Ország-Világ, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-05 / 27. szám
■utal „TOO MAN¥*. Az Egyesült Államok Gyermemekügyi Hivatalának jelentése szerint komoly ok van az aggodalomra. A csecsemőhalandóság 1956-ban volt a legalacsonyabb, amikor ezer élve született csecsemőre huszonhat halvaszületett, vagy élete első napjaiban meghalt csecsemő jutott. Ez az arány 1957-ben 26,3-ra, 1958-ban 27,1-re nőtt. Az 1959. és 1960. évi nem végleges adatok sem jeleznek javulást. Amerika, érdekes módon, sohasem óvta kellőképp újszülöttjeit. A hatodik helyen állt a világ országai között, most pedig a tizedik helyre zuhant vissza. Bár a csecsemőhalandóság az egy éven aluliak halálozását jelenti, a halálesetek közel háromnegyede a első hónapban következik be, 38 százalékuk pedig az élet első napján. Az elmúlt tíz évben semmiféle haladást nem ért el Amerika a csecsemőhalálozási ráta csökkentésében. Ez a halálnem országunkban a halálozás ötödik főoka. Ezenkívül évente összesen hatvanezer csecsemő szenved szülési sérülést , és él tovább agyszélhűdéssel, epilepsziával, vagy a szellemi elkorcsosulás valamilyen más fokán. És ebben az a legmegrázóbb, hogy ez a hatalmas szám korántsem sorsszerű. Egyetlen New York-i felmérés adatai szerint a közvetlenül szülés előtti, alatti és utáni halálesetek 35 százalékát meg lehetett volna előzni. Az orvosok, gyermekápolók és a közegészségügy egyéb munkásainak egy kis csoportja, amely előre látta a jelenlegi válságos helyzetet, hosszú évek óta óvintézkedéseket sürget. Azt akarják, vegye át az USA is azt a gyakorlatot, ami már bebizonyította életképességét a bennünket túlszárnyaló országokban. Legfontosabb javaslatuk: biztosítsanak minden anyának szülés előtti gondozást. Ez ugyanis a legfontosabb biztosítéka a terhesség szerencsés kimenetelének: hatékonyan csökkenti a koraszülések számát, és elűzi a csecsemőik e legnagyobb gyilkosát. A szülés előtti gondozás az USA-ban többnyire mégis magánorvosok kezében van, sokan közülük általános orvosok és túlságosan elfoglaltak, semhogy jól végezhessék munkájukat. Ez az akut szakorvoshiány még tovább rosszabbodik — erre vall az is, hogy évről évre jelentősen csökken az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Tvg A »Ladies Home Journal« című, nagy példányszámban megjelent nagy amerikai nőlapnak ez év májusi számában rövid cikk jelent meg Margaret Hickey, a lap belpolitikai szerkesztője tollából. A cikket az alábbiakban rövidített fordításban, kommentár nélkül közöljük. A cikk alcíme: »Emelkedik a csecsemőullandóság«. Mottónak ezt a mondatot írta Margaret Hickey cikke élére: A nagyszerű orvosi sikerekhez szokott modern amerikai aligha akarja elhinni, pedig igaz, íme, a tények, anács által kiadott oklevelek száma. Vajon ki segíti majd világra unokáinkat és dédunokáinkat? Kevésbé tehetős anyák, akik nem győzik anyagilag a magánorvost, gyakran kilométereket kénytelenek utazni a legközelebbi, nagyobb városi klinikáig. Túl sokan szülnek otthon. A Gyermekiroda rámutat, hogy kis községi klinikákra van szükség. A kisvárosokban, sajnos, nagyon lassan rendezik csak be a szülőszobákat. De az átlagkórházakat sem sürgeti senki, sem szakmai, sem hivatalos részről, hogy változtassanak immár tíz éve elalvult eljárásaikon. A gennykeltő »staphylococcus aureus«-tól ma annyira félnek, hogy a kórházak és orvosi bizottságok új, szigorú fertőtlenítési szabványt dolgoztak ki. Ám a szülőszobák létrehozásáról említést sem tesznek, mintha ez nem is tartoznék ide, holott bebizonyosodott, hogy a szülőszoba-rendszer meg tudja szakítani a fertőzési láncot. Ezt a jogos igényt azonban egyetlen országos orvosi vagy kórházi tekintély sem támogatja. Egyedül a közvélemény kiálthat »megállj!«-t a gyermekéletek szükségtelen pusztulásának.« ^ ^ 1 ■! ______ _ YehUH Menuhin két ízben lépett dobogóra Budapesten, a 4 Károlyi-kertben. Az évadnyitó szabadtéri koncerten Mozart A-dúr és Mendelssohn hegedűversenyét adta elő (Harmath István felv.) A miskolci Nemzeti Színház bemutatta Mikszáth »Különös házasságcímű regényének dramatizált változatát (Buttler János gróf, Latinovits Zoltán, Horváth Piroska, Szekeres Hana) (Fotó: Klein József) Hatvany Lajos: Öt évtized A Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent több mint 600 oldalas mű a tavaly napvilágot látott »Irodalmi tanulmányok*- kiegészítésének tekinthető. Egy, az élet viharain és a társadalmi változások katarzisán átment, a szó legszorosabb értelmében humanista lélek vizsgálódásai, szigorú szemléletű szemlélődései a művészet és a művészet perifériájának jelenségeiről. Egy az igazság iránt rendkívül érzékeny és fogékony polgári lélek találkozása ennek a kötetnek minden egyes darabja a szocializmus művészetlátásával, a szociális igazsággal és a kiművelt fő magasrendűségével, igazságérzetével. Különösen az utóbbi faktor az, ami uralja ezeket a könyvbe gyűjtött tanulmányokat, jegyzeteket, esszéket, ez foglalja egészbe, ez az az áradó fluidum, ami leginkább kicsap a gyűjteményéből, megkap. De nem egy hűvös, magányos lélek öncélú magamutatása az, ami megragad, hanem az a forró szenvedélyesség, az igazságkeresésnek az a szenvedélye, ami sodró erejűvé izzítja az ész és a műveltség megnyilatkozásait. Ezért nem hűvös tanulmányok áradnak elsősorban a kötetből, inkább valamiféle — lehet mondani — hatvaniasan okos indulat, művészi szenvedély, mindig igazságra törekvő, állást foglaló intellektualizmus. (Sz.) * Keszthelyi Zoltán: Válogatott versek Harminc év költői termésének javát olvashatjuk. Keszthelyi Zoltán új kötetében. Az idei könyvhét ünnepi kiadványai között valóban ünnepi köntösben jelentette meg a Magvető ezt a kötetet, amely áttekinthető képet ad Keszthelyi Zoltán költői pályájáról. A pálya összegezése nem nehéz feladat. Az életszeretet, a bizakodás tüze már első versköteteiből, az »Arkon-bokron át és a »Téli faluszorongó világából is kicsapott s a munkásosztály ügyével azonosult. Mai versei parttalanabbul áradnak, az élet legapróbb rezdüléseire is reagálnak: egy eredendően lírai egyéniség vetíti magából a világot, és egyéni versélményeiben is közösségi érzéseket old. Kár, hogy a Magvető ez alkalommal nem követte az olvasók által megkedvelt kiadói gyakorlatot, nem ismertette a költő eddigi munkásságát. K. B. * Berzsenyi Dániel: A közelítő tél A Magyar Helikon ízléses zsebkiadása Berzsenyi Dániel a »Niklai remete elégikus lírájából ad (Mezei Márta válogatása szerint) egy csokorravalót, a költő születésének 185. és halálának 125. évében. Ez a mélyzengésű, szemérmesen férfias líra borongós, méla bájával, fojtott tüzű, sebzett szenvedélyességével egy leláncolt Prométeusz csillapíthatatlan életerejét árasztja fenkölt hitével, nemes páthoszával. Milyen másként rezonálna az olvasóban Berzsenyi sivár menekülése a magányba, ahová akaratlan-kelletlen magával vitte osztályelkülönülésének béklyóit, ha ez a menekülés egyben szellemi szabadságát hozta volna számára, ha egész népének lélegzetvételére dobbanhatott volna a szíve az önkéntes száműzetésben. Egy-egy mélyről felfakadó sora így is elevenbe vág, mint a könyvecske mottóul kiszemelt mondata: »Élni s halni tanuljatok«. Varsányi Pál eredeti fametszetei ihletett beleéléssel illusztrálják, az alázatig leegyszerűsített eszközökkel érzékeltetik e költemények sajátosan egyéni hangulatát. (-------ts)