Orosházi Hírlap, 1963. április-június (8. évfolyam, 39-75. szám)
1963-04-02 / 39. szám
1863. április 2. Angol hadihajó indult el a Bermudákról a kubai ellenforradalmárok „ellenőrzésére” Miami (AP, Ricter, UPI, DPA) Az angol admiralitás hétfőn közölte, hogy a Bermudáikról karibi jó rutin”útra kelt a Londonderry nevű brit csatahajó. Kormánykörök nyomban hozzáfűzték, hogy a fregatt „titkos őrjáratra” ment, azzal a céllal, hogy megakadályozása, ha a Bahama-szigetek egyikéről kubai elleniforradalmárok kalózhajókat indítanának kubai célpont vagy szovjet hajók újabb rajtaütésszerű megtámadására. Az Egyesült Államok kormánya, „semlegességét” bizonyítandó, erre ugyanis felkérte Angliát. A haditengerészet azonban nem csinál titkot belőle, hogy egyetlen hajó képtelen megbirkózni ezzel a feladattal. Az Egyesült Államokban nyilvánosságra hozott sajtójelentéseik szerint az Amerikában élő kubai ellenforradalmárok sértődötten fogadták, hogy Washington, ha inkább látszólagosan is, de bizonyos korlátozó intézkedéseket tesz a szovjet hajók ellen irányuló banditatámadások megelőzésére. Az Alpha—66 nevű akciócsoport szóvivője nyomban közölte, hogy társai „folytatják a harcot”. Mint a DPA nyugatnémet hírügynökség egyik kommentárjából kiderült, a CIA amerikai kémszolgálat washingtoni értesülések szerint az amerikai kormány képmutató intézkedése ellenére is támogatta, s a jövőben is támogatni fogja a kubai ellenforradalmárok rajtaütésszerű támadásait. Időközben Miamiban (Florida állam, Egyesült Államok) bejelentették, egy újabb kubai földalatti szervezet, a „szabadságharcos kommandó” létezését. Az új szervezet állítólag Mexikóban ütötte fel tanyáját, s első nyilatkozatában „hadat üzent” minden szocialista országból származó hajónak, amely Kubába tart vagy Kubából tér vissza. (MTI) Egy hónapja tart a francia bányászok sztrájkja Párizs. Léderer Frigyes, az MTI tudósítója írja: A francia szénbányászok sztrájkja hétfőn második hónapjába lépett. Ebből az alkalomból a három nagy szakszervezet újabb nyilatkozatban szögezte le álláspontját. A CGT, a keresztény CFTC és a szocialista Force Ouvriere határozottan kitart a sztrájk folytatása mellett. A bányászok mindaddig nem veszik fel a munkát, amíg a kormány nem teljesíti követeléseik lényegét. Vasárnap a kelet-franciaországi szénmedence bányászai Mertebachban tartottak nagygyűlést, s újból leszögezték: a sztrájk ötödik hetében töretlen a bányászok egysége, hiábavaló a kormánynak az a számítása, hogy a nélkülözés megadásra kényszeríti a bányászokat. A francia munkásosztály, a lakosság csaknem valamennyi rétege, továbbra is támogatja a bányászok harcát. Az üzemekben, hivatalokban a dolgozók egynapi keresetüket ajánlották fel a bányászok sztrájkalapjára. A nagyvárosokban a munkáscsaládok több tízezer bányászgyermeket látnak vendégül a húsvéti vakáció alatt. Vasárnap több mint ezer gyermek érkezett Párizsba Észak- Franciaországból. Az egy hónapja tartó szénbányász sztrájk eddig négymillió tonna széntől fosztotta meg a francia gazdaságot. A szénhiány egyre erőteljesebben érezteti hatását az iparban. Egyes hőerőművek már beszüntették működésüket. Az Angliából érkezett szénszállítmányok a nyugat-franciaországi kikötőkben vesztegelnek, a dokkmunkások mindenütt megtagadták a szén kirakását. A nyugatnémet szavazók egyre inkább elfordulnak Adenauer pártjától Bonn Vasárnap választások voltak a nyugat-németországi Rajna-Pfalz tartományban. A választások következtében a CDU elvesztette eddigi abszolút többségét a tartományi parlamentben Szavazatainak száma a legutóbbi választásokhoz képest 829 ezerről 778 ezerre csökkent és az eddigi 52 mandátum helyett csak negyvenhatot szerzett. Ugyanakkor a szociáldemokraták harminchétről negyvenháromra, a szabad demokraták pedig az eddigi tízről tizenegyre növelték mandátumaik számát. A szélsőjobboldali német birodalmi párt, amely eddig egy mandátummal rendelkezett, most teljesen kibukott a tartományi parlamentből. A Rajna-Pfalzban elszenvedett újabb érzékeny szavazatveszteség, különösen pedig az a tény, hogy a CDU immár az „Adenauer leghűbb tartományának” minősített Rajna-Pfalzban is elvesztette abszolút többségét, lesújtó hatást keltett kereszténydemokrata körökben, ahol sopánkodva mondják, hogy a CDU immár a mezőgazdasági jellegű és katolikus lakosságú vidékeken is szavazatokat veszít. Politikai körökben ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák: az elmúlt tíz hónapban tartott tartományi választások nyomán egyre világosabban kibontakozik az az irányzat, hogy a CDU-szavazóknak egy korántsem elhanyagolható része, egyre inkább elfordul Adenauer pártjától. Ez a tény egyre idegesebbé teszi a kereszténydemokrata vezetőket, akik azonban továbbra sem hajlandók levonni azt a következtetést, hogy a politika megváltoztatására lenne szükség, hanem ehelyett inkább személyi problémákban, a kancellári székért folyó torzsalkodásban látják a szavazatveszteségek fő okát. A Die Welt vezércikkében hangsúlyozza: a Rajna-Pfalz-i választási eredmény különös jelentősége abban van, hogy a CDU egyik fellegvárában jött létre. „Ha a CDU nem vonja le végre a szükséges következtetéseket, gonosz meglepetések érik majd a nem is nagyon távoli jövőben” — hangoztatja a lap. (MTI) I Szovjet-Brit Kereskedelmi Kamara küldöttsége a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) John Meyer, a Szovjet—Brit Kereskedelmi Kamara elnöke, több más neves angol üzletember kíséretében, vasárnap a szovjet fővárosba érkezett. John Meyer, a TASZSZ tudósítójának kijelentette: örömmél jöttek Moszkvába, hogy elősegítsék az angol—szovjet kereskedelem további fejlődését. Angliában elégedettek a szovjet árukkal és ugyanezt remélik a Szovjetunióba exportált angol áruktól is. Meg van győződve arról, hogy a szovjet—brit kereskedelem sikeresen fejlődhet. (MTI) Csomagolóanyag FALÁDA FAHORDÓ PAPÍRDOBOZ Felújított állapotban raktárral szállít az egész országba Göngyölejfelújító Vállalat Budapest XIII., Dagály u. 3. Tel.: 200—285, 200—380, 200—705. 18 VASHORDÓ ÖBLÖS ÜVEG NÁTRONZSÁK 2 Kedd 1963. április 2. —i 235 évvel ezelőtt, 1728-ban fedezte fel Vitus Bering orosz tengerész a róla elnevezett szorost Ázsia és Amerika között. Bering kapitány I. Péter cártól kapta azt a parancsot, hogy térképezze le, hol találkozik a két kontinens. A „Szvato Gavri” hajóval Ohotszkból indult az expedíció Kamcsatkára, majd innen a partok mentén észak-nyugatnak. A szoroson 1 hónapi út után hajózott át, majd amikor a partokat elvesztette szem elől, visszafordult. Ezzel az úttal bizonyosodott be a Bering-szoros létezése.. — 165 évvel ezelőtt, 1798. április 2-án született Hoffmann von Fallersleben (August Hoffmann) német költő és irodalomtörténész. Nagy érdemei vannak a régi német irodalom, a népi hagyományok és a népköltészeti emlékek gyűjtése terén Lírai költészete őszinte, népies hangú; politikai, diák, és gyermekdalait az egész német nyelvterületen énekelték. * Érdekes találmányok, és felfedezések — 345 évvel ezelőtt, 1618-ban e napon született Francesco Grimaldi olasz fizikus, aki 1665-ben felfedezte a fényinterferencia (fényhullámok találkozásakor az egymásra gyakorolt hatásuk) és a diffrakció (fényhullámok elhajlása) jelenségét. * — 35 évvel ezelőtt, 1928-ban e napon halt meg Theodore Richards (ejtsd: Ricserdsz) amerikai kémikus. Elektrokémiai kutatásokkal, atom térfogatok meghatározásával, az elemek összenyomhatóságának vizsgálatával foglalkozott. 1914-ben több elem pontos atomsúly-megállapításáért Nobel-díjat kapott. „A maga nemében szenzációs a Kennedy kormánynak az a szándéka, hogy eltávolítsa Törökországból és Olaszországból a Jupiter rakétatámaszpontokat, mert hiszen ezek évek óta a Szovjetunió legerősebb Amerika-ellenes propaganda-támadásainak célpontjai.” E sorokat a New York Times január 31-i számában megjelent cikkből vettük, amely kommentálta az amerikai kormánynak döntését. Mi rejlik e szenzációs lépés mögött, ha ugyan egyáltalán beszélhetünk „szenzációról”. A külföldön elhelyezett amerikai támaszpontok — amelyeknek száma több százra rúg — kérdése jelentős helyet foglal el a nemzetközi politikai életben. E támaszpontok, mint az amerikai háborús hidegpolitika előretolt bástyái önmagukért beszélnek, naponta igazolják a világközvélemény előtt a Szovjetunió kormányának azon álláspontját, hogy ezek az amerikai imperializmus agresszív szándékait tükrözik. Az Angliában, Olaszországban, Törökországban, Japánban és más helyeken elhelyezett rakéta- és más katonai támaszpontok ellen az utóbbi időben mind nagyobb méretű népi megmozdulások zajlottak le. A közvélemény kifejezett ellenállása már korábban, még Eisenhower tábornok elnöksége idején arra késztette Washingtont, hogy módosítsa katonai elképzeléseit. A Fehér Házban felismerték, hogy a támaszpontok túlságosan szembeötlő céltáblát jelentenek mind politikai, mind katonai vonatkozásban és előbbutóbb el kell őket távolítani. Az atommeghajtású tengeralattjárók és a Polaris-rakéták adták azt az ötletet az amerikai vezetésnek, hogy a szárazföldi rakétatámaszpontokat ezekkel a víz alatti mozgó támaszpontokkal kell felcserélni. A Kennedy-kormány januári döntése lényegében az első lépés ezen terv megvalósítása útján. Természetes dolog, hogy a döntés után nem maradtak el a szokásos dicshimnuszok az USA békés szándékairól, a Kennedy-kormány állítólagos jóindulatáról. Íme — írták az amerikai lapok — újabb bizonyíték arra nézve, hogy az Egyesült Államok enyhíteni kívánja a nemzetközi feszültséget. A már idézett New York Times azt is kijelentette, hogy ez a lépés jelentősen hozzájárul az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség enyhítéséhez. A Washington Post január 25-én azt írta, hogy az említett rakétatámaszpontok felszámolása újabb bizonyíték arra nézve, hogy a Kelet és Nyugat között javulnak a kapcsolatok. Nézzük meg közelebbről tulajdonképpen miről is van szó. Kiindulópontként tegyük fel a kérdést: valóban megváltozott volna az Egyesült Államok álláspontja külföldi támaszpontjait illetően? A kérdésre a választ maga a New York Times adta meg, amikor sietett kijelenteni, hogy „katonai értelemben a törökországi és olaszországi rakétatámaszpontok felszámolását több mint pótolják majd a Földközi-tenger térségében állomásozó Polaris-rakétákkal felszerelt nukleáris tengeralattjárók.” Ezek után joggal merül fel a kérdés: miben rejlik az amerikai lépés szenzációs volta? Abban, hogy az elavult rakétatámaszpontokat újabb, modernebb támaszpontokkal cseréli fel? Mert tulajdonképpen erről van szó. Az amerikai elképzelések szerint az elkövetkezendő években az úszó támaszpontok egész hálózatát kívánják kiépíteni a Földközi-tengeren, a sarkvidéken, az Indiai-óceán térségében és a Csendes-óceánon. Jelenleg az amerikaiaknak kilenc Polaris-rakétával felszerelt atommeghajtású tengeralattjárójuk működik, ami számszerűleg ugyan nem sok, de figyelembe véve azt, hogy Washington minden évben milliárd és milliárd dollárt fordít új egységek építésére ez úszó támaszpontok komoly veszélyt jelentenek a világbéke szempontjából. Az amerikai lapok azon állítása tehát, hogy az idézett országokban a rakétatámaszpontok leszerelése a Kelet és Nyugat kapcsolatát van hivatva, erősíteni, nem más, mint a tények meghamisítása. Más szavakkal: a közvélemény félrevezetése. Vagy talán az Egyesült Államokban egyesek azt gondolják, hogy a szárazföldi rakéták elszállítása után például az olasz dolgozók tárt karokkal fogadják majd az amerikai tengeralattjárókat? Ha így gondolkoznak, úgy az idő bebizonyítja, hogy alaposan tévednek. A nemzetközi kapcsolatok erősítésén a hangsúly a külföldi katonai támaszpontok teljes felszámolásán van. E támaszpontok modernizálása — a fent említett módon — semmiképpen nem csökkenti, sőt ellenkezőleg, fokozza a konfliktus veszélyét. Ezért fordult a Szovjetunió a genfi 18 hatalmi értekezleten újabb javaslattal a nyugati hatalmakhoz, amelyben nyomatékosan sürgeti a támaszpontok likvidálását. A 18 hatalmi értekezlet olyan időpontban ült össze, amikor az Egyesült Államok vezető körei ismét hátat fordítottak az érdemleges tárgyalásoknak. Ismeretes, hogy januárban a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői New Yorkban tanácskozásokat folytattak a nukleáris kísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény aláírása céljából. A tárgyalásokra akkor jó időpontban került sor, hiszen az alapvető elvi kérdésekben elhárultak az akadályok a tárgyaló felek között. Február 1-én azonban Kennedy elnök utasítására az Egyesült Államokban újból elkezdődtek a föld alatti nukleáris kísérleti robbantások. Az amerikai fél másodrendű technikai problémákba kapaszkodva lehetetlenné tette a tárgyalást és a már kézzel fogható közelségbe lévő egyezmény aláírását. Mindezek a lépések arra engednek következtetni, hogy az amerikai szélsőséges reakciós erők továbbra is csökönyösen ragaszkodnak a hidegháború fenntartásához. Az egyes rakétatámaszpontok leszerelése ilyen körülmények között nem más, mint félrevezető manőver, amely azonban születése pillanatában kudarcra van ítélve, hiszen a világ közvéleménye tudja, az agresszor természete semmit sem változik attól, ha a támaszpontjait kevésbé látható helyen, a víz alatt próbálja elrejteni. Gyovai Gyula Agresszorok a víz alattI