Orosházi Hírlap, 1962. július-szeptember (7. évfolyam, 27-65. szám)

1962-07-01 / 27. szám

VTLÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! An 60 fi­téi 1962. JÚLIUS L. VASÁRNAP AZ MSZMP JÁRÁSI-VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA, A NÉPÚJSÁG KIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Teremtsék meg és egyéni A Jó gazdák mindig előrelátó­­­­an dolgoznak, felbecsülnek mindent a gazdaságban, ugyanúgy számolnak az időjárással, mint az­zal, hogy hányszor tudják megka­­palni a kukoricát. A szorgos időben nem kapkodnak, mert előre beosz­tották idejüket, elkészítették a szer­számokat. Nem úgy, mint most egyes szövetkezetekben azon sirán­koznak, hogy a gabonából nem lesz annyi termés, amennyit terveztek. Ami igaz is, hiszen az időjárás mos­toha volt, nem kedvezett a gabona­féléknek. Az jó dolog, hogy hozzá­vetőlegesen felbecsülik, mennyivel várhatnak kevesebb termést, mert csak így tudnak számot vetni: mennyit kell a gazdaságnak pótol­nia, hogy a kevesebb gabonater­més ne okozzon nagy gond­ot, a gazdálkodás eredményessége minél kisebb hátrányt szenvedjen. De az már nem jó dolog, hogy egyes he­lyeken a becslésnél nem mennek to­vább, becsülgetik a várható termést és sopánkodnak, hogy csak ennyi meg annyi lesz. S ezzel akarva­­akaratlanul olyan hangulatot te­remtenek, hogy ez az esztendő sem sikerült, kevesebb lesz, mint amennyit vártunk. Közben itt van­nak a nagy munkák, hogy többet ne mondjunk: a gabonabetakarítás­­ küszöbén vagyunk. És éppen itt említhetjük meg az egyik dolgot, amivel pótolni tudják a tervből hi­ányzó részt. Mégpedig: úgy szer­vezzék meg a betakarítást, cséplést hogy minél kevesebb szem pereg­­jen-hulljon a földre, hogy minél több a zsákba kerüljön. Minden gaz­da tudja azt, hogy a gondatlan ara­tás, cséplés mennyi szemet tud a vakvilágba szórni. Nem az a jó kormányos, aki csak jó időben tudja a hajót a célba irá­nyítani, hanem az, aki a viharban sem veszti el a fejét, és kitérőkkel ugyan, de célhoz ér. Ez bizony na­gyobb fejtörést, nagyobb figyelmet igényel tőle. Ezt követeli meg a je­lenlegi helyzet a mezőgazdaság irá­nyítóitól is. A hajót a viharban bi­zonyos kitérőkkel lehet a célba ve­zetni, a mezőgazdaságban pedig most a célt, a tervezett eredményes­séget elérni a tartalékok felkutatásá­val és azok felhasználásával lehet. Gondoljunk csak arra: soha nem fordult elő mezőgazdasági történel­münkben, hogy kevés híjával vala­mennyi kultúrnövényünket őszi mélyszántott talajba vetettük. Ezért minden lehetőség adva van, hogy nem csupán a betervezett átlagter­mést takarítsuk be ősszel a kapá­sokból, hanem annál többet is. Mi tette ezt lehetővé? Egyedül csak az, hogy a mezőgazdaságban is uralko­dóvá vált a nagyüzemi gazdálkodás, melyben egyesült a szövetkezeti gazda és az állam ereje. Ha ez ma nem így lenne, akkor reménytelenül nézhetnénk a kukorica, a cukorré­pa sárgulását, pusztulását, mint az a gazd­áknál nemegyszer előfor­dult, amíg kisparcellán gazdálkod­tak. Ma pedig a mostoha időjárás ellenére is, a kapásnövények bizta­tóak, mert mélyszántott talajba ke­rült a­ vetőmag. Ahhoz pedig az szükséges, hogy a tervezett ered­ményességet azzal is pótoljuk, hogy a kapásokból a tervnél is töb­bet takarítsunk be, hogy az aratás előtt egy hold se maradjon kétszeri kapálás nélkül. Takarítsuk meg a gyomtól kapásainkat, ne szívják el az éltető nedvet, hiszen az időjá­rástól úgyis sokat szenvednek. Szövetkezeti vezetőink az ilyen tartalékokat becsüljék fel, keressék azokat a lehetőségeket, melyek pótolják a hiányokat. Ve­gyük a takarmányt. A mostoha idő­járás miatt sok szövetkezetben gon­dot okoz, hogy az állatállomány ne szenvedjen hiányt. Ebben a dolog­ban feltétlenül gondolni kell arra a lehetőségre is, ami az aratással nyílik meg. Mégpedig: mihelyt le­vágják a kalászosokat, rögvest ves­senek másodnövényt. Mert ha csak egy kicsit is kedvez az idő, sok szá­lastakarmányt nyerünk ezzel. Itt nincs helye semmiféle mérlegelés­nek, vetni kell, és minél többet. Csak nyerhetünk vele. Inkább vál­laljuk az időjárás okozta kevés koc­kázatot, semhogy később sopánkod­junk: miért csak 100 holdat vetet­tünk, miért nem kétszázat. A takar­mánnyal kapcsolatban még annyit jegyeznénk­ meg: takarékoskodja­nak nagyon az abrakkal. Vessék el azt a nézetet, amikor szüret van, bővebben is adhatunk, nem baj, ha kicsi pocsékba is megy. Egy szem­mel sem többet, mint amennyi szük­séges! Ez is rejtett tartalék, ez is pótlás az eredményes gazdálkodás­hoz. Különben megjegyeznénk, az a helyes, hogy amilyen arányban a tervezettnél csökken a takarmány­termés, olyan arányban legyen ke­vesebb a munkaegységre jutó ter­mészetbeni takarmányjuttatás is. Nevezetesen, ha a tervezett takar­mánytermés két százalékkal keve­sebb, az egy munkaegységbe terve­zett természetbeni takarmány­jutta­tás is két százalékkal csökken. Még­pedig azért, hogy biztosítani tudják szövetkezeteink a közös állatállo­mány szükségleteit. Nyilvánvaló, hogy a szövetkeze­tek vezetői, gazdái a legkülönbö­zőbb lehetőségeket tárhatják fel, amennyiben felbecsülnek mindent. Jelenleg szükséges a fogyóeszkö­zökkel, s az üzemviteli költségekkel is takarékoskodni: vizsgálják felül a tervben szereplő ilyen irányú ki­adásokat, s csak a legszükségeseb­beket használják fel. Azokban a szövetkezetekben, ahol a tervhez viszonyítva a kiesések nagyok, ott vizsgálják felül a saját erejű beru­házásokat is, lehetőleg az osztható alap ne csorbuljon ezzel.­­Csupán néhány dolgot tettünk szóvá, mellyel szövetkezete­ink a rendkívüli időjárás okozta károkat pótolhatják. Ez pedig azért szükséges, hogy gazdaságilag eb­ben az esztendőben is tovább szi­lárduljanak, hiszen a nagyüzemi gazdaságok kialakítását pártunk, kormányunk éppen azért támogatta és támogatja, hogy erősödjenek hogy minél több árut — gabonát, húst, tejet — tudjon adni a mező­gazdaság. Ennek van alárendelve minden mezőgazdasággal összefüg­gő intézkedés, ez vezérli a pártot, a kormányt, és ez vezérelje a szö­vetkezetek vezetőinek gazdáinak mindig minden cselekedetét. Csak vegyük azt a tényt, hogy az állam most se különböző módon, hosszú lejáratú hitelekkel is támo­gatja azokat a szövetkezeteket, hogy ne akadjanak meg, melyek gazdálkodása saját hibájukon kívül, az aszály, a vihar vagy más hason­ló okok miatt törést szenvedett. A cél nem más, mint hogy rendbe tudják hozni gazdaságaikat, és mind­ több mezőgazdasági terményt és terméket tudjanak adni a nép­gazdaságnak. Ezért van az, hogy az állam különböző módon, különböző kedvezményekkel, gépekkel, műtrá­gyával támogatja azokat a szövet­kezeteket, melyek több terményt és terméket adnak a népgazdaságnak. S csak nyilvánvaló, hogy azokat a szövetkezeteket ilyen módon nem támogatja az állam, ahol a vezetők, a gazdák hibái miatt a gazdálkodás gyenge, a népgazdaságnak nem tudnak megfelelő mennyiségű ter­ményt és terméket adni. Hiszen az ilyen szövetkezetekben a gazdálko­dás alapvető feltételeit sem terem­tik meg, nem szervezik meg jól a munkát, hanyagul dolgoznak. I­­­­a már ilyen szövetkezet nem l­i sok van. Legtöbb helyen rá­jöttek: a nagyüzemi gazdaság jó, csak ez az egyedüli gazdálkodási forma alkalmas ahhoz, hogy a me­zőgazdasági termelést növelni tud­juk, versenyképesek lehessünk bár­mely ország mezőgazdaságával. Rá­jöttek arra, hogy ehhez nem szük­séges más, csak lelkiismeretes­ mun­ka, s hogy csak ők tehetik jobbá gazdaságukat. Természetesen ennek kell áthatnia a kapást, a baromfi­­gondozót, a fejet, a mezőgazdászt, az ellenőrző bizottsági és az igaz­gatósági tagot, az elnököt és min­denkit. Csak így válhat szervezetté, átgondolttá az egész gazdálkodás. És ez hatja át ma már a szövetke­zetek gazdáinak nagy részét. Ezért érvényesítik legtöbb helyen az anyagi érdekeltség elvét, adnak prémiumot azoknak, akik jobban dolgoznak. Bár van még, ahol nem helyesen értik azt az­ alapelvet, hogy prémiumot csak az kapjon, aki a tervezettnél többet ad, többet termel, több tejet fej, vagy például most a betakarítási időt megrövi­díti,­­ ezzel csökkenti a szemvesz­teséget is. Az semmiképpen nem he­lyes­ és nem hasznos, hogy azért ad­janak prémiumot, mert a tervben előírtakat teljesítette, hiszen ez kö­telesség. Ha már az aratást említet­tük, szóvá tesszük: tekintve, hogy a betervezett gabonatermés-átlagot az időjárás miatt nem érjük el, szük­séges a szövetkezetek gazdáinak azon gondolkozni, miként tudják az állami felvásárlásra tervezett gabo­namennyiséget úgy biztosítani, hogy az csak az elért termés ará­nyában csökkenjen. Itt feltétlenül gondolkozzanak azon: a munkaegy­ségre tervezett mennyiséget úgy módosítsák, hogy az ne haladja meg a házi szükségletet. Nem más­ról van szó, mint hogy jó gazdák módján előrelátóak legyenek. Je­len esetben abban, hogy a népgaz­daság szükségleteit feltétlenül ve­gyék figyelembe, hiszen ez minden egyes ember érdeke, a szövetkezeti gazdáké is, mert a népgazdaság te­herbíró képességén múlik, hogy mennyire tudja a nagyüzemi gaz­daságok erősítését segíteni, több­termelésüket előmozdítani. S az or­szág kenyérgabona-ellátása nagyon is szorosan összefügg ezzel, hiszen a gépek és más mezőgazdasági esz­közök gyártóinak, a munkásoknak kenyerét is biztosítani kell. Békés megyének pedig az ország gabona­­ellátásban jelentős szerepe van, az országos szükséglet 11 százalé­kát adja. Ú­­­gy véljük, a mezőgazdaság­­ban dolgozó embereknek, a szövetkezeti gazdáknak napjaink­ban ezeken a dolgokon szükséges­ gondolkodniuk, jó gazdák módján felbecsülni mindent, egyrészt ho­gyan pótolják az időjárás okozta hiányokat, másrészt pedig, hogy megteremtsék a jelen esetben is a népgazdasági és az egyéni érdekek összhangját. Cserei Fái szövetkezeteink a népgazdasági érdek jelen összhangját Az Orosházi Gépállomás dolgozói vállalták: 19 nap alatt befejezik az aratást Az Orosházi Gépállomás dolgo­zói nagy felelősséggel és körülte­kintő szervezéssel készültek fel a már most megkezdődött ara­tásra. A járás és város szövet­kezeteiben összesen közel 20 ezer hold gabona betakarítása vár reá­­juk. Ehhez rendelkezésre áll 40 kombájn, valamint 22 gépállomási és 49 szövetkezeti aratógép. A gé­peket nagy gonddal és szakszerű­séggel javították ki és készítették elő a nagy munkára, s az elosz­tásnál figyelembe vették a szövet­kezetek reális szükségletét. Az aratás idején a gépeket egy, erre a célra alakult operatív bizottság irányítja majd, gondoskodik a szükség szerinti átcsoportosításról Új üzem létesül Orosházán Állati takarmányokat előállí­tó vállalat létesítését terve­zik Orosházán, ahol húslisztet, ipari zsírt állítanak majd elő és állati bőröket dolgoznak fel. Az új üzem a Pusztaföldvár és Tatár­sánc felé vezető műút közötti te­rületen, Szikhátoán települ. A helykijelölési eljárás folyamatban van. Az építkezést 1963-ban kez­dik meg, előreláthatólag 1964-ben fejezik be. Korszerűsítik az óra- és ékszerboltot A városi tanács kereskedelmi csoportja és a kereskedelmi állan­dó bizottság rendszeresen foglal­kozik az üzlethálózat fejlesztésé­vel. Ennek eredményeként került sor az óra- és ékszerbolt korsze­rűsítésére, amire a vállal­at közel kétszázezer forintot fordít. Az üzletet új berendezéssel és fény­csővilágítással látják el. Az átala­kítási munkákat előreláthatólag július 5-én fejezik be. P-l Növekedett az általános iskolák tanulmányi eredményének átlaga A közelmúltban készült el a vá­rosi tanács művelődésügyi osztá­lyán az általános iskoláknak az 1961/62-es tanévben elért tanul­mányi eredményéről az összesítés, amely arról tájékoztat, hogy a megelőző tanévvel szemben lé­nyeges fejlődés történt a pedagó­giai munkában. A város öt iskola­egysége közül mindez leginkább a III-as számú általános iskola eredményeiben mutatkozik meg. Ez a tanintézmény került az első helyre száz kitűnő és 113 jeles rendű tanulóval, s 3,81-es átlag­­eredménnyel Nem sokkal maradt mögötte az I-es számú iskola 3,70-es átlag­gal, majd követi a 2-es 3,59-es, a rákóczitelepi 3,54-es, valamint a területi iskola 3,37-es tanulmányi eredménnyel, így a város általá­nos iskoláinak együttes átlaga 3,65, ami a tavalyi szinthez vi­szonyítva mintegy 20 százados emelkedést jelent. E számottevő fejlődés a színvonalban növekvő pedagógiai munkán kívül annak is köszönhető, hogy lényegesen ja­vult a szülői munkaközösségek te­vékenysége, s így a szülők és pe­dagógusok kapcsolata, együttmű­ködése is. A mezőgazdasági technikum huszonnégy tanulója tett képesítő vizsgát Június 22-én fejeződött be az orosházi Kossuth Lajos Mezőgaz­dasági Technikumban a képesítő vizsga, amelyen huszonnégyen vettek részt. Közülük hárman vizsgáztak jelesen, öten jól, tizen­­ketten közepesen, négyen pedig megfelelően. A fiatalok közül ti­­zenketten jelentkeztek egyetemi és főiskolai továbbtanulásra, a többiek nagyrészt tsz-ekben és ál­lami gazdaságokban, kisebb szám­ban pedig a Barneválnál és a Bé­kés megyei Állatforgalmi Válla­latnál helyezkedtek el. A technikum levelező tagozata kihelyezett osztályainak vizsgái június 23-án kezdődtek meg és július 15-ig tartanak. Szeghalom, Okány, Újkígyós, Füzesgyarmat, Gyula után most Gyoma, Biharug­­ra, Békés, Köröstarcsa, Vésztő és Mezőkovácsháza következik. A tagozat hallgatói négy év után technikumi képesítést nyernek. Az első levelező tagozatú osztá­lyok 1955-ben nyíltak meg, azóta Gyulán és a megye többi közsé­gében 4 évfolyam végzett. A leg­közelebbi képesítő vizsgára 1963. áprilisában kerül sor. Parkosított 3 méteres sáv, fénycsővilágítás lesz a Táncsics Mihály utcában A Táncsics Mihály utcában az úttest középső részén 3 méter szé­lességben kiemelt betonszegélyű, parkosított sávot alakítanak ki. Ezen helyezik el a fénycsővilágí­tás kétágú, ostonnjeles vasoszlo­pait. A parkosított sávval ketté­szelt úttest két oldalán egyirányú közlekedést vezetnek be. Az útburkolat felbontását a Vendéglátóipari Vállalat és a föld­­szög, az árok kiásását a DÁV dol­gozói végezték társadalmi munká­­ban.

Next