Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-01 / 5. szám
karrier útján. No nem apai gyengédségből tette, a fiatal színésznő minden filmje után busás hasznot vág zsebre. Alain De Ionnal való találkozására így emlékszik vissza Herbert Blatzheim, akit társaságában mindenki csak Blatzheim papának hív. „Párizsban, a LAdóban találkoztunk, hogy megbeszéljük, az új film, a Liebeler anyagi vonatkozásait. Vagy tizenöten ültük körül az asztalt, ott volt természetesen Michel Safra, a film producere, aki mindjárt felhívta a figyelmemet Delonra. Azt mondta, nagy karrier előtt áll. Megnéztem a fiút, ott ült az asztalnál, és egy kukkot sem szólt. Nekem meg fontosabb dolgom volt, minthogy ezzel a fiatalemberrel társalogjak Elkezdődtek a felvételek. Elcsattant az első filmcsók a partnerek, azaz Romy Schneider és Alain Delon között. A rendező nem volt megelégedve a dologgal, meg kellett ismételni, éppen hússzor. A színészek úgy látszik nagyon belejöttek a szerepbe, mert hamarosan kiderült, hogy szabadidejükben is ezt a jelenetet gyakorolják. S mire előkészítették a film premierjét Frankfurtban, a fülig szerelmes Romul Ischia szigetéről kellett hazatáviratozni Delon mellől. A premiert ünnepélyes keretek között, a színészek felvonultatásával tervezték s elhatározták, hogy a ceremóniát Romy rövid üdvözlőbeszéde fogja fényesebbé tenni. Megírták számára a beszédet, s ráparancsoltak, hogy tanulja meg. Indulás előtt egy fél órával Blatzheim papa megjelent Romynál, aki a beszéd szövegét még el sem olvasta, és hogy mivel töltötte az idejét az akkor derült ki, mikor Blatzheim a matrac alól előhúzott egy négy oldalas szerelmeslevelet. Mondják, mikor a szép és fiatal Horst Buchholz tette a szépet az ifjú sztárnak. Blatzheim papa épp annyira nyugtalan volt, mint mikor az őszhalántékú Curd Jürgensért dobogott a leány szíve. Az ember szinte meghatódik, hogy egy nevelőatya ennyire aggódik a lányáért. És kissé csodálkozik is, mert végül is Romy elmúlt húsz esztendős, ebben a korban még a Sacre Coeur véleménye szerint is lehet egy lánynak udvarlója. Blatxheim papa közbelép ... Aztán kiderült, hogy Blatzheim papa cseppet sem bánja, ha Romy lokálról-lokálra jár a párizsi éjszakában, annyi konyakot ihat amennyit akar, sőt az ellen sem merült fel kifogás, hogy egy időre odaköltözzön Delon Párizs környéki házába. Romyt tehát nem morális okból féltik anynyira. Harlem? Attól tartanak, hogy a színésznő férjhez megy, s akkor elvész a propaganda leghatásosabb fegyvere, az hogy Romy *■fiatal lányé. A fiatalság nem állapot, hanem hivatás nála. S milyen lehet egy x fiatal lányé férjjel, s mondjuk két gyerekkel az oldalán? A nyugati filmpropaganda nem ismer kíméletet; ha valaki azért kell a közönségnek, mert ha végzet asszonyáé, akkor a magánéletében is ehhez kell tartania magát, mint kell reggeliznie és férfiszíveket ebédelnie. Ha a hűséges asszony szerepét szántáik valakinek, szüntelenül azt kell nyilatkoznia: »végre megtaláltam boldogságomat Robertem oldalán», még ha a Robertjétől idegrohamot is kap. Romy Schneider a »kacagó, üde fiatal lány«, és ha férjhezmegy, nemcsak vonzereje forog kockán, hanem Blatzheim papa nyeresége is ... Csak futószalagon ... ...... ■. *• 1 Héron jellegzetes „Bérezik'mozdulat" VILÁGKLASSZIS, DE... A magyar asztalitenisz sportban mindig voltak nagy klasszisú versenyzők. A 20-as években Jacoby, Pécsi és Mechlovits, majd később Barna, Szabados, Kelen, Soós és Sidó aratott győzelmet győzelem után. Ma Berczik Zoltán kétszeres Európabajnok ennek a versenyágnak egyik legméltóbb képviselője. A birkózónak vagy ökölvívónak tetsző fiatalember 1957-ben érte el első sikereit, s azóta a nemzetközi élvonalban szerepel, a sportág egyik legszorgalmasabb játékosa. Naponta 6—8 órát is eltölt a zöld asztal mellett, gyakorolja a fonákütést, a védést, a nyesést és a japánoktól nemrég tanult pörgetést. Bérezik világklasszis — de az ázsiai játékosokvarázsa, mintha őt is megbabonázná. Sem a japánok, sem a kínaiak ellen nem tud folyamatos sikert elérni. Miért? Erről beszéltünk Európa-bajnokunkkal a Sportcsarnokban egyik edzésen. — A tengerentúli játékosok számára nagy előnyt jelent a nekünk szokatlan tollszárfogás és az újfajta »sort-ütőt. Ezen a téren tehát ők a kezdeményezők és mire utolérnénk őket, megint újabb fogásokkal lepnek majd meg minket. S talán ezért nem tud Európában egységes álláspont kialakulni a japánok és a kínaiak elleni játékban. Én például néhány éve védekezéssel igyekeztem őket legyőzni. De ez csak részben sikerült, ezért áttértem a fokozottabb támadó játékra. Meggyőződésem azonban, hogy száz százalékos sikert ez sem hozhat. Most kezd kialakulni bennem az a taktika, az a játékmód, amellyel talán eredményesebb lehetek ellenük. — Az ázsiai asztaliteniszezők legtöbbje rendkívül gyors — játékban és mozgásban is — és »asztal fölött* játszik. Kivédeni nem lehet őket, mert tízszer, vagy tizenötször is igen pontosan ütik meg a labdát. Támadás esetén viszont nagyszerűen ►»kontráznak*. Úgy látom, a legfontosabb kizökkenteni őket megszokott játékritmusukból, erre pedig a legalkalmasabb*. 3—4 védés után jól közbeütni. Sidó Ferenc például — aki mindkét oldalról jól üt — már több ízben bebizonyította ezt. Ezek szerint az áprilisi pekingi világbajnokságon már egyúj Bérezik* játszik a japánok ellen? — Ezt nem hiszem, mert az említett játékstílus tökéletes elsajátítása hosszú időt vesz igénybe. De remélem, előbb-utóbb én is állandó sikert tudok majd elérni Ogimura, Murakami, Hoshino, Run Kuo-tong, Wang Csuan-jao és a többi veszélyes ázsiai játékos ellen. A tudás és a szorgalom pedig megvan ehhez Bérczik Zoltánban. KOZÁK MIHÁLY Klasszikus védés. Ebből a helyzetből kevés labdát ront a magyar Európabajnok (Xfj. Schiller Alfréd felvételei) Adogatásnál szintebűvölik a labdát és a pörgetés gyakran megzavarja az ellenfelet Beugrás az asztalhoz, majd egy villámgyors leütés — biztos pont Bérezik számára