Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-13 / 15. szám
Athos i »Borzalmas felfedezésEzt a címet adta szenzációt keltő cikkének az az újságíró, aki megírta két magyar nő, Horváth Hetén és Horváth Margit tragédiáját. A hatvanas éveken is túllevő két vénlány öngyilkosságot követett el: egy New Yor-i felhőkarcoló 32-ik emeletén bezárkóztak lakásukba, megírták búcsúlevelüket és felakasztották magukat. Mielőtt tettüket elkövették volna, felvették a század első évtizedében még Magyarországon készült ünneplő ruhájukat, a divatból régen kiment magasszárú bőrcipőjüket is felhúzták. A búcsúlevélben megindokolták, hogy miért kellett meghalniuk. Nem tudták kifizetni a házbérüket, már több hónapi bérrel adósok voltak és a hatóság elrendelte kilakoltatásukat. Ezt a szégyent nem tudták túlélni, másrészt nem volt hová menniük. Ötven éve vándoroltak ki, a két Horváth kisasszony, íme, nem csinált karriert... MONTE CARLO Nohát ilyesmi is csak 1895-ben történt meg utoljára a játékkaszinóban: egy Gomez nevű kalandor robbantotta a bankot. Annyit nyert, hogy a krupiék letették munkaszerszámukat, a lapátot, beseperték a maradék zsetonokat. Nincs több tét, a kaszinó vezetősége elrendelte az egynapos pauzát. Hetvenöt év után most fordult megint elő, hogy valaki szerencsésebb volt, mint a gép és 680 ezer svájci frankot zsebelt be. A szerencsés játékos Romeo Bavera Venezuelában élő olasz kereskedő nem volt mindig ilyen szerencsés: 1958-ban 3,5 millió svájci franknak megfelelő óriási vagyont hagyott a montecarlói zöld asztalon. De a bank robbantása előtt néhány nappal 1 millió 200 ezer frank nyereséggel állt fel az asztaltól és ezt az összeget tetézte pár nap múlva a 680 ezer frankos nyereség. Ezt az összeget már nem bírták lélekkel a kaszinó tisztviselői és általános visszavonulást rendeltek el. Ravera nem reklamált, szétdobált néhány ezrest borravalóként és még aznap elutazott, haza Caracasba. A bankot adó nagytőkések és a monacói uralkodó sem estek kétségbe (könynyen kiheverik ők a fekete pénzeket), hiszen a hétnek hét napja van: visszanyerik ők másoktól azt a pénzt, amit Romeo Bavera elvitt. Azonkívül ismerik a játékosok lelkivilágát és tudják: majd visszatér egy napon a caracasi kereskedő és visszahozza a pénzt, kamatostul, ezt írja elő az Íratlan kaszinói törvény ... CSIKÁGÓ Az Egyesült Államok népszámlálásra készül. Most először fogják megszámlálni azokat is, akik nem laknak házakban, hanem rendes lakás hiányában, egy az autójukhoz kapcsolt tehergépkocsiban. Ilyenek tömegével találhatók a nagyvárosok külső kerületei, az országutak mentén, nyári hónapokban az erdőségek tisztásain vagy a folyópartokon. Az autólakók így takarítják meg a méregdrága házbért vagy lakás hiányában így segítenek magukon. A teherautó télen nagyon hideg, hiszen alig fűthető, nyáron pedig fülledten forró. Az autólakók tehát csakis a szegény néposztályból kerülnek ki, akik rozoga, ősidőkből való Fordjaikat használják fel arra, hogy valamivel olcsóbban éljenek. A kocsijukon kóborló amerikaiak száma anyagira megszaporodott, hogy a népszámlálás adataiból nem maradhatnak ki, ha a hatóságok valamit is adnak a pontosságra. Az autólakó fogalma hasonlít a mi 40 esztendő előtti vagonlakóinkra, akik az első világháború utáni időkben főleg az elcsatolt országrészekből menekülő köztisztviselőkből kerültek ki és akik a rozoga MÁV tehervagonokban nyomorogtak évekig. (Kézbesítette a szó) Oreste Pinto napokig vadászott Brüsszelben egy olyan emberre, aki King Konggal együtt dolgozott az ellenállási mozgalomban. Nem volt könnyű dolog, mert Lindemans Belgiumiban is nagy népszerűségnek örvendett, s az emberek százával büszkélkedtek: „King Kong? A legjobb barátom volt, micsoda történeteket mondhatok önnek róla!” és azután kiderült, hogy csak a fényképét látták, vagy egy pohár sört ittak vele a kocsmában. Végül sikerült megtalálni azt az embert, aki ténylegesen King Kong fegyvertársa volt. Ponte és a kis Louis a brüsszeli Café des Vedettes teraszán üldögéltek és beszélgettek. — Maga is azok közé a szerencsések közé tartozott, akik megúszták a kórház ostromát? — Nem, sajnos nem voltam tagja annak a csoportnak, viszont egy hónappal később nekem is sikerült egy kis souvenir de guerre-t szereznem. — Levette fekete sapkáját és büszkén mutatott a fejebúbján végigszántó sebhelyre. — Hol szerezte? — kérdezte Pinto. — Nos, egy hidat robbantottunk. Éppen a pillérnél térdeltem és elhelyeztem a robbanótöltetet, amikor valóságos golyózáporbakerültem. A nácik valahogy kiszimatolták a tervünket és csapdába kerültünk. Amikor megsebesültem, fejest ugrottam a folyóba, s a víz alatt úszva sikerült megmentenem a bőrömet. King Kong egyszerűen csodás volt, bottal ütötték a nyomát. De a többiek. Szegények... — Géppuskával lőtték magukat? — kérdezte Pinto előrehajolva. Louis töprengett és a fejét vakarta: — Érdekes módon, nem. Az ember azt hitte volna, hogy géppuskával jömmek ránk, de mindegyik nácinál távcsöves puska volt. Úgy szedegettek le bennünket egymás után, mintha a vurstliban bádogkannákra célozták volna. Nyolcan voltunk, mindegyikünk megkapta a magáét — csak King Kong nem. Egyszerűen nem tudták eltalálni. Micsoda nagyszerű ember! Pinto halkan és hangsúlyozottan mondta: — Érdekes. Ő volt a legnagyobb célpont és nem tudták eltalálni! — Otti! — Iszólt büszkén Louis — korán kell annak felkelni, aki puskavégre akarja keríteni a mi King Kongónkat! Négy különös tény Oreste Pinto, a rendszerező elme, villámgyorsan két csoportba osztályozta a tényeket. Az egyik csoport elemei: a bivalyerejű ellenállási hős, a holland és a belga hazafiak bálványa, aki százszor is kockáztatta életét a hazáért. A másik csoportba tartozik négy különös, az előbbinek ellentmondó tény: 1. Lindemans a táborban úgy viselkedett, mint akinek vaj van a fején; 2. a Gestapo kiengedte testvérét és barátnőjét a börtönből; 3. és 4. valaki két alkalommal is elárulta az ellenállási mozgalom akcióit a Gestapónak, a harcosok kelepcébe kerültek, de King Kong mindkét esetben sértetlenül megmenekült. Az alezredes bort töltött a két pohárba, koccintott Louis-szal és csak úgy mellékesen megkérdezte: — Azt mondják, hogy King Kong meglehetősen kedveli a gyöngébb nemet. — Szent igaz, alezredes úr! Akadnak olyan lányok, akik mindenüket odaadnák, ha egy estét King Konggal tölthetnének. Bizalmasan megmondok magának valamit: itt Laekenben (Brüsszel egyik kerülete) van egy nagy kastély, EGY MEGFIZETHET Ő a kastély szép, fiatal úrnője állítólag odaadta összes családi ékszerét, egész vagyonát King Kong ellenállási alapjának. Azt is híresztelik, hogy King Kong itteni, brüsszeli lányoknak ajándékozta az ékszereket. Uram, ön is tudja, hogy a nagy emberekről mennyi mendemonda, hazugság kering... Oreste Pinto szerencsére otthon találta a laelkeni kastély úrnőjét, a fiatal grófnőt, aki sok más belga és holland arisztokratához hasonlóan az ellenállási mozgalom hősnőjeként lépett fel. Pinto tapintatosan megkerülte azt a kérdést, hogy a grófnő milyen körülmények közt ismerkedett meg az embertoronnyal, s tárgyilagos hangon csak arról kérdezősködött, hogy valóban odaadta-e családi ékszereit King Kongnak. — Igen, így akartam segíteni az ellenállási mozgalmat. King Kong valóban nagy ember, de alapos gyanúm van arra, hogy az ékszereket elsikkasztotta. — Mire alapozza ezt a gyanút? — Nem szívesen beszélek róla, mert végülis derék hazafi, aki sokat tett Belgiumért. De egy nap láttam egy lányt — egy olyan lányt — az utcán, aki az én smaragd fülbevalómat viselte. A fülbevaló az édesanyámé volt, s nem tartottam helyesnek, hogy egy ilyen lány viselje. Arra gondoltam, hogy talán az ellenállási mozgalom emberei adták el az ékszert, s így jutott hozzá a lány. Megkérdeztem, hogy nem adná-e el nekem az ékszert, mire azt mondta: King Kongtól kapta ajándékba. S az megfojtaná, ha megtudná, hogy eladta. Oreste Pinto arcáról nem lehetett leolvasni, hogy észrevette-e az arisztokrata honleány vonásait eltorzító féltékenységét, s hűvös, udvarias hangon kérdezte: — Grófnő, nem tudja ennek a leánynak a nevét? A grófnő sóhajtott: — Ha csak egy leány lett volna, akinek King Kong ajándékba adott egy tőlemkapott ékszert. Sajnos, kettő is akadt. Az egyik Mia Zeist, a másik — hogy is hívják — igen, Margaretha Delden. Mindketten közismert utcalányok! A német fasiszták »menekülnek« Brüsszelből: a város egyik végén már-már bemasíroznak az angol csapatok, a másik végén szabályos alakzatban távoznak a német »elitcsapatok«, míg ... 12