Orosházi Hírlap, 1976. január-március (21. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Államfők újévi üzenetei Joszip Broz Tito, a ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke hagyomá­nyos újévi televíziós beszédé­ben az európai biztonsági kon­ferenciát „jelentős fejlődés­ként” értékelte. Hozzátette, hogy most „a Helsinkiben el­fogadott elvek megvalósításá­ért kell nagy küzdelmet foly­tatni”. A jugoszláv elnök a továb­biakban foglalkozott a nehéz világgazdasági helyzettel, va­lamint méltatta a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép történelmi győzelmének je­lentőségét. Nicolae Ceausescu,­ az RKP főtitkára, román ál­lamfő az újév alkalmából mondott rádió- és televíziós beszédében nemzetközi poli­tikai kérdésekkel foglalkozva kiemelte Helsinki jelentősé­gét, az indokínai és az afrikai népek nagy­­ sikereit. Kijelen­tette, hogy Románia a jövőben is támogatja a ciprusi és a közel-keleti probléma békés úton történő megoldását és síkraszáll a szocialista orszá­gokkal, a fejlődő és fejlett ka­pitalista országokkal való együttműködés kiszélesítésé­ért, a béke és a biztonság ér­dekében. (MTI) Gerald Ford,amerikai el­nök újévi üzenetében azzal a felhívással fordult az ame­rikaiakhoz, hogy „csatlakoz­zanak Amerika felvirágozta­tásához és megvédelmezésé­­hez, és Isten segítségével, épít­sék az új évben hazájukat”. Az elnök utalt arra, hogy az új esztendő egyben a függet­lenségi nyilatkozat 200. évfor­dulójának éve is­. Kijelentette: „Erősen és kétszáz év büszke örökségével kezdjük az új esz­tendőt.” Néhányan közülünk emlé­kezhetnek azokra az évekre, amikor a nagy depresszió le­zárni látszott a gazdasági pros­peritás útját, mások emlékez­hetnek olyan évekre, amikor a világháború létüket fenye­gette — mondotta az elnök, s ezzel szemben a második vi­lágháború utáni években elért fejlődést emelte ki. Wilson: „1976-nak Nagy- Britannia gazdasági megerő­södése évévé kell válnia” — mondotta Harold Wilson brit miniszterelnök újévi üzeneté­ben. Az angol kormányfő sze­rint olyan jelek vannak, hogy a recesszió elérte mélypont­ját. Az új esztendőben az in­fláció elleni harcot „döntően javunkra kell fordítani”. A munkáspártnak támogatnia kell a kormányt ,,nagy gazda­sági harcában”. (Reuter, DPA) SCJimd-t. A világgazdasá­gi helyzet ma kedvezőbb, mint egy esztendeje — állapította meg szerdán este elhangzott újévi rádió- és televíziós be­szédében Heirofit Schmidt szö­vetségi kancellár. A nyugatnémet kormányfő ú­jévi nyilatkozatában első he­lyen foglalkozott a nemzetkö­zi gazdasági helyzettel és bi­zakodóan állapította meg, hogy várható a konjunkturális fellendülés, még ha visszafo­gottan is. Elismerte, hogy az EGK 1975-ben „kétszer is ve­szélybe került”, de a kilenc kormányfőnek sikerült együtt tartania a közösséget. Az NSZK ennnek érdekében „pénzügyi áldozatokat” ho­zott. A politikai események kö­zül Schmidt mindenekelőtt a helsinki csúcstalálkozót emel­te ki és az NSZK szempontjá­ból igen fontosnak minősítette a Lengyelországgal és az NDK-val elért megállapodá­sokat. Ígéretet tett arra, hogy kor­mánya a jövő évben is kitart a nemzetközi enyhülés politi­kája mellett, sőt ragaszkodik ehhez az irányvonalhoz 1977- ben és később is. (MTI) Bomba robbant a New York-i repülőtéren Nagy erejű bomba robbant kedden hajnalban a New York-i Il Guardia repülőtér csomagtermében. Tizenhárom ember meg­halt és igen sokan megsebesültek (Telefotó — AP—MTI—KS) Szovjet­amerikai együttműködés John Richardson, az amerikai külügyminisztérium kulturális és oktatási ügyeinek államtitkára Vjacseszlav Csernisevvel, a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetése során kijelentette: Az Egyesült Államok kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az amerikai—szovjet tudományos és kulturális együttműködésnek. A széleskörű kulturális csere fel­tárja a népeink közötti kölcsö­nös megértés fejlesztésének le­hetőségét, annak lehetőségét, hogy helyes elképzeléseink le­gyenek egymás életéről, kulturá­lis, társadalmi és politikai struk­túránkról, elősegíti az együtt­működés kiszélesítését más te­rületeken is. Az amerikai fél — folytatta az államtitkár — elégedett a két or­szág közötti tudományos és kul­turális csere kiszélesedésével, azzal, ahogyan megvalósul e te­rületeken az 1972-ben aláírt együttműködési egyezmény. Jól haladnak jelenleg az együttmű­ködés további kiszélesítését cél­zó tárgyalások. Különös megelé­gedésre szolgál az, hogy ebbe az együttműködésbe bekapcsoló­dik mind több szervezet, főha­tóság, tudományos kutató­­inté­zet, egyetem és tudományos tár­saság. Sikeresen fejlődik az együtt­működés a kultúra és a művé­szet területein. Csupán az utóbbi időben — jegyezte meg az ál­lamtitkár — olyan kiváló szov­jet művészi kollektívák vendég­szerepeltek az Egyesült Álla­mokban, mint a Moszkvai Nagyszínház opera- és balett­együttese, kiállításokat rendez­tek az Ermitázs és az Orosz Ál­lami Múzeum kincseiből. A Szovjetunióban kiváló amerikai művészek és művészegyüttesek vendégszerepeltek, amerikai mú­zeumok kiállításait mutatták be. (TASZSZ) Táviratok Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi kormány elnökének, DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének, HAVAXNA Kedves Elvtársak! A forradalom győzelmének 17. évfordulója, a kubai nép leg­nagyobb nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró, elvtársi üdvözletünket küldjük Önök­nek, Önökön keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának, a hős kubai népnek. A forradalom történelmi jelentőségű győzelme óta eltelt 17 év alatt a testvéri kubai nép a Kubai Kommunista Párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a társadalom szocialista átalakításában, a dolgozó nép hatalmának megszilárdításában, a népgazdaság sok­oldalú fejlesztésében, a magyar nép őszintén örül ezeknek a nagy eredményeknek. A szocializmust építő Kuba példaként szolgál a nemzeti fel­­szabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek számára. A kubai kommunisták életének történelmi jelentőségű nagy eseménye, pártjuk 1975. decemberében megtartott első kongresszusa, mérföldkő a szocializmus építésében. Azok a jelentős sikerek, ame­lyekről kongresszusukon beszámoltak, méltán töltik el büszkeséggel a kubai dolgozó népet és joggal váltják ki a testvéri szocialista or­szág, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a világ összes haladó erőinek őszinte elismerését. A kongresszus által kitűzött cé­lok, a szocialista társadalom teljes felépítésének program­-, új, nagyszerű, és lelkesítő távlatokat nyitnak a kubai munkásosztály, Kuba dolgozó népe előtt.­­ Nagy örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése egyre mé­lyebbé és eredményesebbé válik. Együttműködésünk hasznosan hozzájárul a szocializmus építéséhez, a szocialista államok közös­ségének erősödéséhez, egységének szilárdításához, az imperializmus éd­én, a szocializmusért, a nemzetközi békéért és biztonságért foly­tatott harchoz. Nemzeti ünnepük alkalmából kívánjuk önöknek és a Kubai Köztársaság testvéri népének, hogy érjenek el további sikereket pártjuk első kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a szocia­lista társadalom építésében, hazájuk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a szocializmus és a béke javára. Budapest, 1975. december 31. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * * * A társadalmi és tömegszervezetek táviratban fejezték ki jó­kívánságaikat kubai testvérszervezeteiknek. (MTI) Igazítsuk óráinkat! BOLYGÓNK időtlen pályáján ismét leírt egy kört a Nap körül. A Gergely-naptár korrigálja elő­ző késéseit és szökőévet jelez 1976-ban. Egy nappal hosszabb lesz a február. A halandók véges emberi léptékével araszoljuk a végtelen időt. Igaz, hogy ilyen­kor a fordulóknál legalább­is gondolatban lekörözzük a csilla­gokat — előre tekintünk és vis­­­sza. Ezúttal méghozzá a szocia­lista világ egyeztetett népgazda­sági naptárához igazodva nem is egy, hanem öt esztendőt fordí­tunk az idő kerekén. Hazánk még nem zárt ilyen eredményes öt évet, mint most. Teljesítményeinket, a megtett utat akár a tervelőirányzatok­hoz, az előző időszakhoz, vagy a világ fejlődéséhez hasonlítjuk, az eredmények egyaránt kedve­zőek. Közösségünk és magánéle­tünk eerdményeinek, sikereinek értékét csak növeli, hogy ugyan­akkor a fejlett és gazdag tőkés világ az utóbbi évtizedek legna­gyobb krízisét éli át. Az infláció magasba csapó hullámai, a tö­meges munkanélküliség, a ter­melés stagnálása és visszaesése a válság kísérő jegyei. A tőkés világ belső ellentmondásait rendkívüli módon kiélezte a gyarmati rendszer felszámolásá­nak kései gazdasági következmé­nye: az energiahordozók és nyersanyagok árrobbanása. EREDMÉNYEINK, töretlen gaz­dasági fejlődésünk azt a látsza­tot kelti, mintha függetleníthet­nénk magunkat a világban vég­bemenő objektív folyamatoktól. Valójában pedig szó sincs erről. Szocialista tervgazdálkodásunk a KGST-országok fejlődő együtt­működésére támaszkodva elhá­rította ugyan, hogy a tőkés gaz­daság világméretű rengése fáj­dalmas megrázkódtatást okoz­zon hazánknak. Azért így is je­lentős gazdasági veszteségeink keletkeztek. Az import-energia­hordozók és nyersanyagok ugrás­szerű drágulásának ugyanis csu­pán töredékét ellensúlyozhattuk exportált termékeink árának ki­sebb emelkedésével, a hatékony­ság fokozásával. Végeredmény­ben romlott népgazdaságunk nemzetközi mércével mért gaz­daságossága, világpiaci verseny­­képessége. Mindez a költségvetés növekvő import-ártámogatásá­ban, a külkereskedelmi mérleg fokozódó egyensúly hiányában le­csapódott milliárd forintokban és dollármilliókban is érzékelhe­tővé válik. Az V. ötéves terv fő feladata tehát a néngazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. A nemzeti jövedelem hasonló ütemű 30—32 százalékos növekedését irányoz­zuk elő, mint az előző ötéves idő­szakban. A nemzeti jövedelem felhasználása (a fogyasztás és a fel­halmozás együtt) azonban en­nél kisebb mértékben, legfeljebb 93—25 százalékkal növekedhet, így évről évre mind kisebb ös­­­szeggel gyarapodik hazánk kül­földi adóssága, s terveink telje­sítésével 1980-ban az adott esz­tendő már egyensúllyal zárulhat." A NÉPGAZDASÁG egyensúlyi helyzetének megteremtése tehát hosszú távú feladat. Mert a ki­váltó okokat, a világpiaci vesz­teségeket nem szüntethetjük meg máról holnapra, hanem csak ki­tartó,­­következetes munkával, a hatékonyság fokozásával. A törvényerőre emelt V. ötéves terv átlagosan évi 5,5—­1 száza­lékos nemzeti jövedelem és 6 százalékos ipari termelésnöveke­dést irányoz elő. Ez látszólag egyszerű feladat lenne, ha a többlettermeléshez lenne több energiahordozó és nyersanyag, munkaerő és beruházási eszköz. De a fejlesztés pótlólagos erő­forrásainak bővülésére nem szá­míthatunk. A munkaerőtartalé­kok kimerültek, az iparban dol­gozók száma 1980-ban valószínű­leg kisebb lesz a jelenleginél. Nyersanyag- és energiaszükség­letünk zömét a baráti országok öt évre előre egyeztetett szállí­tásai fedezik. De ezek a szá­munkra nagy biztonságot nyújtó források nem bővíthetők korlát­lanul. A tőkés beszerzések növe­lését pedig a népgazdaság egyen­súlyi gondjai nem teszik lehe­tővé. A MEGLEVŐ munkaerő, nyers­­anyag- és energiaforrások éssze­rűbb, takarékosabb, hatéko­nyabb felhasználása tehát lét­­szükséglet. Mindenekelőtt a kor­szerűbb, az értékesebb, a legigé­nyesebb piacokon is versenyké­pes termékek arányának növelé­se a feladat. Nemcsak a termék­­egységre jutó fajlagos élő-, és holtmunka-felhasználás csökken­tése, a hatékonyság fokozása fel-

Next