unokahúga, Vali Mari ezt így írja le: Jókai „boldogan emlegette el, hogy házat fognak építe­ni azon a területen, ah­ol a város olcsó árért enged át telkeket a festőművészek és szobrászok műter­meit magában foglaló épületek számára, így Árpád fiam révén sokkal olcsóbban jut­hatunk az ő céljainak is megfelelő szép lakás­hoz. Gyula fivére atyafiságos árszabással ké­szíti a tervrajzot és a költségvetést, én meg majd csak kapok tisztességes kölcsönt az építkezés­hez, mit a jó Isten és tollam segítségével, reménylem, hogy letörleszthetek.” A végleges tervek 1890 nyarára, a ház maga 1892-ben készült el. Ami külalakját és belső elrendezését illeti, a Vasárnapi Újságban közölt tudósítás szerint „Feszty Árpádnak támadt az a szerencsés ötle­te, hogy eltérve a szokásos építészeti sablon­tól, egy minden tekintetben kiváló alkotással gazdagítsa a művésztelepet. Többször tartóz­kodván Velencében, tanulmányozta a kisebb pa­loták építészeti stílusát. Egyes részleteket le­rajzolt, sőt, amennyire lehetséges volt, megszer­zett a romladozó palotákból oly értékes és hasz­nálható kisebb darabokat, melyek a modern építkezés keretében felhasználhatóak. Ilyen pél­dául a két kőoroszlán, néhány ablakdíszítés, ajtók, ajtófélfák s a műterem berendezésének számos darabja. Feszty kis mintát készített előbb papírból, s ezt adta át az építészeknek. Ennek alapján építették a modern kényelem minden igényének megfelelő lakóházat.” Alaprajzát két, egymáshoz kapcsolódó, de egymás mellett kissé eltolt síkidom, egy tégla­lap és egy négyzet (egyik sarka lemetszve) al­kotja. A négyzet alaprajzú részben kapott he­lyet a műterem, a téglalap alakúba kerültek a lakóhelyiségek. A műterem tetejének gerinc­magassága nagyjából megegyezik a lakórész párkánymagasságával. A Bajza utcai homlok­zat emeletét kőkorlátos erkély tagolja. A ház beosztásáról: a szuterénben a házmes­terlakás és a kiszolgáló helyiségek, tüzelőraktárak, a földszinten egy szalon és öt szoba, az emeleten az ebédlő, egy másik kamra, az inas-, a háló-, a dolgozó- és még egy szoba volt. A földszintet lak­ták Fesztyék, az emeletet Jókai. Az ebédlőt közösen használták, ennek megfelelően a lép­csőházból, Jókai dolgozószobájából és a műte­rem galériájáról is meg lehetett közelíteni. A homlokzaton a velenceies elemek való­­ban nagyon karakterisztikusak: tükörbe foglalt, szamárhátíves záródású ablakok, alacsony kő­­bábos korlátú, egy tengelynyi szélességű er­kéllyel, többféle felületmegmunkálási mód a homlokzaton (tégla- és vakolt felületek válta­kozása), a középtengely kiemelése (Velencében a piano nobile középrésze rendszerint nyitott árkádsoros, itt a méretekből és az éghajlatból következően ezt nagyméretű ikerablak pótol­ja), domborművek, medaillonok elhelyezése a homlokzaton és az ablakot befoglaló tükrök­ben (az ásvai Jókai- és a martosi Feszty-család címerein kívül „Zala György és Donáth Gyula művészi alkotásaikkal díszítették az épületet. Zala byzanti stílben tartott csoportozatot min­tázott (keresztre feszítés); Donáth egy velenczei szerelmi idyllt.” A ház hamarosan a művészeti élet közép­pontja lett, „ahol régóta praktikusan megoldot­ták azt a kérdést, amely fölött itt és, ott is aka­démikus vitát folytatnak a fővárosi társaságban: a budapesti szalonélet kérdését” - írta Herczeg Ferenc, aki maga is a szalon rendszeres látoga­tói, nevezetes vendégei közé tartozott. A pezsgő szalonéletnek és Fesztyék és Jó­kai idilli együttélésének Jókai második házas­sága vetett véget. 1899-ben feleségül vette a nálánál több, mint ötven évvel fiatalabb színész­nőt, Nagy Bellát. Ez a lépése országos meg­ütközést keltett és megosztotta csa­ládját is; egy szerencsétlen inci­denst követően Jókai és felesége nászútjuk után már nem is men­tek vissza a Bajza utcai házba, egy Erzsébet körúti házba költöztek, ahol Jókai haláláig lakott. Jókai elköltözése után Fesz­tyék még néhány évig fenn tud­ták tartani a házat, de 1907-ben el kellett ad­niuk. A Petőfi Társaság vette meg (melynek első elnöke egyébként maga Jókai volt), Pe­­tőfi-Jókai múzeum céljára. A Vágó-testvérek által tervezett átalakítási munkálatok­­ a műte­rem sarkára henger alakú, kúptetős bejárati csar­nok került a látogatók fogadására, a belsőben egy-két közfalat áthelyeztek - befejezése után, ünnepélyes külsőségek közepette a múzeum 1909-ben nyílt meg. Petőfi a földszinti tereket kapta meg, Jókai az emeletiekbe, régi lakásába „költözött vissza”. Az anyagi terheket azonban a Társaság sem sokáig bírta: 1925-ben kénytelen volt eladni a házat a magyar államnak örökös használati jo­gának fenntartásával, azzal, hogy annak a tu­lajdonosváltás után is a magyar irodalom ügyét, Petőfi és Jókai kultuszát kell szolgálnia. 1944- ben a Társaság megszűnt létezni, a háború után a múzeum anyagát - az épületet ért károk miatt­­ átadták a BTM-nek, innen került az 1954- ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, amely 1957-ben kapott önálló otthont a Kár­olyi palota épületében. 1957-től a házat a Ter­mészettudományi Múzeum Embertani Tára használta, társbérletben egy magánlakással. Ki­költözésük után, 1999. ősz elején adták át az épületet a Képzőművészeti Főiskolának. Az épület külseje, belső elrendezése - bár az évtizedek folyamán elszenvedett kisebb vál­tozásokat - nagyjából az építéskori állapotot mutatja. A műemlékké nyilvánítást a Termé­szettudományi Múzeum kezdeményezte és a ház (főként kultúrtörténeti) jelentőségére való tekintettel jelenleg folyamatban van. A tulaj­donosváltással remélhetőleg együttjáró helyre­állítás során ügyelni kellene a még meglevő eredeti elemek (nyílászárók, zárak, kilincsek, mennyezeti stukkó stb.) és alaprajz megőrzé­sére - ha már az 1925-ös szerződés fentebb említett kikötését ismételten figyelmen kívül hagyták. Borossay Katalin Reprodukciók: Galacam­ Estatia

Next