Örökségvédelem, 2002 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1-2. szám

2002. JANUÁR-FEBRUÁR ÖRÖKSÉGVÉDELEM Közös erőfeszítés - közös siker Világörökség - Fertő-tó kultúrtáj ERNST BACHER Ausztria csak 1964-ben, tehát igen későn csatlakozott a Világörökség konvenció­hoz. Az akkor felállított tentatív lista megkísérelte jelentőségüknek megfelelő­en és értelemszerűen az egész országra kiterjedően a legjelentősebb épületeket és együtteseket, valamint a természeti örökség fontosabb területeit felsorolni. Természetesen a Fertő-tó egyedülálló földrajzi, kulturális helyzetével, különö­sen érdekes növény- és állatvilágával, amely évtizedek óta Ausztria határain túlról is vonzotta az érdeklődést és fi­gyelmet, és ezáltal különleges jelentősé­ge az emberek tudatában is meggyöke­rezett, szerepelt a listán. Ausztriában a történelmi emlékek és természeti örökség védelme jogi szem­pontból két szinten történik. A műem­lékvédelem szövetségi szintű (műemlék­védelmi törvény) kompetenciát bír, a természeti kincsekért a szövetségi tarto­mányok (természetvédelmi törvény) fele­lősek. A Fertő-tó 1994-ben került a termé­szeti örökség élvonalába, és a világörök­ség listára történő jelölése a burgenlandi kormányzat illetékes hivatala, a termé­szetvédelem kezdeményezésére történt. A világörökség bizottság tekintettel a javaslat jelentőségére, elfogadta a jelö­lést, de két, minden tekintetben érthető kritikai megjegyzéssel visszaadta átdol­gozásra és új megfogalmazásra. Az egyik érv az volt, hogy mivel ha­­táron lévő területről van szó, Ausztria és Magyarország közösen kidolgozott jelölést nyújtson be. A másik kritikai pont a javaslat tartalmi koncepciójára vonatkozott, és az 1990 óta folyamat­ban levő fejlesztéshez kapcsolódott, amely egységes szemlélet alapján, a kulturális és természeti örökség össze­kapcsolásának erősítését helyezte előtér­be. A világörökség listája a kulturális emlékek növekvő számú jelölése „kiemel­kedő egyetemes értékük" miatt, egyre több kritikus vitát eredményezett: vajon igaz­ságos-e a természet és kultúra szigorú szétválasztása? Miután a „vegyes terü­let" kifejezés sem oldotta meg a kérdést, egyre inkább a kultúrtáj meghatározás került az előtérbe. A kultúrtáj fogalom tartalmilag és történelmileg a természet és a kultúra összegezéséből alakult ki, amivel a történelmi örökség két dimen­ziójának integrált összefüggése kapott hangsúlyt. Ausztriára és Magyarország­ra az a feladat hárult, hogy a Fertő-ta­vat kiemelkedő kultúrtájként ábrázolja és jelölje a listára. Még akkor is, ha a háborítatlan tó és környéke, különle­ges állat- és növényvilága jelenti a leg­fontosabb területet, az igény túlmutat ezen és megfogalmazza a természeti és emberi munkától való függést is. Az em­ber és környezete évszázados egymásra hatásáról van szó, a tó és környezete kultivációjáról, a természet hasznosítá­sáról, kifejeződése megőrzéséről, ami a különböző szociális és gazdasági elemek szövedékeként, mint kötőanyagok ered­ményeként jött létre. Erről az oldalról szemlélve, magától értetődőnek tűnik, hogy a kulturális emlékek, a fertődi és nagycenki épületkomplexumok, Ruszt, a pompás és jó állapotú városemlék és sok más érdekes történelmi hivatkozási pont a tavat körülvevő falvakban, a jelölés integrált részei lettek. Az átfogó vizsgá­latok, amelyek a kultúra és természet egységére irányultak, az interdiszcipliná­ris kutatásokhoz ebből a szemszögből is egy sor érdekes és különleges adattal szolgáltak. A tartalmi­ sokrétűség miatt a jelölés kidolgozása csak team-munka keretében volt lehetséges, a kultúra és természet te­rületén működő szakértők bevonásával. Magyar részről a Világörökség Nemzeti Bizottsága szakemberei koordinálták a munkát, osztrák oldalról a burgenlan­di kormányzat és a Bundesdenkmalamt (Szövetségi Műemléki Hivatal) munka­társai voltak felelősek az egyes részek kidolgozásáért. Nem kérdés, hogy egy, a határon átnyúló együttműködés ese­tén szervezési és adminisztratív szem­pontból bizonyos nehézségekkel kell szá­molni. De az osztrák és magyar kollé­gák közötti, a szakmai elköte­lezettségből fakadó barátságos együttműködési légkör megol­dotta ezt a nehézséget, jó ered­ményhez vezetett és további si­kereket helyez kilátásba. Az elmúlt év decemberétől mindkét ország jelentős, hatá­ron átnyúló, világörökség lis­tára felvett kultúrtájat képvi­sel, és ez is szorosabbá teszi kapcsolatukat. Ebbe a közös fáradozásunk eredményeként létrejött örömbe szomorúság is vegyül Németh Ferenc épí­tész kollégánk halála miatt, akivel az elmúlt években a ma­gyar munkacsoport vezetője­ként baráti munkakapcsolat­ban dolgoztunk együtt. (A szerző a Bundesdenkmal­­amt - Szövetségi Műemléki Hi­vatal­­ nyugalmazott főkon­­zervátora.) Fordította: Horváth Edina Ruszt belvárosa

Next