Orosházi Hírlap, 1962. július-szeptember (7. évfolyam, 27-65. szám)
1962-07-01 / 27. szám
1962. július 1. 2 Munkaerő-helyzet Orosházán Az orosházi városi tanács munkaerőgazdálkodási irodájának ajtaja előtt már kora reggel egy várakozó csoportot találok. Lehetnek vagy húszan. Csak egy férfit látok közöttük, a többi asszony, lány, minden korosztályból. A hivatalos munkaidő még nem kezdődött meg, de hát igyekezni kell — gondolják sokan. Megérkezik Doktor Imre főelőadó. A várakozók kettesével lépnek az irodába ... Dolgozni szeretnének. Családfenntartók, egyedülállók, vagy családtagok ugyan, de több keresetre lenne szükségük. Szakmájuk nincs. Jönnek sorban... Az egyetlen férfi is odakerül. Választhat. A munkaerőgazdálkodási csoport jelenleg 185 férfi számára tud biztosítani munkalehetőséget: az Orosházi Üveggyár építkezésénél és más vidéki vállalatoknál. Ismét asszonyok következnek. A „patronáltak" követelőzőek Csendes, halk szavú asszonyok. Akinek nem sikerül az elhelyezkedés, megérti, hogy ez nem a munkaerőgazdálkodási csoporton múlik. Csak akkor támad vita, amikor „patronáltra” kerül sor. Ők más húrokat pengetnek. Van, aki még jelenetet is „rögtönöz”, bár ahogy beszélgetés közben kiderül : az anyagi körülményeik sokkal jobbak, mint a szerényebbeké, türelmesebbeké. Nem mai keletű dolog azonban, hogy aki pártfogót érez a háta mögött, merészebb, követelőzőbb. A lényeg azonban nem a „patronáltak” ügye. Az ő számuk viszonylag jelentéktelen. Közel ezren jelentkeznek munkára, akik közül néhány százan valóban keresetre szorulnak, más szóval létkérdés számukra az elhelyezkedés. Nincs szakmájuk, s ez csökkenti a lehetőségeket. Többnyire csak alkalmi, időszaki munka van, ami az orosházi vállalatok, üzemek nagyobb részének a jellegéből adódik. Ebben az évben a nők részére időszakos munkára (4—5 hónapra) főleg augusztusban kerül sor a magtisztító-telepen. Akkor mintegy 100—150 nő juthat majd keresethez. A második félévben a Barnevál — az árufelhozataltól függően — is alkalmaz időszakosan női munkaerőt. A késő őszi hónapokban a MÉK orosházi kirendeltsége néhány hétre vagy hónapra (hagyma-, krumpliválogatásra) felvesz asszonyokat, lányokat. Lehetséges, hogy a ruhagyár, az üveggyár és más vállalat is növeli a női dolgozók létszámát. Mi a helyzet a fiatalokkal? A fiatalok elhelyezkedése is problémát okoz, mert az ipari vállalatok a 4—6 órás csökkentett munkaidőre nem biztosítanak béralapot. Az üveggyár az ipari tanulóinak számát még kiegészíti és felvesznek ipari tanulókat a helyi ipari vállalatok, valamint a kisiparosok is. Mód van arra, hogy az általános iskola VIII. osztályát végzett fiatalok vájártanulónak jelentkezzenek, akik hároméves képzésben részesülnek, s ez idő alatt ösztöndíjat, napi négyszeri étkezést kapnak, és a vidékieknek elhelyezést biztosítanak. Ezenkívül számos kedvezmény is jár részükre. A helyes és méltányos munkaerő-elosztás érdekében a munkaügyi miniszter 107/1962. számú rendelete előírja, hogy munkaerőt a tanács munkaerőgazdálkodási csoportja útján kell igényelni. A ruhagyár, a gépállomás, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat és néhány más üzem is mindig szabályosan jár el. A Barnevál és az Orosházi Faipari Vállalat azonban személyesen küldi azokat, akiket fel akar venni. A malomnál előfordult, hogy amikor nem azokat közvetítették ki, akiket kértek, inkább senkit sem alkalmaztak. Vajon kivel töltik be a munkahelyet? Közvetítés nélküli munkaerő alkalmazásánál a felelős személy ellen szabálysértési eljárást indítanak. Ami hátráltatja a munkát Egyes személyek igyekeznek pártfogoltjuk érdekében eljárni. Nem veszik figyelembe — és nem is ismerik — az általános helyzetet. Történt olyan eset, hogy az elhelyezkedni szándékozó félrevezette a hivatal vezetőjét, B. J.-né (Barnevál), N. J.-né (üveggyárépítkezés), például azt állították, hogy férjüktől különváltan élnek, és gyermeküket ők tartják el. Később kiderült hogy állításuk nem felel meg a valóságnak. Más esetben H. J.-nét kiközvetítették, aki azonban a munkahelyét nem fogadta el, sőt panasszal fordult felsőbb szervekhez. Az ilyenfajta módszerek nem válnak a társadalom, a közösség javára. Alkotmányunk minden férfi és nő részére biztosítja a munkához való jogot, azonban — és ez természetes is! — figyelembe kell venni a lehetőségeket és a dolgozni szándékozók körülményeit. Pásztor Béla Vasárnap Szaktudással több termelésért Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei akcióbizottsága A Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában tanácskozást tartott a „Szaktudássaltöbb termelésért” mozgalom megyei akcióbizottsága. Az ülésre meghívták a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak oktatási felelőseit. Vincze Ferenc elvtárs, az akcióbizottság elnöke tartott vitaindító beszámolót, a mezőgazdasági szakoktatás őszi és téli tanfolyamainak befejezéséről és az 1962/63. évi mezőgazdasági szakoktatás előkészítéséről. Beszédében elsősorban a mezőgazdasági tanulók szerződtetésével foglalkozott. Többek között megállapította, hogy az orosházi és a gyulai járásban jelentőségének megfelelően foglalkoznak a feladattal. Gyenge ez a munka a gyomai járásban, ahol háromnégy tanulót szerződtettek mindössze, ellentétben az orosházi járással, ahol 54 tanuló helyett 84 főt szerződtettek. Hasonlóan a gyulai járásban is túlteljesítették az előirányzott szerződéseket. A bizottság megállapította, hogy a megye általában teljesíti a mezőgazdasági tanulók szerződtetésének tervét. A kitűzött célt, mintegy három és fél száz tanuló leszerződtetését megoldották. A tanácskozáson bírálták az olyan termelőszövetkezeti vezetőket, akik idegenkednek a tanulók szerződtetésétől. Hiba az is, hogy nemegyszer olyanok jelentkeznek, akik előzetes tanulmányaikat is igen gyengén folytatták. A nehézségeket tetézi, hogy a mezőgazdasági tanulók szerződéses viszonyának törvényes körülményeit még nem rendezték teljes egészében, és az ezzel kapcsolatos rendelkezést még sokan nem ismerik. A tanácskozás során az akcióbizottság határozatában javasolta, hogy a mezőgazdasági szakoktatás segítésére „Szaktudással többtermelésért” akcióbizottságokat hozzanak létre a járásokban is. A bizottság a továbbiakban elhatározta, javasolja a megyei tanács mezőgazdasági osztályának, hogy a korábban ezüstkalászos tanfolyamot végzett emberek részére és azok részére, akik 8—10 éves mezőgazdasági gyakorlattal rendelkeznek, a tél folyamán, a járási tanácsok szervezésében egyhónapos bentlakásos tanfolyamot indítsanak a szakmunkásképzés elősegítésére. Az akcióbizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a Hazafias Népfront-bizottságok a tanácsi szervekkel egyetértésben ne csak egyes községekben, hanem minden községben foglalkozzanak a szakmunkásképzéssel. Csak így érhető el, hogy az ötéves terv végére megyénknek legalább 2000 mezőgazdasági szakmunkása legyen. Igen jelentős javaslata az akcióbizottságnak még az az elgondolás is, mely szerint felhívják a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályának figyelmét: a termelőszövetkezetek közgyűléseiken tárgyalják meg a mezőgazdasági szakoktatást — mezőgazdasági tanulók szerződtetése, szakmunkásképzés, ezüstkalászos tanfolyamok, mezőgazdasági technikumi levelező oktatás stb. — és dolgozzák be a termelési tervükbe. B. Z. Számos szövetkezeti gazda, állami gazdasági dolgozó vesz részt IBUSZ-utazásokon Mint azt az IBUSZ orosházi irodáján megtudtuk, az idei társasutazások személyi összetételében a tavalyihoz viszonyítva lényeges különbség tapasztalható. Amíg például az elmúlt esztendőben csaknem kizárólag pedagógusok és más értelmiségiek vették igénybe az IBUSZ túráit, addig az idén túlnyomórészt szövetkezeti gazdák, s állami gazdasági dolgozók kelnek útra, hogy országot-világot lássanak. Eddig az idén a város és a járás területéről mintegy 300 parasztember járta be az ország különböző területét. A körülményeket és az igényeket figyelembe véve, az IBUSZ úgy állította össze az utazás programját, hogy az időpont kedvezően alkalmazkodjék a mezőgazdasági munkákhoz, s az országjárás hasznos tapasztalatokat is nyújtson az utazó tsz-tagoknak és állami gazdasági dolgozóknak. A fentiek jegyében szerveződtek az IBUSZ nyári autóbusztúrái is. Július hónapban két, egyenként 3 napos utazásra kerül sor: az előbbi a Balaton környékére, az utóbbi pedig Miskolc- Aggtelekre és Egerbe. Augusztus első harmadában Gyöngyösre és a Mátrába második felében a Duna-kanyarba, valamint Debrecenbe utaznak a résztvevők, akik között ismét szép számmal lesznek parasztemberek. Az ősz folyamán Békés megyéből mintegy ezer ember indul különböző társasutazásokra és ennek a létszámnak jelentős részét az orosházi járás lakossága alkotja. Vadász Ferenc: A* GMÍnty vUs-vcuiéz Egyszer Várpalotán Apámat is odavitték. Csak nyöszörögni és sírni tudtam, pedig nem sokkal később, amikor megjelent az első tank... A csendőröktől mindenki félt. Szaladtam a nyomukban, dideregve a rongyos, vékony ruhában. Tudtam ezekről a régi keserves napokról, de ötvenhatban már semmit se tiszteltem. Apám se hallgatta el, mi a rossz, de azt tartotta, hogy több a jó. Én elzárkóztam minden magyarázat elől, s ha az eredményeket említették, csak hajtogattam: „Nem a szocializmus adta, hanem a mai kor.” Azt ismételgettem, hogy olyan modern világban élünk, amikor építkezés, öltözködés, televízió, sőt autó is mindenkinek kijár. Ilyen volt a hangulat, ezzel etettek a Pestről jött vagányok ... Útközben, míg Okinawára eljutottam, sok mindent láttam ebből a modern világból. A hazai képek, az emberek arcvonásai összekuszálódtak emlékezetemben, a hangjukat elfelejtettem. S most nem tudom meglátni Vili kislányát, a Julit. Akkor tizennégy éves volt. Ma? Üzen nekem: eszembe juttatja a halászcsárdát, a cigányzenét, meg mindent. Már élesen látható, kitapintható a valóság nekem itt mindaz, ami egykor otthon álomkép volt: Amerika, a tenger, a felhőkarcolók, a meseszép autók, a lüktető, zakatoló világ. Másmilyen, egészen másmilyen ez a valóság, mint amilyennek álmunkban láttuk. Az életemről gondolkodom. Tegnap Berenike észrevett: „ .. .bye, bye!” — ennyi az egész mondanivalója. Azt hiszi, senki vagyok. Japán az a lány. Külsőleg miss, de a szívében japán. Neki idegen Amerika. Nekem... Telnek a napok. Tegnap a lövészeten nem jeleskedtem. Puskagránáttal lőttünk. The rifle granade — szétrobbanó lövedékű, nagyon explozív, magas röppályájú fegyver. Tankelhárító, de kiserődök, bunkerek elleni támadásra is alkalmazható. Gyengék voltak a találataim. Előző este sokéig olvastam. Otthon nem smakkolt oroszul tanulni. Itt meg már Puskinnál tartok. Adrian Prohorov koporsókészítő történetét olvasom. Különös múlt század elejei figura. Várpalotán, a Hársfa utcában egyszer egy szovjet katona megszólított. Azt kérdezte: mi újság? Barátságosan közeledni akart. Rokonszenves, fiatal gyerek volt. Szerettem volna válaszolni, de nem tudtam, csak a vállam vonogattam. Kezet fogott velem és elment. Mintha szomorú lett volna, hogy nem értettem meg. Kár, hogy nem lettünk barátok . Goszpogyin Kyrillt, a nyelvtanárt magamra haragítottam. Sasorrú, ápolt vörösesszőke szakállt visel, lovaglónadrágos, negyven körüli férfi. Azt magyarázta angolul: a katonai szolgálat erkölcsi alapja az a törekvés, hogy minden nép felkészüljön hazája védelmére. Ezzel egyetértettem. Aztán hosszabb prédikációt tartott. — A hadsereget — mondta — nemzeti lelkülettel kell megtölteni. Minden hadseregben a szóban forgó nemzet lelkületének, vágyának, szokásainak kell lüktetni, külső formáiban a nemzet színeinek, a nemzet lelkéből fakadó művészetnek kell kifejlődnie. A modern hadseregek már nem cifrák — folytatta —, de a kínosan egybeolvadó szürkeségben is felismerhető a jellegzetes, nemzeti vonás. Mert az egyenruha szimbólum, mint a zászló. Ahol a katona megfordul, dicsőséget vagy szégyent arat, barátokat, vagy ellenségeket szerez országának. Ha elesik, legitimációs céduláján bármilyen név van, mindenhogyan a nemzetéért halt meg. Eszembe jutott az őrmester, akinek tetszett egy japán asszony, ezért egyszerűen agyonlőtte az urát, s a másik, akiről nemrég azt olvastuk, hogy autójával szórakozásból behajtott a gyalogos já- 25