Orosházi Hírlap, 1963. január-március (8. évfolyam, 1-38. szám)

1963-02-12 / 18. szám

Szavazzunk arra a politikára, melyet pártunk hat éve töretlenül és sikerrel folytat • Választási nagygyűlés Medgyesegyházán­­ Vasárnap délelőtt sokan igye­keztek a medgyesegyházi műve­lődési otthonba. Ide várták Klau­kó Mátyás elvtársat, a párt me­gyei bizottságának első titkárát, akinek, mint megyei tanácstag és országgyűlési képviselő-jelöltnek nemrég szavaztak itt bizalmat. Tíz óra után néhány perccel vette kez­detét a nagygyűlés, melyet Ta­kács Lőrincz elvtárs, a medgyes­egyházi tanács elnöke nyitott meg. Klaukó elvtárs elöljáróban a választások céljával, jelentőségé­vel foglalkozott Most választás előtt állunk — mondotta. Ez min­dig nagy politikai eseménye az országnak. Minden választáskor arról van szó, hogy kit választunk meg az országgyűlésbe, tanácsok­ba. Kik lesznek azok, akik a bi­zalmat élvezve legjobb tudásuk, képességük szerint, s a legnagyobb odaadással szolgálják a népet. És szavazni is kell valamilyen prog­ramra, valamilyen politikára. Szavazni, s mi azt mondjuk: szavazzunk arra a programra, politikára, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt im­már hat év óta töretlenül és sikerrel folytat. Arra a programra és politikára, mely a nép kívánságának és aka­ratának megfelelően sikeresen ve­zet bennünket a szocializmus tel­jes felépítése felé. Arra a politi­kára, amely felszámolta a szemé­lyi kultuszt, megszüntette annak káros következményeit, helyreál­lította a szocialista törvényessé­get. Arra a politikára, mely képes volt torzítástól mentesen rávezet­ni a dolgozó parasztságot a szoci­alista útra úgy, hogy a szövetkeze­tek számszerű fejlődésével együtt növekedett a mezőgazdaság ter­melése. A továbbiakban választásunk demokratizmusával foglalkozott, s hangsúlyozta: egy választás de­mokratizmusát három tényező alapján lehet megítélni: kik sza­vazhatnak, kikre adják szavaza­tukat, s milyen az a program, amit a választók elé bocsátanak. Bár­melyik tényezőt is vizsgáljuk, ki­­álljuk az összehasonlítást a legde­­mokratikusabbnak nevezett tőkés államokkal is. Éppen ezért ellen­ségeink ma már jóformán csak egyetlen ponton támadják válasz­tási rendszerünket. Azt állítják, hogy nálunk csak szavazás lesz, nem választás, mivel nem lehet több párt, több politikai irányzat között választani. Igaz, nálunk valóban nem ta­lálhatók különböző, egymás­sal vetélkedő pártok, de azért nem, mert létezésüknek nincsenek meg a társadalmi alapjuk. A mi államunk a munkások, dol­gozó parasztok állama, a párt a munkásosztály, a dolgozó nép pártja. A párt programja pedig megfelel valamennyi társadalmi osztály és réteg, tehát az egész nemzet érdekeinek. A tőkés országokban rendezett választásokon a polgári pártok és azok jelöltjei gyakran élesen szi­dalmazzák egymást. A lényeges kérdésekről azonban vajmi kevés szó­ esik ezekben a vitákban. Ná­lunk viszont ezekről folyik az eszmecsere a választások előké­születei során, s nemcsak az elért eredményekről beszélünk, hanem a hibákról is. Mi nem az ígéretek földjén élünk, hisz könnyű volna szépet, jót mondani, rózsaszínbe öltöztetni a valóságot, de ez az út a mi számunkra járhatatlan. Ép­pen ezért, amikor az eredmények szám­adatait felsorakoztatjuk, ar­ról is szólnunk kell, hogyan tovább. Latolgatnunk kell, mit nem tet­tünk jól, mi az amin változtatni kell. Különösen sokat kell töpren­genünk és tennünk azért, hogy a XIH. kongresszus határozatai si­keresen valóra váljanak. Ezután a megye iparának hely­zetét ismertette Klaukó elvtárs. Elmondotta, hogy a megye szoci­alista iparában az elmúlt évben tervezett 8 százalék helyett 9 szá­zalékkal növekedett a termelés. Örvendetesen javult a megye iparpolitikája is az utóbbi évek­ben. Új üzemek létesültek, s nőtt a foglalkoztatottság. De további tennivalóink is vannak — mon­dotta. — A megyéből még 10—15 ezer ember jár más tájakra dol­gozni és fontos feladatunk, hogy ezeknek az embereknek is meg­oldjuk a foglalkoztatását, a megye határain belül. A lehetőségek eh­hez adva vannak. A megye ipari beruházása a tervezett 375 millió forintról több mint egymilliárdra növekszik az ötéves tervben. Ennyi ipari beruházást a fel­­szabadulás óta összesen nem kapott ez a megye. Klaukó elvtárs ezután a mező­­gazdaság helyzetét ismertette. A mi megyénk — mondotta — je­lentős helyet foglal el az ország élelemmel, nyersanyaggal való ellátásában. Az ország kenyérga­bona-szükségletének 12, sertéshús­ellátásának 14, baromfiszükség­letének 22 százalékát adja Békés megye. Ez nem kevés, de úgy gondolom, mi ennél többre va­gyunk képesek. Az elmúlt évek tapasztalatai — a két aszályos évet figyelembe véve is — azt mutatják, hogy­ megvannak hozzá a feltételek. Soha ennyi sertésünk nem volt a megyében mint je­lenleg. Baromfitenyésztésünk is fellendülésnek indult. A kenyér­gabona-termelésünk az aszály el­lenére tavaly is megközelítette a 10 mázsát holdanként. Megvan­nak tehát a feltételek, s mivel megvannak, így mi, a megye mezőgazdasági ter­melésének növelését az or­szágosan megjelölt 22—23 százalék helyett 25—26 száza­lékban jelöltük meg. Nem kis dolog ez, hiszen búzából 15, kukoricából (májusi morzsolt) 20—22, cukorrépából 170—180 méter mázsát szeretnénk termelni holdanként. Ezekre alapozva ter­vezhettük azt is, hogy a szövet­kezeti tagok jövedelme megyénk­ben 19 százalékkal növekedjen erre az időszakra. Ez a terv reá­lis, elérhető, de megfeszített munkát, odaadást követel, meg kell érte fáradni. Mi szükséges ahhoz, hogy valóra váljon ez? Tovább kell javítani a vezetés színvonalát, ápolni és állandóan erősíteni a szövetkezeti tagok és vezetők egymáshoz való viszo­nyát, fokozni az emberekben a közös tulajdon iránti megbecsü­lést, s a harcot most a közös tu­lajdon védelmében, a munkafe­gyelem megkövetelésében, a régi szokások és maradi nézetek le­küzdésében, a lazaság, a tunya­ság, a nzemtörődömség elleni küz­delemben nyilvánuljon meg. Vív­juk mi vállvetve ezt a harcot, mindannyian őszintén, becsület­tel. (Folytatás a 2. oldalon.) Justh Zsigmond emlékünnepség Gádoroson Justh Zsigmond születése 100. évfordulójának tiszteletére nagy­szabású emlékünnepséget rendez­­nek Gádoroson és Szentetomyán. Justh Zsigmond és családja hamvait nemrég vitték át a gá­­dorosi új temetőbe, ahol a község által adományozott díszsírhelyen a régi síremlék maradványainak felhasználásával emlékművet léte­sítettek a község nagy halottjá­nak. Az ünnepség február 16-án, délután 2 órakor ennek az emlék­műnek a megkoszorúzásával kez­dődik. Délután 4 órakor a gádorosi mű­velődési otthon névadó ünnepsé­­gét tartják meg, melyen leleplezik Nyári József tanító, a helyi kép­zőművészeti szakkör vezetője Justh Zsigmondról készített szob­rát. Ezzel egyidőben nyílik meg a Justh-emlékkiállítás. Este fél 8 órakor irodalmi em­lékestet rendeznek, melyen Dió­szegi András irodalomtörténész tart előadást, közreműködik Szentpál Mónika előadóművésznő. Szünet után a helyi nevelőtestület színjátszóköre bemutatja Molier: Botcsinálta doktor című háromfel­­vonásos vígjátékát. (Ez a színmű szerepelt annak idején Justh Zsig­mond műsorán is.) Az ünnepségen részt vesz Czom­­bos Mihály, az egykori paraszt­színház egyetlen élő (ma már 89 éves) tagja is. Február 17-én este, Szentetor­­nyán Elek László, a Szarvasi Fel­sőfokú Óvónőképző tanára tart megemlékezést Justh Zsigmond életéről és munkásságáról. Bővítik a központi napközi otthont, a rákóczitelepi iskolát, a kórház tüdőosztályát A városi tanács út- és karban­tartó üzeme 1962. évi tervét 111,2 százalékra teljesítette. Az egy munkásra jutó termelési érték a tervezett 50 ezer forint helyett el­­érte az 56 ezer forintot. Az üzem ez évben 283 ezer fo­rint költséggel felújít több álla­mosított házat. Az iskolák, óvodák karbantartására 718 ezer forint áll rendelkezésre. Bővíti a központi napközi otthont, a rákóczitelepi iskolát, a kórház tüdőosztályát. Óvoda bővítésekre is sor kerül. Fontos feladata lesz még a járdák felúj­ítása. A tanács ezeknek a munkáknak az elvégzésére — költségvetési hitelből és községfej­lesztési alapból — 2 millió forintot biztosított. A téli gépjavítás nagy gondot ró a tsz-ekre Miért előnyösebb az erőgépek főjavítása a gépállomás műhelyében? —■ A tsz-ekben a munkagépek javítása jó ütemben halad A téli mezőgazdasági gépjavítási munkák helyzetéről tárgyaltak a városi tanács vb legutóbbi ülésén. A mezőgazdasági osztály beszá­moló jelentése ismertette, hogy a téli gépjavítás ez évben komolyabb feladatot ró a tsz-ekre is, mert 1961-ben és 1962-ben a megvásá­­­rolt erő. és munkagépek szám­a jelentősen megnövekedett. A munka a gépállomáson és a tsz­­ekben egyaránt jó ütemben ha­lad. Elsősorban azokat a gépeket veszik sorra, amelyek már kora tavasszal használatba kerülnek. A tsz-ek az erőgépek nagyobb részét saját műhelyben javítják, csak a főjavítást végeztetik a gép­állomással. Ez 50 százalékos ked­vezménnyel, történik és így 20—25 százalékkal olcsóbb, mint a házi javítás. Csak a Dózsa Tsz vezetői­nek más a véleményük. Szerintük a saját­­javítás jobb és olcsóbb. Ez azonban helytelen álláspont. Tudvalevő, hogy az Orosházi Gépállomáson bevezették a sza­lagszerű javítást, aminek a régi módszerrel szemben számos elő­nye van. Ezért a városi tanács mezőgazdasági osztálya elhatároz­ta: bemutatót szervez, amelyen a tsz-elnökök is meggyőződhetnek az igazságról, arról, hogy miért célszerűbb a gépek javítása, a gépállomás műhelyében. Tény az, hogy a tsz-ekben vannak jó szak­emberek, egyes helyeken a mű­hely is megfelelő. Gazdaságosság szempontjából mégis előnyösebb, ha a tsz-ek csak a munkagépek kisebb javítását és az egyes bevált újítások, módosítások és ésszerűsí­­tések szerelését végzik el házilag. A tehergépkocsik javítására a Gyulai Gépállomást jelölték ki. Erre a munkára azonban nincs biztosítva 50 százalékos kedvez­­mény, ezért ezt a lehetőséget a tsz-ek csak ritákan veszik igény­be. Az Orosházi Gépállomás 78 erő­géppel dolgozik a város területén, melyből február 1-ig 50-et javítot­tak ki, 9 javítás alatt áll, 20 pe­dig most kerül sorra. A munka­gépek 40 százalékát rendbe hozták. A tsz-ekben a munkagépek ja­vítása jó ütemben halad. Nem ne­héz a feladat, mert ezeket nagy­részt 1962-ben vásárolták, csak keveset voltak használatban. Gyorsítani kell a fogasok, a boro­nák és a fogatos vetőgépek javí­tását, hogy még a tavaszi munkák kezdete előtt készen legyenek. Jelenleg még elég nagy gond egyes tsz-ekben a gépek megfelelő tárolása. Helyes elv, ha a teljes gépesítésre csak akkor kerül sor, amikor — az egyéb feltételek mel­lett — a tárolási lehetőségek is biztosítva vannak. A tsz-ek 1903-ban is vásárolnak elő. és munkagépeket. Ezt figye­lembe véve, gondoskodni kellett traktorosok képzéséről. Jelenleg a város hét tsz-éből ötvenen tanul­nak traktoros iskolán. Ez a lét­szám elegendő lesz két műszakos üzemeltetés esetén is. A tsz-ek a géppark növekedésé­­vel függetlenített gépcsoportveze­tőket állítottak be, s gondoskod­tak megfelelő szakképzettségi­ műhelyvezetőkről. A teljes gépe­sítés során szükséges, hogy a tsz­­ek felhasználják a gépállomás ta­­pasztalatait, a mezőgazdasági osz­tály pedig minden évben tavaszi szemlét tart, melybe a gépállomás szakembereit is bevonja majd. Pásztor Bél«

Next