Örökségvédelem, 2002 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1-2. szám
2002. JANUÁR-FEBRUÁR ÖRÖKSÉGVÉDELEM Közös erőfeszítés - közös siker Világörökség - Fertő-tó kultúrtáj ERNST BACHER Ausztria csak 1964-ben, tehát igen későn csatlakozott a Világörökség konvencióhoz. Az akkor felállított tentatív lista megkísérelte jelentőségüknek megfelelően és értelemszerűen az egész országra kiterjedően a legjelentősebb épületeket és együtteseket, valamint a természeti örökség fontosabb területeit felsorolni. Természetesen a Fertő-tó egyedülálló földrajzi, kulturális helyzetével, különösen érdekes növény- és állatvilágával, amely évtizedek óta Ausztria határain túlról is vonzotta az érdeklődést és figyelmet, és ezáltal különleges jelentősége az emberek tudatában is meggyökerezett, szerepelt a listán. Ausztriában a történelmi emlékek és természeti örökség védelme jogi szempontból két szinten történik. A műemlékvédelem szövetségi szintű (műemlékvédelmi törvény) kompetenciát bír, a természeti kincsekért a szövetségi tartományok (természetvédelmi törvény) felelősek. A Fertő-tó 1994-ben került a természeti örökség élvonalába, és a világörökség listára történő jelölése a burgenlandi kormányzat illetékes hivatala, a természetvédelem kezdeményezésére történt. A világörökség bizottság tekintettel a javaslat jelentőségére, elfogadta a jelölést, de két, minden tekintetben érthető kritikai megjegyzéssel visszaadta átdolgozásra és új megfogalmazásra. Az egyik érv az volt, hogy mivel határon lévő területről van szó, Ausztria és Magyarország közösen kidolgozott jelölést nyújtson be. A másik kritikai pont a javaslat tartalmi koncepciójára vonatkozott, és az 1990 óta folyamatban levő fejlesztéshez kapcsolódott, amely egységes szemlélet alapján, a kulturális és természeti örökség összekapcsolásának erősítését helyezte előtérbe. A világörökség listája a kulturális emlékek növekvő számú jelölése „kiemelkedő egyetemes értékük" miatt, egyre több kritikus vitát eredményezett: vajon igazságos-e a természet és kultúra szigorú szétválasztása? Miután a „vegyes terület" kifejezés sem oldotta meg a kérdést, egyre inkább a kultúrtáj meghatározás került az előtérbe. A kultúrtáj fogalom tartalmilag és történelmileg a természet és a kultúra összegezéséből alakult ki, amivel a történelmi örökség két dimenziójának integrált összefüggése kapott hangsúlyt. Ausztriára és Magyarországra az a feladat hárult, hogy a Fertő-tavat kiemelkedő kultúrtájként ábrázolja és jelölje a listára. Még akkor is, ha a háborítatlan tó és környéke, különleges állat- és növényvilága jelenti a legfontosabb területet, az igény túlmutat ezen és megfogalmazza a természeti és emberi munkától való függést is. Az ember és környezete évszázados egymásra hatásáról van szó, a tó és környezete kultivációjáról, a természet hasznosításáról, kifejeződése megőrzéséről, ami a különböző szociális és gazdasági elemek szövedékeként, mint kötőanyagok eredményeként jött létre. Erről az oldalról szemlélve, magától értetődőnek tűnik, hogy a kulturális emlékek, a fertődi és nagycenki épületkomplexumok, Ruszt, a pompás és jó állapotú városemlék és sok más érdekes történelmi hivatkozási pont a tavat körülvevő falvakban, a jelölés integrált részei lettek. Az átfogó vizsgálatok, amelyek a kultúra és természet egységére irányultak, az interdiszciplináris kutatásokhoz ebből a szemszögből is egy sor érdekes és különleges adattal szolgáltak. A tartalmi sokrétűség miatt a jelölés kidolgozása csak team-munka keretében volt lehetséges, a kultúra és természet területén működő szakértők bevonásával. Magyar részről a Világörökség Nemzeti Bizottsága szakemberei koordinálták a munkát, osztrák oldalról a burgenlandi kormányzat és a Bundesdenkmalamt (Szövetségi Műemléki Hivatal) munkatársai voltak felelősek az egyes részek kidolgozásáért. Nem kérdés, hogy egy, a határon átnyúló együttműködés esetén szervezési és adminisztratív szempontból bizonyos nehézségekkel kell számolni. De az osztrák és magyar kollégák közötti, a szakmai elkötelezettségből fakadó barátságos együttműködési légkör megoldotta ezt a nehézséget, jó eredményhez vezetett és további sikereket helyez kilátásba. Az elmúlt év decemberétől mindkét ország jelentős, határon átnyúló, világörökség listára felvett kultúrtájat képvisel, és ez is szorosabbá teszi kapcsolatukat. Ebbe a közös fáradozásunk eredményeként létrejött örömbe szomorúság is vegyül Németh Ferenc építész kollégánk halála miatt, akivel az elmúlt években a magyar munkacsoport vezetőjeként baráti munkakapcsolatban dolgoztunk együtt. (A szerző a Bundesdenkmalamt - Szövetségi Műemléki Hivatal nyugalmazott főkonzervátora.) Fordította: Horváth Edina Ruszt belvárosa