Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-02 / 36. szám
futottak a rádiókban, TV-kben és lemezboltokban, a művész úgy vélte, hogy személyes népszerűsége azért esett, mert a film forgatása miatt korlátoznia kellett személyes fellépéseit. Ezzel érvelt a stúdió vezetőinek is, amikor a Gallup-jelentést orra elé rakták, de érveit nem fogadták el. A felvételeket leállították. Armstrong reklámfőnöke, egy ravasz, öreg róka, ekkor azt javasolta, szervezzenek nyilvános szabadtéri koncertet, a világ legnagyobb szabadtéri színpadán, a Hollywood Concert Bowlban, amelynek nézőterére kereken 25 000 ember fér be. Meg is kezdődtek a szervezés munkálatai. A felvételek közben szüneteltek. A producer és a filmgyár vezetői Armstrong népszerűségének növekedésére vártak. De a jelek egyre aggasztóbbaknak bizonyultak. Louis Armstrong, ekkoriban már mérsékelten bukott embernek számított Hollywoodban. (ma már teljesen az!) Két nappal az előadás meghirdetett időpontja előtt, még csak összesen 154 darab jegyet sikerült eladni a hatalmas negyedszázezres nézőtérre! A Gallup Intézet különleges előzetes vizsgálata, amelyet Louis Armstrong kérésére rendeztek meg (csak a vizsgálat maga 25 000 dollárba került) azt bizonyította, ha csak valami csoda nem jön közbe, az estből óriási bukás lesz. Miután Hollywoodban minden egyéni vizsgálat eredményét is mindenki megkapja, Louis Armstrong számára e koncert sikere élet-halál kérdéssé változott. A ma már közismerten idült memóriazavarokkal küzdő, híres művész, aki egyelőre anyagi okokból nem kíván visszavonulni, hallatlan izgalomba jött és orvosai tanácsa ellenére, akik azt javasolták, hogy már csak egészségi okokból is mondja le ezt a koncertet, ahelyett, hogy tanácsukat megfogadva cselekedett volna — kocsiba ült és személyes propaganda-körútra indult. Egy nyitott Cadillacet telefestett különböző Armstrong-imádó jelszavakkal, széleire hatalmas hangszórókat szereltetett, további kocsikat bérelt, amelyekben a Louis Armstrong All Stars Band hét tagja utazott, hasonló önreklámozó feliratok alatt, és elindultak a karavánnal, teletrombitálva egész Los Angelest, hogy koncertjén még soha nem látott produkciókat mutat be anagyérdemű közönségnek, csupa olyasmit, ami még nem volt egyetlen jazz-zenekar történetében sem a világon. Orvosai utasítása ellenére az akkor hatvanéves, súlyosan cukor- és szívbeteg művész egymás után vette be a serkentőket és két nap éjjel-nappal kicserepesedett szájjal, pillanatnyi szünet és megállás nélkül reklámozta önmagát. — Ki kell bírnom — mondta a sofőrnek, aki percnyi pihenést kért, — ki kell bírnia magának is, különben mindketten eltűnünk a nyomornegyedek mélyén. Louis Armstrong ma dupla vagy semmire játszik ... A szokatlan reklámra, azután, a koncert napjára összejött vagy 20 000 ember, és bár nem volt telt ház, az est már csak bevétel miatt sem számíthatott bukásnak. A halál fáradt és újabb serkentőkkel "megerősített" Armstrong és hét tagú zenekara, valamint a sebtében felléptetett néger és fehér énekes csillagok langyos unalmú, mérsékelt sikerű estet produkáltak a Hollywood Concert Bowlban, az emberek inkább udvariasságból és kíváncsiságból maradtak a nézőtéren, a beígért "rendkívüli látványosságra" várva. Minél tovább tartott a koncert, annál hevesebbek lettek a bekiabálások és Armstrong érezte, a botrány szele fújdogál. Ekkor, egy pillanatra dobosához hajolt, aki mosolygott, nevetve bólogatott, majd Armstrong a mikrofonhoz lépett: — Hölgyeim és uraim, rajongóim, valamennyi jazz-macska (cat — a rajongó neve a négerzenész zsargonban, Armstrong számára mindenki, aki szereti őt »macska«) íme itt a még soha nem látott produkció — hallgassák meg »Just for You« című régi számomat, egy különleges dobszóló kíséretében. Azzal belefújt trombitájába és már vérző szájjal fújta a régirégi slágert, miközben a zenekar dobosa, egy fiatal néger, lekapta magáról rikítóan eszterházi kockás kabátját, eldobta ütőit, öszszetekerte kabátját és azzal ütötte, verte a dobot. Ez a dobszóló addig tartott, míg az eszterházi kockás kabát rongyokra nem szakadt és mindig újra meg újra összesodorva a rongyokat a dobos addig ütötte velük a dobját, míg a rongyok használhatatlanná szakadtak. A húszezer ember tombolt, ujjongott, fütyült a nézőtéren és Armstrongot a vállukon vitték le a dobogóról, miközben a lelkesültebbek azt ordították: — Ez a Louis, elpusztíthatatlan! Mindig valami nagyszerű újat talál ró! Armstrong pedig szabadulni igyekezett. Telefonálni szeretett volna a producernek, akiről tudta, hogy percek alatt eljutnak hozzá a hírek. De hatvan perc is elmúlt mire a telefonhoz érhetett. — Hello, boss — mondta a telefonba — van valami híre a számomra. Fáradt, fásult hang válaszolt: — Semmi más, Louis, mégis befejezzük magával ezt a filmet ... De csak öt nap múlva lehetett folytatni a felvételeket. Louis Armstrong magas lázzal feküdt otthonában, és az orvosok figyelmeztették: még egy izgalom és vége lesz... Jövő héten: Hogy születnek manapság a sztárok? Louis Armstrong a kórházban A szívbajjal küszködő művész az izgalmakba betegedett bele W. C. Handy a„St Louis Blues» világhírű komponistája Louis Armstronggal és a kettejükről készült filmszalaggal 23