Örökségvédelem, 2002 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1-2. szám
ÖRÖKSÉGVÉDELEM 2002. JANUÁR-FEBRUÁR hiszen abban is valamiféle történeti érték testesül meg- A javítás pontos ideje ismeretlen előttünk. Készülhetett a XIX., de még inkább a XVIII. században. Leginkább az az időpont tűnik valószínűnek, amikor a kápolna mellé megépítik a második emeletet. Erről viszont tudjuk, hogy a XVIII. század vége felé készült. Érdekes lehet ebből a szempontból a rekonstrukcióhoz használt ólomtartalmú festékanyag is, amely azt mutatja, hogy a kivitelező nem volt a falképek javításában járatos személy. Az ólomfehér csak a táblakép festészetben használatos. A XVII. századból ismerünk is valakit, Grundmann Bazil személyében, aki egészen 1798- ban bekövetkezett haláláig Eszterházán élt, és mint udvari festő tevékenykedett. A felvetett kérdések mindegyike jogos volt. Nem a falképnek valamiféle kopottságáról volt szó, ahol a ,a vita általában a kiegészítés, a retus mértékéről folyik, hanem két olyan felülethiány pótlásáról, amely teljes mértékben elpusztult. A hiányokon túl pedig, attól élesen elválva ott van Mildorfer kifogástalan munkája, amely minden apró részletében őrzi a festői indulatokat, a kéz legapróbb rezdüléseit. Végül is az ablakok melletti falszakasz alaposabb kutatását kértük. A kutatás eredményességére okot szolgáltatott az a körülmény, hogy az egykori „restaurátor” nem csak a fal- és vakolatpótlás helyeire festett rá, hanem a szélektől kifelé haladva bele-belenyúlt a megmaradt eredeti festésrészletekbe is, elfedve az ott lévő kompozíciós elemeket. E kompozíciós elemek nyoma itt-ott még kivehető volt. Abban lehetett reménykedni, hogy az átfestések és levakolások eltávolítása után olyan új formai részletekre bukkanhatunk, amelyek jelentős segítséget nyújthatnak a további lépések megtételéhez. És valóban, számtalan „régi-új" dolog került napvilágra. A ablakok felett felhőkön ülve egy-egy angyalfigura töredéke vált láthatóvá. Alattuk falpillérek részletei tűntek elő, amelyek ívesen kinyúlva és csigavonalban végződve támasztották alá a felette lévő párkányzatot. E falpillérek között posztamensek helyezkedtek el, amelyeknek lábazati indítását is sikerült napvilágra hozni. Bizonyossá vált, hogy egykor az elpusztult részen a balusztrád folytatódott. Szerkesztéssel az ott lévő „babák" számát is meg lehetett határozni. Lényegében Mildorfer festésének minden fontos kompozíciós elemére sikerült rátalálni. A festéskiegészítés legbizonytalanabb eleme az egykori posztamens formai kialakítása volt. Ez egykoron éppen az ablak helyén volt látható és néhány lábazati elem kivételével teljesen elpusztult. Mivel léte a lábazati elemek miatt bizonyított volt, úgy gondoltuk, hogy a lehető legegyszerűbb formai megoldással rekonstruáljuk. Teljes elhagyására azért nem kerülhetett sor, mert szerkezetét tekintve szorosan összefüggött az egyéb rekonstruált elemekkel, leginkább a balusztrád többi elemével. Ha konkrét formájára nézve nem is, de befoglaló méreteire vonatkozóan mégiscsak voltak adataink, így formai megvalósítása mindenképp indokolt. Szélességét egyrészt a megmaradt lábazati részletek, másrészt a „babák” mérete és a közöttük lévő távolság pontosan mérhető értéke határozta meg. Magasságát a meglévő ép posztamens magassági adatai adták. Mindazonáltal, hogy látszatra nagyon sok dolgot kellett rekonstruálni, mégis az a véleményünk, hogy ez volt az a minimum, amit mindenképp végre kellett hajtani a kép eredeti látványának visszaállítása érdekében. Mint látni fogjuk, ez nem mindig mennyiségi kérdés. A rekonstrukción túl némi retusálást is alkalmazni kellett. Az elv itt is azonos volt. Csak hitelesen igazolható formai és színbeli megoldások jöhettek szóba. Nem egészítettük ki például a Szent István mögött segédkező angyal karjának részleteit, mert nem lehetett pontosan tudni, mit is tartott a kezeiben. Ha nem ezt tettük volna, akkor annak az önkényes formaalakítás lett volna a vége. Talán itt említhető meg, hogy nem bíráltuk felül és javítottuk ki azokat az aranyozásra váró felületeket, amelyeket Mildorfer elfelejtett bearanyozni. Végül nem tüntettük el azokat a foltosodásokat sem a lábazati részeken, amelyek minden valószínűség szerint még a festés idejében keletkeztek. A restaurálás munkálatai egyébként a szokásos feladatokból tevődtek össze. Tisztításból, konzerválásból és festéskiegészítésből álltak. Részleteit a munkáról készült dokumentáció tárgyszerű leírása tartalmazza. A feladatokat Angel Radukov és Pintér Attila végezte el 1999-ben. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszületésével rendszeres kiadványaink, a Műemlékvédelem és a Műemléklap tematikája is átalakult, sőt mi több, lapunk neve Örökségvédelemre módosult Mindkét fórum a (tárgyi) kulturális örökségvédelemmel foglalkozik, de más és más megközelítésben. Lapunk zömmel a KÖH mindennapi tevékenységét kívánja bemutatni, ám - mint ahogy korábban - más témákat is tárgyal. A továbbra is kéthavonta megjelenő Örökségvédelem be fogja mutatni a Hivatal igazgatóságait, de arra is sort kerítünk, hogy különféle szakmai kérdéseket is megismerhessenek olvasóink, ugyanakkor folyamatosan tájékoztatni kívánjuk Önöket hétköznapjainkról és ünnepeinkről. Az egykori javítás eltávolítása mellett most már jelentős súllyal estek latba a kutatás során feltárt eredmények. Világossá vált, hogy új festésrekonstrukcióra van szükség, ahol felhasználva a kutatás eredményeit, a lehető leghitelesebb megoldást célszerű megvalósítani. Elemezve az előkerült részleteket, összevetve azokat a megmaradt eredeti részletekkel, kiderült, hogy Mildorfer a festést a boltozat ellipszisének négy tengelyére szerkesztette. Szerencsénkre a két új ablak nagyjából a tengelyek vonalában helyezkedik el, miáltal a posztamens, a posztamenstől jobbra és balra elhelyezkedő balusztrád elemek, valamint a volutában végződő, párkányt alátámasztó falpillérek ideális kiosztás szerint rendeződtek. Ha az ablakokat egykoron nem e tengelyek vonalában, hanem attól jobbra vagy balra eltolva helyezik be, sokkal bonyolultabb lett volna helyzetünk. A festett párkány felett helyet foglaló angyalfigurák is rekonstruálhatókká váltak. Ezek esetében az vezetett minket, hogy lehetőleg a gesztus, a témát illusztrálni kívánó indulat érződjék rajtuk. Restaurálás előtti részlet