Orosházi Hírlap, 1960. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)

1960-04-07 / 14. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1960. ÁPRILIS X, CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Megyünk tovább előre, a szocializm­us teljes győzelme felé Emlékünnepség a Petőfi Művelődési Házban Hazánk felszabadulásának 15. év­fordulója alkalmából az MSZMP városi bizottsága, a Hazafias Nép­front városi bizottsága, és a városi tanács április 3-án este 7 órai kez­dettel emlékestet rendezett. Erre az alkalomra ünnepi díszt öltött a Petőfi Művelődési Ház nagyterme. Az ünnepi esten résztvevők lel­kesen köszöntötték az elnökség­ben helyet foglaló Loboda Nyiko­­laj Fjodorovics ezredest és Barka­lov Vaszilij Pavlovics őrnagyot, akik az MSZMP városi bizottsá­gának meghívására Orosháza dol­gozói körében ünnepeltek. Antali Károly, a városi párt­végrehajtó bizottság tagja el­nöki megnyitója után Násztor Sándor, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Pontosan 15 éve annak, hogy a győzelmesen előrenyomuló hős szovjet hadsereg kiűzte hazánk földjéről az utolsó náci és nyilas bitorlót és leverte népünk kezéről a hitleristák és a Horthy-fasisz­ták bilincsét, — mondotta beveze­tőben Násztor elvtárs. Majd így folytatta: 1945. április 4-én ra­gyogó fénnyel kisütött a nap ha­záink egén. E napfény éltető su­garától felkelt porba taposott né­pünk és új életre kelt minden és azóta is egyre-egyre tündöklőbben virul, terebélyesedik. Ezért tart­juk mi legnagyobb nemzeti ün­nepünknek ezt a napot. A felszabadulás napján ünne­peljük felszabadítónkat, a Szov­jetuniót és dicsőséges hadseregét. Kegyelettel hajtjuk meg zász­lóinkat az elesett hősök emlé­ke előtt, akik itt leltek örök pihenőre, mielőtt újra vissza­térhettek volna hazájukba, szeretteik közé. Népünk soha sem fogja elfelejteni dicső tet­tüket, hősi áldozatukat. Ezen a napon küldjük forró üd­vözletünket a testvéri szovjet nép­nek, amely az elmúlt 15 év alatt mindig barátként élt mellettünk és segített bennünket. Kedves elvtársak! Népünk történelmében úgy a­dódtak az események, hogy három legnagyobb nemzeti évfordulónk egybe esik a tavaszi rügyfakadás­­sal, még sorrendben is úgy követ­keznek, ahogy a társadalmi fejlő­dés menete lezajlott. 1848. március 15-én a polgári haladást segítő forradalom és szabadságharc zász­lóbontása volt. 1919. március 21- én már a munkások hatalmát ki­áltották ki szovjet Oroszország után másodiknak a világon. És 1945. április 4-én reggel véglege­sen szabaddá vált hazánk, létrehozhattuk a munkások, parasztok, a dolgozó nép hatalmát, melyet többé soha sem bírnak re­akciós erők eltiporni. Április 4-e meghozta népünk számára a ré­gen várt békét, a függetlenséget a teljes szabadságot, a demokrá­ciát, a szocializmust. Mérhetetlen szenvedésnek ve­tett véget a felszabadulás. Az első magyar tanácshatalom bu­kása után a nemzetközi impe­rializmus által támogatva Horthy­ uralma hazánkat a „3 millió koldus országává” süllyesztette. Nyolcvan filléres napszám, emberpiac, munka­nélküliség, tejakció, börtön, kivégzések, íme ezt adták a népnek. Ugyanakkor, mikor a szövőlá­­nyok, cselédlányok alig kerestek egy kartonruhára valót, akkor az egyik budai főúri kastélyban Bil­ler Irén színésznő kegyeiért külön repülőgépen szállítottak ananászt, ézért az estélyre, amely 16 ezer pengőbe került. Horthy évente 120 ezer pengő tiszteletdíjat ka­pott birtokainak és más vagyoná­nak jövedelmén túl akkor, ami­kor egy pengő volt a napszám. Itt Orosházán sem volt szebb az étel. A föld a földbirtokosok és kulákok kezén volt. 1942-ben 1184 parasztcsalád kezén csak 2605 kh föld volt, vagyis egy családra 2,3 kataszteri hold föld jutott. Ezen kívül több mint másfélezer család egyáltalán nem rendelkezett föld­del. Ezzel szemben 124 család ke­zén volt lő 650 kat. hold föld, így egy családra 68 kat. hald jutott. Százával árverezték el a kispa­­rasztok, főleg a Nagyatádi földre­form által juttatottak földjét. A Fortuna-telepen bűzös, mocskos helyiségben 10—12 órát dolgoztak. Az emberpiac tele volt kínálkozó emberekkel és iskolaköteles gye­rekekkel. A kulákok nem átalkod­­tak ez időben tányér levest kínál­ni egy napi munkáért. A szörnyű nyomor és kilátástalanság miatt a rákóczitelepi asszonyok tüntettek a főjegyzőnél, ott akarták hagyni a rongyokba bugyolált vézna gyermekeiket. A tömeges tünteté­sek megelőzése érdekében heti 3 napos inségmunkát kénytelen el­rendelni az elöljáróság. De nem volt sokkal jobb a helyzete a kis­iparosságnak, a kiskereskedőknek sem. Ebben az időszakban a tisztelt elöljáróság fő gondja, hogy ala­csony munkabéreket szabjon meg a bérmegállapító bizottság, hogy minél kevesebb pénzt használja­nak fel közcélokra és az ínségesek segélyezésére. Ugyanakkor Bulla főjegyző úr számára a fizetésen túl megszavazzák 35 kat. hold föld ingyenes használatát. Az Orosházi Újság 1937. évi augusz­tus 5-i száma arról ír, hogy a fő­jegyző úr évi jövedelme így 6 ezer pengő körül lesz. Nem sokkal e­­lőtte arról írt ez az újság, hogy a megállapított napszámbér 1—1,50 pengő. Ezen a pénzen sem sokat­­ vásárolt a proletárcsalád, egy kg. kenyér 36—40 fillér volt, a mozi­ban 1 pengő volt az első hely és egy új kerékpárt 140 pengőért kí­náltak. Orosháza munkássága, sze­­gényparasztjai egyre nagyobb gyűlölettel fordultak szembe az uralkodó rendszerrel, kö­vetve a főváros munkásságát. Orosháza dolgozó népe 1944 ok­tóber elején izgalmas napokat élt át. Világossá vált — hangsú­lyozta Pásztor elvtárs —, hogy többé nincs erő, amely feltartóz­tathatja az előretörő Vörös Hadse­reget, amely elhozza a felszabadu­lást. Hiába volt a letűnt úri rend utolsó próbálkozása, Haviár Lajos főszolgabíró október 5-én még dol­gozókat hajtott ki a német védel­mi vonalat ásni. A Csernok ház­ban pakolt, kapkodott a német pa­rancsnokság, védett helyre kötöt­ték a lovakat, egyenest a katoli­kus templomba. De nem volt már erő. Orosháza dolgozói nem is­merték már el az akkori vezetést, várták a felszabadító csapatokat. És amikor délután a fasiszta rá­dió bemondta, hogy Világosnál szétverték a Vörös Hadsereget, a Fürdő utcán megjelentek az első szovjet katonák 1944. október 6- án. A harmadik ukrán hadsereg katonái felszabadították Oroshá­zát. Soha nem felejtjük el ezt a napot. A továbbiakban megemlékezett a szovjet hadsereg gyors előretö­réséről, majd így folytatta: El­mondhatjuk, hogy a szovjet nép fiainak drága áldozata nem volt hiábavaló Élni tudtunk a kapott szabadság­gal. A kommunista párt kifejezve a nép igazi törekvéseit, megindí­totta a harcot a burzsoá reakció ellen a demokratikus vívmá­nyokért, majd a proletárdiktatúra kivívásáért. A dolgozók százezrei követték a pártot és kibontakozhatott végre népünk igazi, alkotó készsége, így volt ez váro­sunkban is. A felszabadulás első napjaiban a kommunis­ták láttak munkához. 1944. október 14-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának orosházi szervezete 33 taggal. A párt élére Keresztes elv­társ állt, de feladatot kapott több elvtárs, így Rajki, Súlyán, Czipelle, Szemenyei, Márton és még több elvtárs. 1944 decemberében a párttag­­gyűlésen arról számoltak be, hogy öt kocsival járják Szeged felé az utat és vágott baromfiért sót, gyu­fát, ruhát, cipőt hoznak. Ugyancsak mennek Aradra is. A téglagyárakban 20, a Ber­­nardinelli-telepen 100 százalé­kos béremelést hajtottak vég­(Folytatás a 2. oldalon) Ara 1 tonnt Koszorúzási ünnepség az elesett hősök emlékművénél Április 4-én, hazánk felszaba­dulásának 15. évfordulója alkal­mából a párt, a tanács, a Haza­fias Népfront, üzemek és intéz­mények, termelőszövetkezetek képviselői mintegy 4 ezren járul­tak kegyelettel a szovjet és a ro­mán hősi emlékműhöz. A meg­emlékezést Sinkó Sándor, a váro­si tanács v. b. elnöke tartotta. Kitüntetett vállalataink, üzemeink A Békés megyei Téglagyári Egyesülést, melyhez mindkét orosházi téglagyár is tartozik, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága kongresszusi oklevéllel jutalmazta. Az öt tégla­gyárat magába foglaló egyesülés ismét elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját és ezzel a kitüntető élüzem cí­met is. Az eredmény eléréséhez mindkét orosházi téglagyár dolgozói kiváló munkájukkal járultak hozzá. A vándorzászló átadási ün­nepséget április 2-án tartották meg Békéscsabán. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem, melynek legnagyobb egysége az orosházi kirendeltsége, harmad­szor is elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját és ezzel továbbra is megtartja a megtisztelő élüzem címet. A ki­tűnő eredmény eléréséhez jó munkájukkal nagymértékben hozzá­járultak az orosházi kirendeltség dolgozói. A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatot az MSZMP Központi Bizottsága kongresszus oklevéllel jutalmazta és a vállalat, melyhez Orosháza i­parcikkárusító bolthálózata is tar­tozik, elnyerte a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját. A kitűnő eredményhez a vállalat orosházi dolgozói is nagymérték­ben hozzájárultak. A kardoskúti posta ismét a >­Postaigazgatóság kiváló hivatala^ Március 30-án ünnepséget rendeztek a kardoskúti postahivatal dolgozói ab­ ból az alkalomból, hogy másodszor nyerték el a „Postaigazgatóság kiváló terjesztésben értek el jó eredménye­ket. Az ünnepségen a párt, a tanács és a postaigazgatóság képviselői is megjelentek és jutalmakat adtak át a rnvatada­ * címet. Különösen a hírlap­­i posta kiváló dolgozóinak. Felszabadulási emlékverseny A múlt hónapokban a város és a járás iskoláiban házi tanulmányi ver­senyeket rendeztek. A városi döntő­ben Veres Ilona VIII-as (III-as számú iskola) a szép versmondásban, Korom Margit VIII-as (I-es számú iskola) szép olvasásban lett első. A VII-esek orosz­ fordító versenyében Fóti Mária (I-es számú isk.), a VIII-osok orosz­­fordító versenyében Zalai Éva (I-es számú isk.) győzött. A legjobb fogal* mázok V. oszt.: Gabnai Ilona III-as isk. VI. o.: Tóth Ibolya II-es isk. VII. o.: Kovács Magit I-es isk., VIII. o.: Kovács Margit I-es isk., VIII. o.: Antali Ilona ötvös­tanyai iskola, Puszta­­szentetornya. A győztesek — a járás iskoláiból is — a megyei versenyen vettek részt. Áthaladt a hála-staféta Orosházán A felszabadulás ünnepe tiszte­letére indított hála-staféta márci­­us 31-én 17 óra 30 perc után érke­zett Orosházára. A Csongrád m­e­gyei kiszesek hozták a több száz falun, városon áthaladt és felsza­lagozott váltóbotokat. A járási váltók Csanádapáca és Puszta­­földvár, Nagyszénás, valamint Bé­­késsámson, Tótkomlós, Kardoskút­­ felől érkeztek a Kossuth szo­bor­­t­hoz. A községekben fiatalok és idősebbek ünneplésben részesítet­ték az ifjakat. A város határából gimnazisták és ipari tanulók hozták a váltót. Az utcákon sok érdeklődő nézte őket. A Kossuth szobor előtt a Csongrád megyei fiatalok rövid ünnepségen átadták a stafétaboto­kat, majd a helyi KISZ-alapszer­­vezetek képviselői szalagot kötöt­tek azokra. Az országos staféta Békéscsaba felé folytatta útját. Csorváson mintegy 300-an küldték üdvözletüket az ifjúsági stafétá­val a szovjet fiataloknak.

Next