Örökségvédelem, 2004 (8. évfolyam, 1-11. szám)
2004 / 1. szám
ÖRÖKSÉGVÉDELEM 2004. FEBRUÁR Világörökségi helyszínkezelés konferencia SCHULK VIKTÓRIA 2003. november 27. és 30. között került sor Sopronban az UNESCO védnöksége alatt, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkársága és az osztrák Verein Welterbe Neusiedlersee (Neusiedlersee Világörökségi Egyesület) szervezésében a világörökségi helyszínek kezeléséhez szükséges Management Plan (Kezelési terv) elkészítéséről és megvalósításáról szóló konferenciára. A rendezvény az UNESCO Világörökség Alap pénzügyi támogatásával, valamint az ICOMOS, az IUCN és az ICCROM tanácsadó testületek szakmai segítségével zajlott. A konferencián mintegy ötven szakember vett részt: különböző nemzetközi szakértői testületek (ICOMOS, IUCN, ICCROM, English Heritage, National Trust) neves képviselői, Közép-Kelet-Európa államainak (Csehország, Lengyelország, Lettország, Macedónia, Szerbia és Montenegro, Szlovákia, Szlovénia) küldöttei, továbbá a két szervező ország, Ausztria és Magyarország világörökségi helyszíneinek kezelői és felelős állami szakemberei. A meglévő és végrehajtható kezelési terv jelenleg már alapfeltétele annak, hogy egy adott helyszín felvételt nyerjen a Világörökség Listára, hiszen a rövid és hosszú távra alaposan megtervezett megóvás jelenthet csak bizonyos fajta garanciát arra, hogy a helyszín megfeleljen a Listára vétel egyik fő feltételének, azaz a helyszín eredeti állapotban történő megőrzésének. A Világörökség Bizottság 1992. évi Rendes Ülésén határozott arról, hogy a Világörökség Egyezményhez csatlakozott Részes Államoknak e kezelési terveiket alapul véve kell a területükön található világörökségi helyszín(ek)ről hatévente ún. időszaki jelentést benyújtaniuk, amelyben beszámolnak az elvégzett feladatokról, a helyszín állapotában történt pozitív vagy negatív változásokról, a felmerült problémákról. Annak érdekében tehát, hogy nyomon követhető legyen a helyszín valós és aktuális állapota, az állandó monitoringnak is a kezelési terv integráns részét kell képeznie. A konferencián a beszélgetések kiindulópontját egyrészt a szakértők előadásai jelentették, másrészt pedig a bemutatott, konkrét esettanulmányok, többek között a találkozó közös osztrák-magyar világörökségi helyszíne, a Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj éppen a konferencia előtt elkészült kezelési terve. A résztvevők átfogó képet kaptak szinte minden magyar világörökségi helyszínről és a három másik résztvevő állam egy-egy világörökségéről. Megismerkedhettek a megőrzésük során felmerülő nehézségekkel és ezek alapján megvitatták a világörökségi helyszínek gyakorlati fenntartásának lehetőségeit. A Fertő-táj kapcsán vált világossá, hogy jelenleg talán a kulturális kategóriába tartozó kultúrtájak gondozása állítja a kezelő testületeket a legnagyobb kihívás elé. Ez a besorolási alkategória - amelybe az ember és a természet kölcsönhatása révén kialakult helyszínek tartoznak - viszonylag új. Alig egy évtizede vesznek fel kultúrtájakat a Világörökség Listája (a 754 világörökségi helyszín között jelenleg 35 kultúrtáj szerepel). A műemlék-, környezet- és természetvédelem, valamint a területrendezés eddig kialakult, hagyományos tervezési és megőrzési gyakorlatába nehezen beilleszthető a kultúrtájak kezelése, mivel itt egyszerre kell megfelelni minden szempontnak - a kezelési tervnek e mechanizmusok mindegyikét szem előtt kell tartania. A konferencia talán legfőbb és legnyilvánvalóbb tanulsága az volt, hogy a problémák - a helyszínek karakterétől, országhatároktól, kulturális és természeti kategóriáktól függetlenül közösek és hasonlóak, de nemzetközi együttműködéssel, állandó és kölcsönös kommunikációval sokkal könnyebb rájuk megoldást találni. Ahogy egy résztvevő találóan megfogalmazta: rájöttünk, hogy „már nem vagyunk egyedül”. Világossá vált, hogy a kezelési terv nem kizárólag az UNESCO, hanem sokkal inkább a helyszínek és kezelőik számára fontos, hiszen (segéd)eszköz mind a műemlék-, mind a természetvédelmi szakemberek számára. Saját érdekünk tehát, hogy lehetőséget és ne kötelezettséget lássunk benne. Megvalósítása során multidiszciplináris képességekre van szükség, továbbá nagyon fontos minden érintett és érdekelt fél bevonása a folyamatba. A nagyon jó hangulatú, baráti és szakmailag igen eredményes workshop végén kivétel nélkül minden résztvevő kiemelte, mennyit is tanult e három nap során. A tanácskozások értelmét az egyik résztvevő fogalmazta meg mosolyogva: „Most már tudom, mi az a kezelési terv”. Ez pedig az első és legfontosabb lépés a megvalósítása felé vezető úton. A konferencia résztvevői