Ország-Világ, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-31 / 31. szám

vezetője és a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom megújulásának példaképe. N N­­em véletlen, hogy 60 évvel ezelőtt Len 1s ttin két kérdésre irányította a fő figyel­met: a pártra és a proletárdiktatúrára. Le­nin a párt kérdésében azt az álláspontot képviselte, hogy a párt tagja csak az lehes­sen, aki elismeri a párt programját, támo­gatja a pártot anyagilag és a párt valame­lyik szervezetének aktív tagja. Ezt a lenini álláspontot a nyugat-európai szociáldemok­rata pártok szervezeti felépítésének szol­gai másolói ellenezték. Álláspontjukat Martov képviselte, aki nem tartotta a párt­tagság feltétlen követelményének a vala­mely pártszervezethez való tartozást. A mensevik nézetek ellen harcolva, amelye­ket Martov képviselt, Lenin kifejtette ta­nítását az új típusú forradalmi pártról, amely a munkásosztály szervezett, forra­dalmi elmélettel felvértezett élcsapata, a demokratikus Centralizmus elveire épül, soraiban vasfegyelem uralkodik és tevé­kenységét a barálat és önbírálat szelleme hatja át. a­z Oroszországi Szociáldemokrata Mun­­káspárt II. kongresszusát az egész nemzetközi munkásmozgalom kimagasló történelmi határkövévé tette, hogy a kong­resszus programjába foglalja a proletár­­diktatúrát. Megállapította, hogy az orosz­­országi forradalmi mozgalom soron levő legközelebbi feladatai: a cárizmus meg­döntése, a polgári demokratikus forrada­lom feladatainak megvalósítása. A kong­resszus leszögezte: a párt végső célja a pro­letárdiktatúra kivívása, a szocialista tár­sadalom felépítése. A cél világos felisme­résének köszönheti az oroszországi mun­kásosztály, hogy az egész oroszországi dol­gozó nép javára sikeresen megvívhatta harcát a demokratikus forradalomban és a szocialista forradalom győzelméért A proletárdiktatúra követelését, amely Marx és Engels egész forradalmi tanítását ösz­­szegezi, az összes európai szociáldemokrata pártok mellőzték programjukból és ezzel szembehelyezkedtek a marxizmussal, szem­behelyezkedtek a munkásosztály és az egész emberiség érdekeivel. Hatvan év történelmi tapasztalata iga­zolja ma az Oroszországi Szociáldemokra­ta Munkáspárt II. kongresszusának igazát. Gazdag történelmi tapasztalat bizonyítja: a munkásosztály csak forradalmi párt ve­zetésével oldhatja meg világtörténelmi fel­adatát. A dolgozó embereket a munkásosz­tály csak a proletárdiktatúra valamely formájának segítségével vezetheti id a ka­pitalizmus háborúkkal terhes poklából. Maga a proletárdiktatúra azonban csak eszköz az osztály nélküli társadalom meg­teremtéséhez. Történelmi tapasztalat bi­zonyítja, hogy a munkásosztály a proletár­diktatúra élén nem válik új, kiváltságos osztállyá. A munkásosztály egybekovácsol­­ja a kizsákmányolástól megszabadított tár­sadalom egész alkotóerejét, felszabadítja energiáit és szilárdan megalapozza az em­beriség jobb jövőjét, létrehozza a szocialis­ta, a kommunista társadalmat. Mind távo­labb kerül tőlünk időben az 1903-as kong­resszus, annál közelebb kerül az emberek százmillióihoz halhatatlan történelmi cse­lekedete, amely megjelölte a vezető érát és kitűzte a megvalósítandó történelmi fel­adatot- Komor Imre SÓHAJ A SZPIRIDONOVKA PALOTÁBAN A­mikor a genfi ENSZ-palota labirin­­ttí­tusában eltévedt atom-megbeszé­léseket kiemelték a labirintusból és át­helyezték Moszkvába — az egész nem­zetközi közvélemény érezte, hogy elér­kezett az­­*áttörés* lehetősége. Egy nyugati lap a »lélegzetvétel pillanatá­nak­ nevezte ezeket a napokat, ezzel jelezve a helyzet feszült várakozás­teljességét. A »lélegzetvétel pillanatát« — a meg­könnyebbült sóhajtás pillanata követte. Amikor kitárult a moszkvai tárgyaló­terem ajtaja és az újságírók áradata körülözönlötte a fehér márványasztalt, amelyen a szerződés piros szattyánbőr­be kötött példányai feküdtek — a nem­zetközi légkör nem volt többé ugyanaz, mint akár tíz nappal korábban... Hirosima szörnyű másodpercei óta ez volt az első eset, hogy a nagyhatalmak megegyezést tudtak elérni az atomkor­szak egyik súlyos kérdésében, meg tud­tak állapodni a légköri, magaslégköri és víz alatti kísérleti atomrobbantások be­tiltásában. Igaz, a szerződés még távolról sem ♦tökéletes«, önmagában nem hárítja még el a hábo­rús veszélyt, de az első rés a bizalmatlanság falán, az első friss szélroham, amely a szó kémiai és politi­kai értelmében egyaránt tisztábbá teszi körülöttünk a levegőt. A moszkvai kö­zös közlemény arról beszél, hogy ezt az első lépést a tár­gyalások egész sorozata kö­veti majd: megélénkül a nemzetközi diplomácia ér­velése. Nem volt könnyű ez az első lépés — és nem lesz­nek könnyűek a továbbiak sem. Az amerikai szená­tustól és Bonn militaristái­tól az atomdélibábot kergető francia­­nagyság« politikájáig — mindenütt ott fekszenek még az utóvédek a hideghá­ború hátrahagyott lövészárkaiban... Mialatt a moszkvai Szpiridonovka­­palota márványoszlopai között az atom­­csend-megbeszélések folytak, meg­kezdték a­­forró drót­ szere­lését, épül a Kreml és a Fehér Ház között a közvetlen távíró- és rádió­telefon-összeköttetés. Azt mondják, hogy Moszkvában és Washingtonban egyaránt -korszerű készülékekkel« biztosítják a­­forró drót« adásainak gyorsaságát és tisztaságát. A­­készülék i­s nagy do­log. De az atomcsendet létrehozó szov­jet diplomáciai kezdeményezés többet tett a megértés­­tisztaságáért és gyor­saságáért«, mint a világ legmodernebb és legrafináltabb gépezete. Moszkva megadta a nagy párbeszéd alaphangját. -Ez jó kezdet« — mondta Hruscsov. Most már beszélni kell.­­Forró dróton« vagy anélkül — de mindenképpen az egyszerű emberek -forró« békevágyának azzal a megérté­sével és tiszteletben tartásával, mint a Szpiridonovka-palotában... Az­ atomcsend-tárgyalások »indító­ lendületét­ Nyikita Hruscsov adta meg a tárgyalások kezdetén a nyugati atomha­tál­sait megbízottai előtt kifejtette a szovjet politikai kezdeménye­zés részleteit. A képen középen, világos ruhában Hruscsov. Baloldalon Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Harriman amerikai külügyminiszterhelyettes. A kép jobbszélén Lord Hailsham, a brit delegáció vezetője, a tudományos és technikai ügyek minisztere A­­megkönnyebbült sóhajtás pillanatai. Az újságírók és fotóriporterek körülveszik a tárgyalóasztalt, a meg­állapodás létrejötte után. Az asztal jobbszélén Gromsko, jobbján Zorin külügyminiszterhelyettes. A balszélen Harriman

Next