Ország-Világ, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-31 / 31. szám
vezetője és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom megújulásának példaképe. N Nem véletlen, hogy 60 évvel ezelőtt Len 1s ttin két kérdésre irányította a fő figyelmet: a pártra és a proletárdiktatúrára. Lenin a párt kérdésében azt az álláspontot képviselte, hogy a párt tagja csak az lehessen, aki elismeri a párt programját, támogatja a pártot anyagilag és a párt valamelyik szervezetének aktív tagja. Ezt a lenini álláspontot a nyugat-európai szociáldemokrata pártok szervezeti felépítésének szolgai másolói ellenezték. Álláspontjukat Martov képviselte, aki nem tartotta a párttagság feltétlen követelményének a valamely pártszervezethez való tartozást. A mensevik nézetek ellen harcolva, amelyeket Martov képviselt, Lenin kifejtette tanítását az új típusú forradalmi pártról, amely a munkásosztály szervezett, forradalmi elmélettel felvértezett élcsapata, a demokratikus Centralizmus elveire épül, soraiban vasfegyelem uralkodik és tevékenységét a barálat és önbírálat szelleme hatja át. az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusát az egész nemzetközi munkásmozgalom kimagasló történelmi határkövévé tette, hogy a kongresszus programjába foglalja a proletárdiktatúrát. Megállapította, hogy az oroszországi forradalmi mozgalom soron levő legközelebbi feladatai: a cárizmus megdöntése, a polgári demokratikus forradalom feladatainak megvalósítása. A kongresszus leszögezte: a párt végső célja a proletárdiktatúra kivívása, a szocialista társadalom felépítése. A cél világos felismerésének köszönheti az oroszországi munkásosztály, hogy az egész oroszországi dolgozó nép javára sikeresen megvívhatta harcát a demokratikus forradalomban és a szocialista forradalom győzelméért A proletárdiktatúra követelését, amely Marx és Engels egész forradalmi tanítását öszszegezi, az összes európai szociáldemokrata pártok mellőzték programjukból és ezzel szembehelyezkedtek a marxizmussal, szembehelyezkedtek a munkásosztály és az egész emberiség érdekeivel. Hatvan év történelmi tapasztalata igazolja ma az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának igazát. Gazdag történelmi tapasztalat bizonyítja: a munkásosztály csak forradalmi párt vezetésével oldhatja meg világtörténelmi feladatát. A dolgozó embereket a munkásosztály csak a proletárdiktatúra valamely formájának segítségével vezetheti id a kapitalizmus háborúkkal terhes poklából. Maga a proletárdiktatúra azonban csak eszköz az osztály nélküli társadalom megteremtéséhez. Történelmi tapasztalat bizonyítja, hogy a munkásosztály a proletárdiktatúra élén nem válik új, kiváltságos osztállyá. A munkásosztály egybekovácsolja a kizsákmányolástól megszabadított társadalom egész alkotóerejét, felszabadítja energiáit és szilárdan megalapozza az emberiség jobb jövőjét, létrehozza a szocialista, a kommunista társadalmat. Mind távolabb kerül tőlünk időben az 1903-as kongresszus, annál közelebb kerül az emberek százmillióihoz halhatatlan történelmi cselekedete, amely megjelölte a vezető érát és kitűzte a megvalósítandó történelmi feladatot- Komor Imre SÓHAJ A SZPIRIDONOVKA PALOTÁBAN Amikor a genfi ENSZ-palota labirinttítusában eltévedt atom-megbeszéléseket kiemelték a labirintusból és áthelyezték Moszkvába — az egész nemzetközi közvélemény érezte, hogy elérkezett az*áttörés* lehetősége. Egy nyugati lap a »lélegzetvétel pillanatának nevezte ezeket a napokat, ezzel jelezve a helyzet feszült várakozásteljességét. A »lélegzetvétel pillanatát« — a megkönnyebbült sóhajtás pillanata követte. Amikor kitárult a moszkvai tárgyalóterem ajtaja és az újságírók áradata körülözönlötte a fehér márványasztalt, amelyen a szerződés piros szattyánbőrbe kötött példányai feküdtek — a nemzetközi légkör nem volt többé ugyanaz, mint akár tíz nappal korábban... Hirosima szörnyű másodpercei óta ez volt az első eset, hogy a nagyhatalmak megegyezést tudtak elérni az atomkorszak egyik súlyos kérdésében, meg tudtak állapodni a légköri, magaslégköri és víz alatti kísérleti atomrobbantások betiltásában. Igaz, a szerződés még távolról sem ♦tökéletes«, önmagában nem hárítja még el a háborús veszélyt, de az első rés a bizalmatlanság falán, az első friss szélroham, amely a szó kémiai és politikai értelmében egyaránt tisztábbá teszi körülöttünk a levegőt. A moszkvai közös közlemény arról beszél, hogy ezt az első lépést a tárgyalások egész sorozata követi majd: megélénkül a nemzetközi diplomácia érvelése. Nem volt könnyű ez az első lépés — és nem lesznek könnyűek a továbbiak sem. Az amerikai szenátustól és Bonn militaristáitól az atomdélibábot kergető francianagyság« politikájáig — mindenütt ott fekszenek még az utóvédek a hidegháború hátrahagyott lövészárkaiban... Mialatt a moszkvai Szpiridonovkapalota márványoszlopai között az atomcsend-megbeszélések folytak, megkezdték aforró drót szerelését, épül a Kreml és a Fehér Ház között a közvetlen távíró- és rádiótelefon-összeköttetés. Azt mondják, hogy Moszkvában és Washingtonban egyaránt -korszerű készülékekkel« biztosítják aforró drót« adásainak gyorsaságát és tisztaságát. Akészülék is nagy dolog. De az atomcsendet létrehozó szovjet diplomáciai kezdeményezés többet tett a megértéstisztaságáért és gyorsaságáért«, mint a világ legmodernebb és legrafináltabb gépezete. Moszkva megadta a nagy párbeszéd alaphangját. -Ez jó kezdet« — mondta Hruscsov. Most már beszélni kell.Forró dróton« vagy anélkül — de mindenképpen az egyszerű emberek -forró« békevágyának azzal a megértésével és tiszteletben tartásával, mint a Szpiridonovka-palotában... Az atomcsend-tárgyalások »indító lendületét Nyikita Hruscsov adta meg a tárgyalások kezdetén a nyugati atomhatálsait megbízottai előtt kifejtette a szovjet politikai kezdeményezés részleteit. A képen középen, világos ruhában Hruscsov. Baloldalon Gromiko szovjet külügyminiszter és Harriman amerikai külügyminiszterhelyettes. A kép jobbszélén Lord Hailsham, a brit delegáció vezetője, a tudományos és technikai ügyek minisztere Amegkönnyebbült sóhajtás pillanatai. Az újságírók és fotóriporterek körülveszik a tárgyalóasztalt, a megállapodás létrejötte után. Az asztal jobbszélén Gromsko, jobbján Zorin külügyminiszterhelyettes. A balszélen Harriman