Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-02 / 36. szám
KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSAINK RIPORTJA: Ha megkérdezünk egy hamburgit, mi a város legfőbb idegenforgalmi nevezetessége, habozás nélkül a kikötőről áradozik. A külföldi és honi turisták zömét azonban mégsem anynyira a kikötő, mint inkább a kikötő környékének látnivalói érdeklik elsősorban. Itt terül el ugyanis a város egyik híres — pontosabban hírhedt — negyede, a St. Pauli, mely a statisztikák tanúsága szerint több turistát vonz Hamburgba, mint a Louvre Párizsba. Ha valaki a késő esti órákban megy végig a Reeperbahnon, érdekes látvány tárul a szeme elé. A neonfények ezernyi árnyalatában csillogó sztriptízbárok úgy sorakoznak egymás mellett, mint másutt a divatüzletek. Kirakataikban díszes fényképtablókon reklámozzák a vetkőzőhölgyeket, csupán dekoratív célokat szolgáló tenyérnyi ruhadarabokban, különböző csábos pózokban. S a táblákon feliratok: „Ez még mind semmi ahhoz képest, ami odabent látható”. Akire pedig ez a „szemléltető agitáció” nem hat kellőképpen, hamarosan a vendégszerzés más, meglepő módjával is találkozik. Ismeretes, hogy a leghirhedtebb matrózkocsmákban a rendbontók megfékezésére úgynevezett „kidobó-embereket” alkalmaznak. A Reeperbahn élelmes bártulajdonosai éppen ellentétes célú státusokat szerveztek: „bedobó-embereket” állítottak munkába. Ezek a díjbirkózó külsejű legények a lokálok bejárata előtt sétálgatva hangos szóval ecsetelik a vendégekre odabent váró gyönyörűségeket. „Csak egy percre jöjjön be, s ha nem tetszik egyetlen fillér kiadása nélkül távozhat" — biztatják a gyanútlan járókelőt, egyúttal azonban már karon is ragadják áldozatukat s mielőtt az tiltakozhatna, már be is gyömöszölik valamelyik páholyba. Ember legyen a talpán, aki innen ki tud szabadulni, mielőtt derekasan megkopasztották voln. Barátaink minderre jó előre figyelmeztettek. Ezért, amikor a nevezetes városnegyed éjszakai életének megörökítésére készültünk, mindenütt nagy ívben igyekeztünk elkerülni ezeket a „bedobó embereket”. Fotóriporter kollégám, óvatosságból, még a gépét is felöltője alá rejtette, sőt — minden eshetőségre készen — erős bőrszíjjal a derekára is erősítette. Ez az elővigyázatosság, mint később kidé- íme, az egyik sztriptíz-bár becsalogató tablója: »Figyelem, mi hiányosan öltözött személyeket mutatunk be, akiből ez ellenérzést vált ki, kérjük, ne lépjen be ebbe a lokálba. Az Igazgatóság«