Orosházi Hírlap, 1964. április-június (9. évfolyam, 38-75. szám)
1964-04-02 / 38. szám
1964. április 2. 2 I szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása az Egyesült Izzóban (Folytatás az 1. oldalról.) üdvözletét. A szovjet dolgozók önöket osztálytestvéreiknek, hűséges küzdőtársaiknak tekintik a munkában és a jobb jövőért folytatott küzdelemben. A szocializmus, a kommunizmus új társadalmának építésében különösen fontos szerep vár az elektromosságra, a elektrotechnikai iparra. Vlagyimir Iljics Lenin már a szovjet hatalom első éveiben a szocialista építés nagyszabású gazdasági programjaként kidolgozta a Goekotervet, az ország villamosításának tervét, amely arra irányult, hogy villanyfénybe borítsa a szocialista élet útjára lépő Oroszországot. Hjics lámpácskája — a szovjet emberek így becézték a villanykörtét — több volt egyszerű fényforrásnál. Mindenüvé elvitte magával a szocializmus eszméinek világosságát, átalakította a város és a falu életét, megvilágította a jövőbe vezető utunkat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja előirányozza, hogy a villamos energia termelését gyorsabb ütemben kell fejleszteni, mint a többi iparágét. Az a sokszáz milliárd kilowattóra villamosenergia, amely az országnak jut, olyan, mint Prometheus lángja, de ennek fénye a kommunista jövőbe vivő utat világítja meg az emberek számára. Az 1940. évinél ma lényegesen többet termelünk a legfontosabb elektrotechnikai készítményekből, így például több mint hússzor annyi turbinát és hidrogenerátort, több mint huszonnégyszer annyi transzformátort, tizenhatszor annyi száz kilowatton aluli teljesítményű elektromotort és több mint huszonötször annyi gyengeáramú készüléket gyártunk. Országunk az idén több mint négy és fél millió villanymotort gyárt. A szovjet emberek szívük mélyéből örülnek azoknak a sikereknek, amelyeket a magyar dolgozók a szocializmus építésében elérnek. Aki Magyarországon jár — mondotta többi között Hruscsov — láthatja, hogyan fejlődik és erősödik a szocialista ipar és mezőgazdaság. Az, amit ma az önök gyárának dolgozóitól hallottunk, a magyar ipar sikeres fejlődésének számos példája közé tartozik. Egyúttal a szocializmus építésében elért tényleges előrehaladást is mutatja. A néptömegek a jobb élet, a boldog jövő kiharcolásáért lépnek a forradalom útjára. Mi, kommunisták nem teljesítenénk elsőrendű kötelességünket, ha nem állítanánk feladataink előterébe a nép e vágyának megvalósítását. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy minden vonalon bővítsük az anyagi javak termelését. A szocialista társadalom elsőként alkalmazza az elosztás igazságos elvét. Önök, miként minden dolgozó, jól ismerik a szocializmus elvét: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék”. Az önök országában ugyanúgy, mint nálunk is, a dolgozók hatalmas többsége becsületesen és serényen munkálkodik, gyarapítja a társadalom anyagi és szellemi kincseit. Mégis az új társadalom felépítése, az új emberek kinevelése hosszú és bonyolult dolog. Mint bizonyára tudják, pártunknak a XXII. kongresszuson elfogadott programja amellett, hogy feladatul tűzte ki a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtését, különösen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ki kell nevelni a munka emberét, a magas szellemi ideálokkal rendelkező ember típusát. Nem tudom, miként áll ez a dolog önöknél, de a mi országunkban még vannak olyan emberek — igaz nem túl sokan —, akik jól megtanulták a szocializmus nyújtotta jógákat, de feledékenynek mutatkoznak akkor, ha a társadalom iránti kötelességekről van szó. Az ilyenekről népünk körében az a tréfás mondás járja: „Megette a palacsintát, megette a derelyét, de már a harmadik munkához — a cséphadaró forgatásához — nincs ereje”. A szovjet nép kíméletlenül hadat üzent a henyélőknek és a semmittevőknek. Azt hiszem, a magyar dolgozók szintén így járnak el Elvtársak! Az önök országában nagy erőfeszítések történtek az ipar vezetésének tökéletesítésére. A gazdasági együttműködés egész sor kérdését vizsgáltuk meg tavaly, amikor a magyar párt- és kormányküldöttség a Szovjetunióban járt. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Magyarország kölcsönösen előnyös testvéri kapcsolatai igen jó kilátásokkal kecsegtetnek. E kapcsolatok szilárdak és megbonthatatlanok, mert a két ország népeinek alapvető érdekeit szolgálják. Engedjék meg, hogy befejezésül ismételten köszönetet mondjak a szívélyes fogadtatásért és kifejezzem jókívánságaimat közelgő nemzeti ünnepük, a felszabadulás örömteljes tavaszi ünnepe alkalmából. Engedjék meg, hogy önöknek és családjuknak, a testvéri Magyarország minden dolgozójának további sikeres munkát, sok boldogságot és jó egészséget kívánjak. (Taps.) Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága, élén Kádár János elvtárssal, a nép hű fiával! (Taps.) Éljen a magyar munkásosztály! (Taps.) Éljen Magyarország és a Szovjetunió, népeink és pártjaink örök és megbonthatatlan barátsága! (Taps.) Éljen a világbéke! (Taps.) *** Az üzemi gyűlés végén N. Sz. Hruscsov Lenin mellszobrot nyújtott át ajándékképpen a gyár dolgozóinak. A forró hangulatú gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget (MTI) A dél-vietnami népfelszabadító hadsereg sikere Saigon Az AFP jelentése szerint Saigon közelében az elmúlt napokban heves harcok folytak: Ben Cat térségében a dél-vietnami hazafias erők rajtaütöttek a kormánycsapatokon, öt katonát megöltek, harmincat megsebesítettek. A vasánapról hétfőre virradó éjszaka partizán egységek elfoglalták Cheo Reo térségének két „stratégiai falvát”, vagyis a délvietnami lakosság falvaiból kialakított két kényszermunka-tábort. Hétfőn a hajnali órákban fejeződött be a harc Camau közelében, s a kormánycsapatok itt is veszteségeket szenvedtek. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivője ismertette a helyzetet. A főváros közelében, továbbá a Mekong folyó torkolaténál és az ország déli részében kilenc olyan körzetet sorolt fel ahol — az amerikaiak és délvietnami bábjaik szempontjából — „nagyon súlyos” a katonai helyzet. Két olyan körzetet említett, ahol a helyzet „nem túlságosan rossz” és csupán egyetlen körzetben volt elégedett a körülmények alakulásával. Közben Saigonban szerdán ellentétek robbantak ki Nguyen Khanh tábornok, az amerikai bábkormány feje és tanácsadó testülete között, amikor a diktátor utasította a tanácsot, „zökkenésmentesen oszlassa fel önmagát”. A tanács azonnal rendkívüli ülést tartott, s harminchét tagja egyhangúlag elhatározta, nem tesz eleget a diktátor követelésének. (MTI) CsatfírtSk Fogadtatás a magyar határon. Ciprusi helyzetkép Nicosia A ciprusi kormány szóvivője kedden este bejelentette, hogy Makariosz elnök felkérte a görög és török kormányt, utasítsák a szigeten állomásozó csapataikat, hogy térjenek vissza a részükre fenntartott katonai táborokba. Makariosz Pai>andreu görög miniszterelnökhöz és Inönü török kormányfőhöz intézett levelében megállapította, hogy az ENSZ rendfenntartó erők működésének megkezdésével érvényét vesztette az a korábbi megállapodás, amelynek értelmében a görög és török csapatok brit főparancsnokság alatt részt vettek Ciprus közbiztonságának fenntartásában. Az intézkedés célja a helyzet további stabilizálása. Toumioja, az ENSZ közvetítője New Yorkban sajtóértőkezdetet tartott, amelyen kijelentette, reméli, hogy három hónap alatt sikerül rendezni a ciprusi kérdést. Toumioja New Yorkból Genfbe utazott, ahol néhány napig pihen, majd csütörtökön éjjel vagy pénteken reggel indul Ciprus szigetére. (MTI) Tuomioja, akit az ENSZ ciprusi közvetítő feladattal bízott meg, U Thant főtitkárral tárgyalt New Yorkban. Gyarmatosítók szürke flanellruhában A New York-i üvegpalotában az Egyesült Nemzetek Szervezete régóta meghozta határozatát a gyarmatosítás ellen. S a világszervezet főtitkársága a múlt évben tervet volt kénytelen kidolgozni az irodahelyiségek számának növeléséről, hogy hely jusson a felszabadult, független országok képviselőinek. Közben a világ négy sarkáról izgalmas és nyugtalanító hírek érkeznek, Brazília északkeleti részén „éhséglázadások” törtek ki, Kelet-Afrikában angol gyarmati katonaság jelent meg néhány frissen felszabadult országban, ellentét van kifejlődőben néhány hajdani afrikai francia gyarmat és a többi afrikai független állam között. Francia és amerikai befolyás birkózik Délkelet-Ázsiában, ugyanott az angolok új, látszólag független államalakulatot hoztak létre, amely a távoli Borneó-szigetén fellobbantotta a dzsungelháború lángját. Igen, az élet, a valóság jóval bonyolultabb, mint a New York-i üvegpalota padsorainak megoszlása. A gyarmatosítás rendszerére sorsdöntő, súlyos csapások zúdultak, s az régi formájában sohasem állhat többé talpra. Az élet azonban bebizonyította annak a marxista—leninista tanításnak az igazságát, amely a gyarmatosítás gyökerét a gazdasági alávetettségben, a gazdasági függésben látja. Ennek megfelelően öltözött át a vereségek kényszerítő hatása alatt a kolonializmus — neokolonializmussá. Más szóval: új ruhát öltött a régi gyarmati elnyomás rendszere. Álcázott módszerek Az utóbbi évek eseményeit figyelve meg lehet állapítani a neokolonializmus néhány döntően fontos ismérvét. Ezek a következők: 1. Az ellenőrzés fenntartása és fokozása a politikailag felszabadult országok gazdasági fejlődése fölött, a helyi tőke alárendelése az imperialista monopóliumoknak. 2. A gyarmatosító hatalom vagy hatalmak ügynökeinek uralomra juttatása a felszabadult országokban. 3. A politikai függetlenségüket kivívott országok bevonása gyarmatosító hatalmak által vezetett regionális szövetségekbe, s ennek megfelelően az idegen katonai támaszpontok fenntartása. Különösen fontos figyelembe venni azt, hogy végső esetben (lásd Dél-Vietnam) a neokolonializmus a régi gyarmatosítás legnyíltabb fegyveres módszereihez is hozzányúl — de ahol csak lehetséges, elkerüli ezeket a módszereket. Amikor néhány afrikai és ázsiai lap szerkesztői Hruscsoval a neokolonializmus módszereiről beszélgettek, a szovjet miniszterelnök ezt mondotta nekik: „A gyarmatosítás új formái és módszerei mindenekelőtt azért veszélyesek, mert álcázottak. Korábban könnyű volt az ellenséget felismerni. Ma valamilyen „segélyszakértő”, tekintélyes üzletember, gazdasági vagy katonai tanácsadó — vagy éppen a nemzetközi valutaalap biztosításának szürke flanellruhája mögé bújik”. A jelenlegi nemzetközi események, illetve a mögöttük meghúzódó áramlatok változatos felrajzolása is alátámasztja ezeket az értékeléseket. A veszedelmes „olló" A neokolonializmus egyik alapvető új kizsákmányolási módszere a nyersanyagok csökkenő és az ipari termékek növekvő árainak kihasználása. A gyengén fejlett és volt gyarmati országok természetesen elsősorban mezőgazdasági cikkeket és nyersanyagokat exportálnak. A tőkés világban azonban a legfejlettebb országok mezőgazdaságában óriási új tőkebefektetések történtek, ami a mezőgazdasági árak eséséhez és árvédelmi intézkedések bevezetéséhez, sőt mezőgazdasági túltermelési válsághoz is vezetett. Az iparban a technikai fejlődés rohamosan csökkentette a nyersanyagok iránti szükségletet, miután a műanyagok egyre nagyobb szerepet kapnak. Ebből adódik, hogy a volt gyarmati országok cikkeit a gyarmatosító hatalom egyre olcsóbban veszi át, az oda kivitt termelőeszközök árát pedig egyre magasabbra srófolja. Így úgynevezett „árolló” keletkezik. Az árolló következményeképpen a fejlődő országok károsodása sokszorosan felülmúlja az úgynevezett „segély” összegét. Így például a nigériai kakaóbabért 15 százalékkal, a chilei rézért átlag 30 százalékkal fizetnek kevesebbet az amerikai monopóliumok, mint a világpiaci árak. India 10 évvel ezelőtt még 2500 jutazsákért kapott egy közepes villanymotort, ma ugyanezért a motorért több mint 5000- et kell kivinnie. Ugyanennek a fejlődésnek a következményeképpen az amerikai monopóliumok a volt gyarmati országokba befektetett tőke után évi 120 százalékos bruttó hasznot húztak. A több mint két és félszer annyit, mintha ugyanezt a tőkét egy másik magas fejlettségű ipari országban fektették volna be.